Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Várjuk a kerítéspénzt!

Brüsszel továbbra sem akar érdemben hozzájárulni a déli magyar határon épített kerítés költségeihez. A már jól ismert kettős mércét jelzi, hogy miközben a magyar jogi és fizikai határzárat rendre támadják, a litván és lengyel határkerítés építését támogatják. Egyelőre csak a szavak szintjén.

Lassan kerítés szépségversenyt lehet hirdetni. Ausztriában volt a „kapu oldalszárnyakkal”, amit a hadsereg is őriz. A Csalagút calais-i bejáratánál egy “balesetvédelmi fal” akadályozza meg, hogy migránsok a síneken gyalogoljanak át Angliába. Az észak-afrikai Ceuta város körül hatméteres falat emeltek. A görög-török határon háromszor hosszabbra, 40 kilométeresre bővítették a falat, míg a bolgár-török határon a 30 kilométeres kerítésből idestova egy 150 kilométeres lett.

Egy fizikai határzár önmagában még nem elég hatékony, kell mellé egy jogi határzár is. Ebben is a magyar kormány járt élen, amikor tranzitzónákat vezetett be, majd a visszaélések nagy száma miatt és a bevándorláspárti NGO-k és uniós bíróság nyomására ezeket bezárta és a menedékkérelmek beadását a magyar külképviseletekre irányította.


Matteo Salvini belügyminisztersége idején sikerült a tengerre is “falat” építeni. A migránstaxikat lefoglalták, a kapitányok és a hajókat üzemeltető szervezetek ellen eljárást indítottak. A Draghi-kormány nem ennyire látványosan, de folytatja ezt az eljárást, az olasz kikötőkbe érkező migránstaxiknál annyi “műszaki hibát” találnak, hogy azok kijavítása hetekbe-hónapokba telik.

Ezt látva jogosan vetődik fel a kérdés, hogy Brüsszel miért nem támogatja a hatályos uniós jog betartását és miért nem nyújt nagyobb segítséget a külső határok védelméhez? A választ már ezen az oldalon megírtuk, Brüsszel ragaszkodik a kvótatervhez, egy eredményes határvédelem pedig elapasztaná az Európába igyekvők áradatát.

Védőkerítést építenek lengyel katonák a fehérorosz határon.

Most ugyanis elég valahogy bejutni az EU területére, onnan már alig toloncolják haza a más kontinensről érkezőket. Brüsszel azért sem támogathatja a magyar határkerítést, mert akkor hivatalosan is elismerné, hogy Orbán Viktornak igaza volt, és Brüsszel tévedett. A határkerítés költségeinek érdemi átvállalását a vén kontinensen kívül a megengedő migrációs politikában bekövetkező kopernikuszi fordulatként értelmeznék, ami szintén csökkentené a migrációt.

Brüsszel azért sem támogathatja a magyar, horvát és szlovén határzárat, mert ezzel azt is elismerné, hogy a 2016-ban kötött Merkel-Erdoğan migránspaktum nem (igazán) működik. A megállapodás egyébként is lejár, azt meg kéne hosszabbítani. A nyugat-balkáni útvonal megerősítése javítaná ugyan Brüsszel tárgyalási pozícióját, ám erről nagyvonalúan lemondanak. Egy új török-uniós megállapodás keretében ugyanis Ankara anyagilag továbbra is zsarolható marad (most éppen a már kialkudott 6,5 milliárd euró csepegtetésével), valamint a vízummentesség és vámkedvezmény lebegtetésével.

De akkor miért támogatják a litván és lengyel kerítést? Lengyelországból a migránsok egyenesen Németországba mennek, ahol mindig vannak tartományi választások (jövő májusban Észak-Rajna Vesztfáliában), így a beáramlás csökkentésével a migráció hálátlan témája sem borzolja a németek kedélyét. A kerítés ráadásul csökkenti a Lukasenko-rezsim nyomásgyakorló erejét, hiszen idővel Ukrajna felé kell majd a jobb életre vágyó migránsokat küldeniük, ami nagy kerülő.

Végül a legfontosabb. Brüsszel a V4-országok megosztására törekszik, hiszen a lengyel kerítés “jó” kerítésnek tekintése az uniós migrációs politika elfogadtatásának eszköze is lehet – így a cinikus számítás. Ennél ugyanis hiába vannak kerítések, a migránsok kérelmeit a határátkelőkön is át kell(ene) venni, legfeljebb “álmaik földjén”, Németországban egy második kérelmet is beadnak majd, úgysem küldik őket vissza Lengyelországba, vagy Litvániába. Mennyivel őszintébb a magyar politika, amely azt üzeni a jobb életre vágyóknak, hogy “Ne gyertek!”.