Terror. Veszély. Helyzet.
(Golyónyomok a párizsi terrortámadás egyik helyszínén.)
A hír tehát: a kormány módosítani szeretné az Alaptörvényt annak érdekében, hogy a különleges jogrendek (minősített helyzetek) köre egy új, „terrortámadás-specifikus” résszel bővüljön. Először is, egy valamit szögezzünk le: különleges jogrend bevezetésére alkotmányos keretek között Magyarországon 1990 óta lehetőség van – szerencsére, kevés alkalommal volt rá szükség. Ahogy a korábbi Alkotmány, úgy a hatályos Alaptörvény is lehetőséget ad rendkívüli helyzet (háború), szükségállapot (polgárháború, lázadás), megelőző védelmi helyzet (külső fegyveres támadás veszélye), váratlan támadás és veszélyhelyzet (természeti csapás, ipari szerencsétlenség) bevezetésére-kihirdetésére. Tekintettel arra, hogy ezen jogrendek egyféle speciális szabályként viselkednek az alkotmányos rend egészéhez viszonyítva, közös jellemzőjük korábban is és ma is, hogy az alapvető jogok gyakorlása – pár, lényeges kivételtől eltekintve – felfüggeszthető vagy a „szokásos” mértéken túl is korlátozható. Abban tehát, hogy esetlegesen az új terrorveszély-helyzetben – már amennyiben azt nagyon nem kívánt módon ténylegesen bevezetnék – is lehetőség lenne pl. a gyülekezési jog korlátozására vagy területek lezárására, semmi újdonság nincsen. Az ezzel történő visszaélésekkel kapcsolatos riogatás azért is alaptalan, mert árvizek vagy a kolontári vörösiszap-katasztrófa idején vezettek már be veszélyhelyzetet, melynek során a szükséges és arányos intézkedéseket a kormány megtette – de megtehetett volna mást is, mégse került sor statáriális bíráskodásra. Felelős politikai erő nyilván felelősen viselkedik rendkívüli helyzetekben – is.
Másodszor. A különleges jogrendek létének lényege, hogy olyan külső/belső – nevezzük így – „abnormális” hatás éri az állam és a társadalom működését, melynek kezelése nem lehetséges „normál” alkotmányos eszközökkel. A cél egyértelműen a normális működéshez történő visszatérés, azonban egy idegen állam katonai támadása vagy adott esetben terrortámadás esetén nyilvánvalóan lehetetlenség lenne megfelelően védekezni területlezárás, fokozott ellenőrzés vagy a szabad gyülekezés korlátozása nélkül. Ilyenkor egész egyszerűen nyomósabb indok fűződik a rend helyreállításához, mint az alapjogok garantálásához.
És harmadszor. Itt érkezünk el az egyértelmű szabályozás kérdéséhez. Tekintettel a különleges jogrendek speciális, adott helyzetben indokoltan „abnormális” mivoltára és az egyes esetekben alkalmazható intézkedések széles skálájára, nagyon nem mindegy, hogy ha a fizikai valóságban bekövetkezik valamilyen „nemkívánatos” esemény, akkor arra melyik különleges jogrend „húzható” rá. A jelenlegi szabályokat klasszikus módon háborúra, lázadásra, polgárháborúra vagy természeti/ipari katasztrófákra „szabták”. Természetesen el lehet kezdeni azon vitázni és lamentálni, hogy mondjuk a magát az Iszlám Állam részének vagy egy sejtjének definiáló terrorista-csoport „idegen hatalomnak” minősül-e (mert akkor rendkívüli állapotot lehetne hirdetni, ahol a hatalom a Honvédelmi Tanács kezébe összpontosul), vagy egyedi terrorakciója „pusztán” a törvényes rend megdöntésére irányul-e? Azaz egy darab terrorcselekmény élet- és vagyonbiztonságot tömeges méretekben veszélyeztető eseménynek számít-e? Ugyanis utóbbi esetekben akkor szükségállapotot lehetne hirdetni, ahol a hatalom a Köztársasági Elnök kezébe kerül. Netán „külső fegyveres támadás veszélyéről” vagy „külső fegyveres csoportoknak Magyarország területére történő váratlan betöréséről” beszélnénk, mert akkor választani kellene a megelőző védelmi helyzet és a váratlan támadás esetkörei között? Ugye, nem is olyan egyszerű?
Most persze ezek az „árnyalatnyi” különbségek nem tűnnek túl fontosnak, azonban a történelemben számos példát találhatunk olyan terrortámadásra, amelyről mindenki tudta (vagy legalábbis naivan remélte), hogy nem fog megtörténni. Abban a valóban nem kívánt esetben pedig, ha mégis megtörténne, egyértelmű, az adott helyzetre szabott szabályozás kell – hogy például azonnali intézkedés helyett ne a fenti értelmezési jogi és politikai vita jöjjön.
Mert ma az új szabályok bevezetésének szükségességét „emberi jogi” alapon vitatják – ahogy az történt a határzár felhúzásánál is. Aztán mit látunk most az Öresund hídtól Spielfeldig? Naugye. Kinek volt igaza?