Tőzsdepánik? Keep calm és aludj rá egyet.
Nem vagyok jós, se tőzsdeszakértő, és különösebben nem is szeretem a tőzsdei világot. Pontosan azért nem, mert a valósághoz kevesebb köze van mint a tippmixnek. (Amúgy a magyar-román meccs eredményét eltaláltam, de aztán kincstári optimizmusból mégis az 1:0-át tettem meg a szakcsoporti háziversenyben.)
A tőzsdén pont a kockázatokat és ingadozásokat mérsékelni hivatott derivatívák adnak lehetőséget a legnagyobb játékra az árfolyam-ingadozásokkal. (A derivatívák jelentős része olyan ügylet, amivel fogadni lehet egy részvény árfolyamának alakulására a részvény értékének töredékéért.) Aki ezt a játékot ismeri, az keres a pénzével, aki nem attól elveszik.
E mellett pedig vannak a pénzvilág és a reálgazdaság felől érkező impulzusok, hírek, álhírek, amelyek sokszor még azelőtt beépülnek az árba, hogy valójában kifejthetnék a hatásukat. Mondok egy példát a hírre – nem álhírre. Az európai növekedésnek az utolsó nagy lökést a 2015 január 22-i ECB bejelentés adta, melynek értelmében 2015 márciusa és 2016 szeptembere között az Európai Központi Bank havi 60 milliárd euró (összesen mintegy 1,1 trillió euró) értékben vásárol eszközöket (szakzsargonban: mennyiségi lazítás, quantitative easing, QE) az európai piacokon, ami így a likviditás, vagyis a befektetők rendelkezésére álló pénzmennyiség bővülésének köszönhetően felhajtja a kockázatosabbnak számító befektetések (pl. részvények) árfolyamát. Ezt a kereskedők elkezdték beárazni a bejelentés pillanatától kezdve és 2015. április 10-éig annyit emelkedett a piac, mint amennyit 2016. szeptemberéig kellett volna a QE hatására.
Mi történik a fentebbi ismeretek tükrében most a világ tőzsdéin? Erre keressük a választ. Egy technikai, matematikai megközelítés szerint az elmúlt 6 év profitrealizálása zajlik jelen pillanatban a nagy szereplők részéről, ezen kívül pedig néhány fundamentális (reálgazdasági) tendencia is hozzájárul a részvényárfolyamok eséséhez. E szerint a megközelítés szerint a tőzsdék csökkenő árfolyam-trendje várhatóan októberig tart, jelentős pánikra nincsen ok. Ez azért is igaz, mert a kínai részvényeknek csupán két százaléka van külföldi kézben, a kínai tőzsde viszonylag elszigetelt a világgazdaságtól és kisebb is a nyugati tőzsdékhez képest, tehát a kínai folyamatoknak nem szabadna oly mértékben befolyásolnia a világ tőzsdei árfolyamait, ahogyan azt a média sugallja.
Ne lepődjünk meg azon, hogy most csökkennek az árfolyamok. 2009 márciusa és 2015 áprilisa között 6 év alatt a Standard and Poors Top 500 (S&P500) részvényindex 300%-ot emelkedett, míg a német tőzsdeindex 145%-ot, amit a világgazdaság növekedése ekkora mértékben nem támasztott alá. A kínai tőzsde is dinamikusan nőtt, 2014 júniusa és 2015 júniusa között a kínai lakosság és kisbefektetők nagy számban kezdtek tőzsdei kereskedelembe (az időszakban a Shanghai Composite index 150 százalékkal nőtt és 40 millió tőkeszámlát nyitottak).
Azóta a tőzsdék lefele mutató trendben vannak kisebb kilengésekkel, amelyre a bezuhanó olajár ráerősített. Az augusztus 24-i jelentősebb esés és lassabb visszafelé történő korrekcióban az is szerepet játszik, hogy a likviditást biztosító kisbefektetők közel háromnegyede, aki a tőzsdéken „játszani szokott”, szabadságon van, továbbá sikerült a kínai tőzsdepánikkal, a jüan leértékeléssel, a meglebegtetett amerikai kamatemeléssel olyan híreket generálni, amelyek világszerte pánikolásra késztették a tőzsdéken jelen lévő kisbefektetőket, akik így elkezdtek eladni. A kisbefektetők adják a tőzsdék likviditását. Ha ők szabadságon vannak, akkor sokkal kevesebb pénzzel elő lehet idézni tőzsdepánikot. (Jellemző a helyzetre, hogy a januári svájci frank erősödés idején nem esett ekkorát a piac mint most. Az januárban történt, amikor minden kisbefektető „játszik”.) A mostani helyzet kísértetiesen hasonlít a 2011. augusztusi helyzethez. 2011. augusztusában azt lebegtették, hogy hamarosan véget ér az Egyesült Államokban a mennyiségi lazítás első szakasza és nem is lesz újabb mennyiségi lazítás, ez okozott nagy esést a tőzsdén. Aztán persze lett mennyiségi lazítás, és a piacok jelentős mértékben erősödtek.
Természetesen vannak fundamentális (reálgazdasági) okai is a lefelé történő korrekciónak azon kívül, hogy a tőzsdék irreálisan nagyot emelkedtek az elmúlt 6 évben. A nyersanyagárak csökkenése jelentős mértékben csökkentette az olajcégek jövedelmezőségét, a bedöntött rubel árfolyam csökkentőleg hatott Németország orosz exportjára, a görög válság zavart keltett az európai pénzügyi rendszerben és a Törökországban tartózkodó több mint két millió bevándorló valamint az Európára nehezedő migrációs nyomás az, ami a lefelé történő korrekcióhoz még hozzájárul azon kívül, hogy a végtelen mennyiségű pénzzel rendelkező befektetők „hintáztatják” az árfolyamokat.