Uniós és magyar mérföldkövek

Az áprilisi országgyűlési választásokon a guruló dollárok sem tudták a békepárti magyar kormányt megbuktatni, így már elhalkul a globalista propaganda kórusa, és nem halljuk, hogy “az uniós pénz nélkül a NER összedől”. A magyar kormánynak van ideje és vannak alternatívái, elvégre zöld pandakötvénnyel is el lehet érni a klímasemlegességet.

Lengyelországban más a helyzet, ott jövő ősszel lesz parlamenti választás és a gyanú szerint Brüsszel az uniós források visszatartásával és a varsói koalíció kohézióját feszegető követeléseivel kormánybuktatásra játszik. Ennek egyik eszköze az a 116 “mérföldkő”, amelyet a varsói kormánynak az uniós pénzért cserében teljesítenie kellene.

Varsóban nyáron azt hitték, elég lesz néhány intézkedés, valamint az ukránok támogatása és máris érkezik a pénz. Ezért számolták fel például a kisebbik kormánypárt elnökének, az igazságügyminiszternek javaslatára létrehozott bírói fegyelmi kamarát. Most 116 újabb feltételnek “mérföldkőnek” kéne arányosan megfelelniük, hogy legalább a 13% előleghez hozzájussanak. Képzelhetjük a lelkesedésüket, ha a feltételek között akár a bírák Soros-hálózathoz tartozó NGO-k általi “érzékenyítésének” újbóli engedélyezése is szerepel.

Budapest nem teheti ki magát ilyen brüsszeli megaláztatásnak, elvégre a 2020-as európai tanácsi politikai kompromisszum a “jogállamisági” mechanizmust kizárólag az uniós pénzek felhasználásának ellenőrzésére vonatkoztatta, aminek biztosítására a magyar kormány 17 konkrét lépést vállalt, és amelyek megvalósítása tempósan halad.

Amilyen az adjonisten... 

Az asztalon heverő témák közül Ukrajna 18 milliárd eurós támogatása az, amelynél körvonalazódik egy olyan magyar javaslat, amely egyszerre segíti a háborúban álló Ukrajna víz fölött tartását, az unió egységének megőrzését, a lopakodó föderalizáció elkerülését, illetve a békepárti magyar álláspont fenntartását.

Orbán Viktor a MÁÉRT ülésén azt vetette fel, hogy Budapest – a 2023-ra előirányzott 18 milliárd euró arányos részével, vagyis – évi 60-70 milliárd forinttal (kb. 150 millió euróval) kétoldalú megállapodás keretében támogatná Ukrajnát, ami kifejezi a magyar társadalom és kormány szolidaritását.

Ez egyben jó konstrukció annak biztosításra is, hogy Kijev felfüggessze legalább elgondolkodjon oktatási és nyelvtörvényén, elvégre jövőre a kárpátaljai magyar iskolásoknak anyanyelvük helyett már a hatodik osztálytól ukránul kellene tanulniuk. A kétoldalú megállapodás miatt Kijev talán jobban figyelne a Csehországot, Szlovákiát és hazánkat is ellátó Barátság olajvezetékre is. Nem fenyegetőznének, nem vetődne fel elszámolási kérdés a tranzitdíjnál és kevéssé valószínű újabb “véletlen” rakétatalálat.

A magyar kormány nemcsak a lengyel példa miatt joggal szkeptikus újabb közös hitel felvételével szemben. Ez a két szuverenista ország a politikai megegyezés ellenére sem jutott hozzá jogos jussához. A közös hitel törlesztésére előbb-utóbb közös bevétel is kell, amit már nem biztos, hogy a tagországi parlamentek szavaznak meg, hanem közvetlenül az Európai Parlament vetne ki tranzakciós illetéket, vagy CO2-adót.

A magyar álláspont következetes, hiszen Orbán Viktor 2020-ban is szkeptikus volt a közös hitelt illetően és most is az. Most sem nekünk sürgős, ráadásul az ukrán hitel után máris következhet az eurózóna adósságban úszó és ezért korlátozottan hitelképes déli országainak rezsicsökkentését finanszírozó újabb uniós hitele, amit a francia és olasz uniós biztos követel. Alternatívaként a délieknek is kedvezne a fideszes EP-képviselők javaslata, miszerint a szankciók miatt nehéz helyzetben lévő tagországoknak 2023 elején utalják át egy összegben az uniós támogatásokat.

Ha Brüsszel mérföldköveket akar, akkor nekünk is jogunk van olyan politikai garanciákat biztosító konstrukciókhoz, amelyek garantálják a békepárti magyar álláspont következetes képviseletét.

Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher