Trump csak egy lovas

Trump csupán megnyergelte azokat a sokrétű elégedetlenségeket, amelyek  a társadalmat feszítik - de mint tudjuk, sosem a lovas száguld, hanem a ló. Trump azért lehetett (lehet) úgymond "populista", mert az amerikai társadalomnak legalább a fele is az.

S nem véletlenül.

A sok közül vegyünk csak két fontos okot.

Az USA birodalmi arculatát a naptári új évezred kezdetén a new york-i ikertornyoknak lerombolásával sosem tapasztalt pofon érte. Az iszlám  terrorizmus nemzetközi hatása az egypólusú világ végét demonstrálta, mégpedig korszerűen, azaz a szó szörnyű értelmében "látványosan". Milyen világhatalom az, amelynek emblematikus épületeit - topszintű titkosszolgálati és katonai védelmét könnyedén kijátszva - fényes nappal "egyenes adásban" le lehet rombolni? - a látvány ezt üzente.

A támadást pár évvel később Oszama bin Laden állami likvidálásával megbosszulták ugyan, de ezzel a személyzeti ellencsapással korántsem győzték le a terrorizmust. Sőt. Külpolitikai és katonai akcióik hibasorozatával (pl.Irak, Líbia, arab "tavasz"), csak táplálták annak hálózatos hátországát, igaz, másfajta - egyszerre csupán kevesebb embert érintő, de annál  véresebb - demonstrációkra szorítva a terroristákat. Az ikertornyok füstje anno, és a levágott emberfejek ma ugyanazt a szerepet töltik be: immár nem csupán az USA, hanem az egész fehér civilizáció sebezhetőségét akarják a tudatunkba égetni.

A 21.század első évei az USA hagyományos politikai elitjének inkompetenciájáról szóltak tehát, miközben Washington egyre költségesebben próbálta a világ számára követendő amerikai társadalomszervezés politikai mintaszerűségét bizonyítani.
Aztán 2007/2008-ban a pénzügyi-gazdasági elit is "bizonyított". A válság az amerikai "way of life" szinte minden elemét érintette, főleg a  nagy létszámú középosztály egzisztenciális magabiztosságát rendítette meg. Bár a válság levét szokás szerint a szociálisan alul levők itták meg, ám a társadalom megrendülő derékhadának se nagyon tetszett - nagyon nem tetszett -, hogy eközben az igazán gazdagok még tovább gazdagodnak. A korlátlan lehetőségek hazája sok amerikai szemében a felső tízezer mértéktelen gyarapodási sanszaira "egyszerűsödött". Jól jelzi ezt a "Foglaljuk el a Wall Street-et!" mozgalom, Bernie Sanders előretörése, illetve az úgynevezett rozsdaövezetek munkásainak  Trumpot támogató voksmennyisége. (Felvetve azt is, vajon hol húzodnak manapság a hagyományos bal - és jobboldal szociológiai bázishatárai.)

Erre a két negatív tapasztalatra épülhetett rá Trump elhíresült "America first" jelszava. Azért volt ez duplafenekűen hatásos, mert akit a birodalmi lejtő zavart (akár a felsőbb körökben is), vagy ellenkezőleg, a birodalmi költségek társadalmi ára irritált (alul ezek voltak többen) egyaránt beleképzelhette a magáét.

Nem véletlen, hogy ezt a szlogent  - a hivatalosan még mindig nem elnök - Joe Biden sem akarja talonba tenni. Kérdés, hogy a kompetenciáját  felélő elit meglehetősen régi reprezentánsaként Biden megérti-e az elégedetlen " populista" Amerika száguldását a további konfliktusok felé, vagy  előáll-e (előállnak-e az őt mozgató erők) valamilyen integratív megoldással.

Mert ha nem, akkor hiába lökték le Trumpot a lóról.

Az előjelek nem túl biztatóak. 

(Kép forrása: itt.)