Tusnád: Új megállapodás Kínával
Vajon az ukrajnai forró háborút egy új Kelet–Nyugat hidegháború követi? Ebben a hidegháborúban már nem biztos, hogy a nyugat nyerne, ezért egyáltalán nem mindegy, hogy sikerül-e a nemzetközi – és ezen belül az európai-kínai – gazdasági együttműködés jelenlegi szintjét megtartani és az új hidegháborút elkerülni. Magyarország, az EU és Európa érdekét az együttműködés szolgálná, míg az USA ezen ugyanúgy vesztene, mint a kölcsönösen előnyös európai-orosz gazdasági együttműködésen. Nézzük előbb a tágabb kontextust.
A világ nagyobb része nem állt az USA mögé, és nem vezetett be Oroszország ellen szankciókat. A kínai és az orosz elnök idén február 4-én közösen ítélte el a Fehér Ház hidegháborús ideológiára emlékeztető külpolitikáját és a NATO keleti terjeszkedését. A NATO ugyanis nem csak Ukrajna irányába terjeszkedik “tartja nyitva ajtaját”. A madridi NATO-csúcson elfogadták az Új stratégiai koncepciót, amelynek keretében egyes európai NATO tagországok is részt vesznek Kína katonai elrettentésében a dél-kínai tenger térségében.
Miközben tehát Argentína, Egyiptom, Irán, Szaúd-Arábia és Törökország a BRICS-csoport felé gravitál, egyes európai országok eszkalálják viszonyukat Kínával. Itt az a Litvánia jár elől, amely a Kalinyingrádi területre irányuló orosz szállítások korlátozásával nemrég mini-válságot robbantott ki, amit Brüsszel hatalmi szóval tudott csak megállítani.
Ki részesül a gazdasági növekedésből?
Litvánia tavaly kvázi nagykövetségi szintre emelte a tajvani képviseletet, ami miatt Peking törölte a balti országot a vámnyilvántartásából. Tajvan 200 millió dolláros kompenzációt és egymilliárd dolláros befektetési programot ígért “kárpótlásul”. A 17+1 formációt már korábban elhagyó balti ország sajtóhírek szerint abban reménykedik, hogy hozzájuk kerül az Európába szánt tajvani félvezető-gyár. A tajvani külügyminisztert tavaly szintén fogadó Csehország és Szlovákia is ebben reménykedik, ám a kelet-németországi Magdeburg is esélyes telephely, elvégre ott építi fel az Intel Európa eddigi legnagyobb chip-gyárát.
Az amerikai-kínai viszonyt a jövőtechnológiának számító chip-gyártáson keresztül értjük meg a legjobban, a Tajvan-központú iparágban ugyanis (még) a nyugat vezet és most 2 nanométeres (nm) chip-nél tartanak. A kínaiak a “régebbi” 10 nm méretnél tartanak, ám mindent megtesznek azért, hogy lemaradásukat behozzák. Eddig például álomfizetésért csábítottak Kínába tajvani mérnököket, most pedig olyan start-up cégeket hoznak létre Tajvanon, amelyek összegyűjtik a tehetséges fejlesztőmérnököket, akik gyakran nem is tudják, hogy végső soron kínai cégnek dolgoznak.
A piacvezető TSMC a Tajvan körüli feszültség miatt egy európai és egy észak-amerikai gyár építését tervezi, ám korábbi wisconsini tervüket elvetették és a már működő arizonai gyár körül sem épült ki az az egyetemi és fejlesztői ökoszisztéma, ami Tajvanon már megvan. Washington most újabb 52 milliárd dollárral támogatja az amerikai félvezető-ipart, hátha ez segít. Az EU már 2022 elején elfogadott egy 43 milliárd eurós tervet az európai félvezető-gyártás felfuttatására.
Kína a népköztársaság kikiáltásának századik évfordulójáig (2049) szeretné elérni azt, hogy Tajvan “egyesüljön” az anyaországgal, aminek nem kedvez, hogy Hong Kong-ban nem érvényesül az “egy ország, két rendszer” modell, illetve a helyiek annak sem örültek, hogy a városállam tőzsdéjét, kereskedelmét és iparát Peking Sanghai javára sorvasztotta el.
Tajvan az amerikai fegyverek egyik nagy vásárlója és amolyan “elsüllyeszthetetlen anyahajója“ is egyben. Az amerikai Képviselőház elnöke, Nancy Pelosi ázsiai körútja során a szigetországra is ellátogatott volna, ám Kína egyértelműen az USA értésére adta, hogy ezt nem tolerálná. A dél-kínai tengeren és Tajvan körül zajló regionális hatalmi küzdelem fegyverkezési versenyhez vezet, ami értékes anyagi és emberi erőforrásokat von el a feltörekvő ázsiai országok gazdaságától, leginkább Kínáétól, amely most bocsátja vízre harmadik anyahajóhát. Összehasonlításként: Az USA flottájában jelenleg 11 anyahajó szolgál.
Az európai-kínai gazdasági kapcsolatokból patrióta gazdaságpolitikájával Kína húzott nagyobb hasznot, ebben a német Kuka robotgyártó cég 2016-os kínai kézbe kerülése jelentett fordulópontot. A németek azt remélték, hogy az új tulajdonosok Augsburgból látják el az ázsiai piacot, ám a kínaiak a német szabadalmakat és szaktudást Kínából kamatoztatják. Legkésőbb innentől korlátozzák a kínai cégek európai technológiai cégekben való tulajdonszerzését.
Kína eredményes gazdasági terjeszkedését látva már Trump elnök is behúzta a kéziféket, és kizáratta a Huawei eszközöket az amerikai alkalmazásokból. Egyáltalán nem mindegy ugyanis, hogy a felnövekvő nemzedék a kínai-Tik-Tok miatt az AliExpress-től jüanban rendel-e árukat, vagy megmarad-e az Amazon, Facebook és Co. dolláralapú digitális hegemóniája? A kínai cég akkor létrehozta saját, “Harmónia” névre hallgató operációs rendszerét, és a Közép Birodalmában a biztonság kedvéért már minden közigazgatási és rendvédelmi számítógép kínai gyártmányú, mint ahogy az operációs rendszer is.
Biden elnök a G7 által felkarolt Build Back Better World kezdeményezéssel, az EU a Global Gateway stratégiával ellensúlyozná az Új Selyemutat, ám e két projekt nem igazán működik, mivel azoknak a multiknak kéne finanszírozni őket, amelyek (még) jelentős profitra tesznek szert Kínában. A kínai Nulla Covid-politika miatti régiós és nagyvárosi teljes leállások és kikötői torlódások, illetve a túlfűtött kínai ingatlanpiaci anomáliák Kínában is kihatnak a mulitcégek profitjára.
Kína is készül az új korszakra, hiszen ahogy Soros György megírta, “Putyin rendszere után Hszi Csin-ping rendszerét is meg kell dönteni”. A kínai elit tudja, hogy Oroszország után a globalisták őket “demokratizálnák”, így a most futó ötéves tervben már a kétforgásos gazdasági modellt építik, amelynek első köre az exportot kiváltó belföldi kereslet élénkítése.
A tágabb kontextus után térjünk vissza a pragmatikus magyar kínai kapcsolatokhoz, amelyek kifejezetten jónak mondhatók. A nagyobb projektek között Budapest ad otthont a Bank of China kelet- és közép-európai regionális RMB klíring központjának, de itt van a Kína-Közép-Kelet-Európa Turisztikai Koordinációs Központ is. A Huawei Pécsett működteti Európai szerviz és visszáru központját, míg Budapesten kutató-fejlesztő központja üzemel.
A közbeszédben csak Belgrád-Budapest vasútként emlegetett projekt valójában az Új Selyemút hálózat görög Pireusz és a német Duisburg kikötőit összekötő ágának része. Az elitegyetemnek számító Fudan is Budapesten nyitná első európai campus-át.
A magyar-kínai együttműködés jövője mint láttuk az amerikai-kínai és az ez által determinált európai-kínai viszony alakulásától függ. Ehhez (is) meg kell várni a soron következő fontosabb európai és amerikai választásokat és az ukrajnai háború kimenetelét. Az biztos, hogy Európának és benne Magyarországnak a cikkben vázolt számos rizikó és konfliktus ellenére a pragmatikus gazdasági és kereskedelmi együttműködés az érdeke, hiszen a prognózisok szerint az előttünk álló évtizedekben Ázsiában várható gazdasági prosperitás, és jó lenne ebből a kölcsönös előnyök mentén kivenni a részünket. Nem Magyarországon fog múlni, hogy ez így legyen!
Fotó: Getty Images/ Martin Puddy