Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Tusnádi geopolitikai iránytű

Új sorozatunkban Orbán Viktor idei tusványosi beszédének fontosabb részeit bontjuk ki. A sort az amerikai-orosz proxy háborúba torkollott kelet-nyugat szembenállással kezdjük.

Kelet és nyugat között.

A miniszterelnök tusnádi beszédeit érdemes összefüggésükben vizsgálni, hiszen a számos aktuális hivatkozás mellett kirajzolódik egy geopolitikai magyarázó ív is, amihez a magyar politikának alkalmazkodnia kell. Jelen írásunkban ezt, a 2014-es, 2016-os és az idei beszédet összekötő geopolitikai ívet mutatjuk be.


A 2014-es beszéd a második kétharmados választási győzelem és a Krím annexiója után, de még az újkori népvándorlás eddigi legnagyobb hullámának tetőzése előtt hangzott el. Ebből a beszédből az önkényesen kiragadott “illiberális” demokrácia kifejezés kapta a legnagyobb figyelmet, holott Fareed Zakaria 1997-es cikke lényegében arról szól, hogy a globalizáció folyamataiból a korábbi 500 évvel ellentétben már nem feltétlenül a nyugati országok gazdaságai kerülnek ki győztesként.

A magyar miniszterelnök már több tusnádi beszédében szólt a tágabb értelemben vett nyugat és ezen belül az EU (eurózóna, 2011) gazdasági stagnálásáról, illetve arról, hogy az európai és az orosz gazdaság potenciálját ötvözni kellene (2010). A nyugat stagnálásának gazdasági okai (pl. az EU-nak több kárt okozó gazdasági szankciók) mellett többször volt szó az ideológiai béklyókról is (migráció, NGO-k befolyása, vagy az utóbbi években a genderkérdés). A feltörekvő kelet és a stagnáló nyugat képét tehát visszatérő elemnek is tekinthetjük.

A 2016-os beszéd egyik legnagyobb figyelmet vonzó része az volt, amikor Orbán Viktor első uniós és NATO-tagország miniszterelnökeként Donald Trump megválasztását tartotta szerencsésebbnek Európa és Magyarország számára. Konkrét indokként a terrorizmus és az illegális bevándorlás elleni fellépést és a demokráciaexport felfüggesztését nevezte meg, ám ma már tudjuk, hogy Donald Trump megválasztása egy esély is volt a nyugat számára, hogy az addigi folyamatokon érdemben fordítson.

Trump a maga módján törekedett is erre, ám energiája zömét a Deep State támadásának hárítására kellett fordítania. Gondoljunk csak bele, hogy ahogy nálunk, úgy a Covid-előtt az USA-ban is szinte teljes foglalkoztatottság volt, és a multi cégek globális beruházási stratégiáikat elkezdték újrahangolni.

Mint tudjuk, a 2020-as amerikai elnökválasztás után a demokratákkal az a politika tért vissza a Fehér Házba, amely immáron a háborút is a konfliktusok részének tekinti. Ezt fogalmazta meg Soros György idén márciusban, amikor MIG harci gépek küldésétől remélt fordulatot az általa “harmadik világháborúnak” titulát ukrajnai konfliktusban, amelynek végén rezsimváltást vár Moszkvában és Pekingben is.

Orbán Viktor ezért mondhatta, hogy Donald Trump és Angela Merkel hivatalban maradása esetén valószínűleg nem tört volna ki az ukrajnai háború. Bár idén novemberben is lesz (midterm) képviselő-választás az USA-ban, a magyar miniszterelnök szerint legalább a 2024-es elnökválasztásig várni kell, hogy az USA és Oroszország között érdemi békemegállapodás szülessen. Szerencsés esetben ezzel sikerül egy újabb hidegháborút elkerülni, ahol Magyarország az új vasfüggöny nyugati peremére kerülve veszítené el a jelenlegi tranzitfunkciójából fakadó előnyöket.

A stagnáló nyugat és a feltörekvő kelet ellentéte most háborúba torkollott, amire a legjobb megoldás a tárgyalás és a béke. Ebből következik, hogy Magyarországnak ki kell maradnia a háborúból és a béketárgyalásokat szorgalmazó országok, valamint szervezetek táborát kell erősítenie.

Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher