Galló Béla
Galló Béla politológus

Valaki hiányzik

Nem csak az a baj az ellenzéki miniszterelnök-jelöltekkel, hogy „részérdekeket képviselnek”. Nem is csak az, hogy az „O1G” elszántan ostoba szólamán kívül vajmi kevés a muníciójuk, habár ez mind igaz.

Mégis az a nagyobb baj velük, hogy éppen olyanok, amilyenek.

Harsányságuk korántsem magabiztosság, merő hangerő csupán, s még ezt az egyetlen szólamukat se tudják egyénien cizellálni. Gyűlölni se tudnak igazán színesen. Hajaznak egymásra, noha fenemód különbözni akarnának, de ettől aztán még inkább hasonlítanak.

Egyszóval az a baj, hogy semmilyenek.

Két szóval: nem Valakik.


Pedig a politika egyre perszonifikáltabb világában valaki vagy von Haus aus Valaki, vagy ha nem az, akkor meg kell csinálni. Foglalkozási ágak épülnek rá erre a kívánságra, s meg is csinálják azt, akit egyáltalán meg lehet.

A tavalyi amerikai elnökválasztás jól illusztrálta mindezt. Trump, szeressük, ne szeressük, Valaki volt: fanjainak pozitív, gyűlölőinek negatív Valaki – de a jelenlétét mindenki észlelte. Biden bejött a színpadra, de a kés nem állt meg a levegőben, a légy nem szédült tőle a levesbe, a néző kezében makacsul zörgött tovább a zacskós popcorn. Ott volt és mégse volt ott: a szükséges plusz nem jött be vele az ajtón.

Trumpot nem, Bident viszont meg kellett csinálni: föl is tupírozták saját magánál legalább háromszor jelentősebbre, annak média rendje-módja szerint. S mint tudjuk, a kísérlet, némi egyéb rásegítést sem nélkülözve, de sikerült.

Ám mi van akkor, ha valakit a legnagyobb erőfeszítések dacára se lehet Valakivé fölpumpálni?

Na, akkor van a baj.

Gondban is lesznek az ellenzék spin doktorai, ha akárcsak az amerikai mutatványt szeretnék is lekopírozni. Bidennek, ha erős jelenléte nem is, legalább politikai múltja volt, olyan, amilyen – kinek tetszett, kinek nem -, de múlt. Be lehetett valamilyen hagyománnyal azonosítani.

Az ellenzék ismert jelöltjeivel az ilyesmi kissé nehezebben menne.  Bármelyiküket emelnénk ki, politikai súlytalanságuk, arcélük beazonosíthatatlan zavarossága szembetűnő volna. Csupa kis párt (oké, egy-két nagyobbacska) pártocska, netán papírpárt áll csak mögöttük, hagyományokról eleve szó sincs, vagyis az egyik esetleges apróság jelöltjének a sok másik esetleges apróság egészét kellene egyszerre képviselnie, ami, ne szépítsük, a bolhacirkusz szinonimája.

De ha ideiglenesen meg is találnák a bolhacirkusz porondmesterét, vajon mindegyikük parírozna neki? Gyaníthatóan nem, hiszen hiába harsogják egyöntetűen az „O1G”-t, ettől még egymást csöppet sem szeretik jobban. Olyat választani pedig, akit mindenki tartósan elviselne, egy ilyen cirkuszban maga a lehetetlenség.

Így aztán nincs kizárva, hogy a porondmester kívülről, semlegesebb területről érkezik majd, s a média-gépezet őt fogja Valakivé felvarázsolni. Netán jöhetne például akár külföldről. Miért is ne? Mi több, az lenne a legjobb.

Javaslom tehát gyorsított eljárással honosítani Guy Verhofstadt, akadályoztatása esetén pedig Cohn-Bendit urat.    

(Kép forrása: itt.)