Terrorista-mosdatás 

Összesen 14 ember került bíróság elé, akik a vád szerint támogatást nyújtottak annak a két terroristának, akik mindössze 2 perc leforgása alatt 12 személyt gyilkoltak meg a Charlie Hebdo szerkesztőségében, illetve a velük kapcsolatban álló harmadik dzsihadistának, aki az elkövetkező két napban további 5 franciával végzett.  

A 2015 januári francia terrortámadás-sorozat kitörölhetetlen nyomot hagyott nem csak Franciaországban, de egész Európában, sőt, a teljes nyugati világban. Ma már furcsa visszaemlékezni arra, mekkora felháborodást váltott ki a mainstream sajtóban, amikor a terrortámadásokat követő megemlékező felvonulás után a magyar miniszterelnök a gazdasági bevándorlás káros hatásairól beszélt, majd az év novemberében a Politiconak nyilatkozva kimondta, hogy a bevándorlás és a terrorizmus között kapcsolat van. Az akkor szentségtörésnek számító kijelentéseket ma a kontinens lakói - kimondva, kimondatlanul - tényként kezelik. Orbán Viktor kiállása előtt az európai politikában a migráció, és az azzal összefüggő kulturális és biztonságpolitikai kérdések egyszerűen tabunak számítottak, amiről nem szabadott beszélni. Mára ezekben a kérdésekben részben sikerült lerombolni a liberális véleményfolyosó falait, de legalábbis kisebb lendülettel fasisztázzák és nácizzák le az embert, ha kiejti a száján az “illegális bevándorlás” kifejezést. 

A terrortámadásokkal összefüggésben van azonban egy másik tabu is, ami megdőlni látszik. Ez azonban nem a liberális véleménydiktatúra elleni lázadásból fakad, épp ellenkezőleg: a szélsőliberális politika közvetlen következménye.

2015 januárjában senki sem gondolta volna, hogy 5 évvel később lesz olyan francia, aki nem ítéli el a 17 személy kivégzéséért felelős terroristákat. Pedig ma nem egy ilyen francia van, hanem rengeteg. Az Ifop közvélemény-kutató intézet felméréséből kiderül: a franciák 8 százaléka nem ítéli el a terroristákat, további 4 százalék pedig ugyan elítéli őket, de “motivációik egy részével egyetért”. A magukat muszlimnak vallók 18 százaléka nem ítéli el a támadókat, és 10 százalék részben egyetért a motivációikkal. A fiataloknál még súlyosabb a helyzet. A 15 és 24 év közötti franciák 21 százaléka nem ítéli el a terrortámadást - a fiatal muszlimoknál ez az arány 26 százalék. Tehát a 15-24 éves francia muszlimok több mint egynegyede nem ítéli el a dzsihadista terroristákat. 

Ezek a számok talán fontosabbak, mint maga a bírósági tárgyalás, hiszen a jövő Franciaországába engednek bepillantást. 

Aki ezek után Franciaországban - vagy bárhol Nyugat-Európában - multikulturalizmusról, sikeres integrációról, esetleg asszimilációról beszél, az csak önmagát csapja be. Az, hogy éppen a fiatalok körében ilyen dermesztőek a számok, jó mutatja, hogy a migráció már nem csak gazdasági, kulturális vagy biztonságpolitikai kérdés, hanem demográfiai is.

Tavaly a klímapánik, idén pedig a koronavírus-járvány terelte el a figyelmet a migrációról és a politikai iszlám térhódításáról, de a probléma ettől még nem szűnt meg. Éppen csak kevesebbet beszélünk róla. 

(Kép forrása: itt.)