Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Tényleg fejest akarunk ugrani a sötétbe?

Keine Experimente! (Ne kísérletezzünk!) – üzente Konrad Adenauer CDU-ja 1957-ben a németeknek. Akkor a gazdasági eredmények megvédése és a nemzeti érdek következetes képviselete volt a tét, amit az akkori németek megértettek. A járt utat a nem hagyták el a járatlanért. Most nálunk is erről szól a választás.

Az 1945 utáni Németország a romokból épült újjá, a gazdasági csoda eredményei lecsorogtak a társadalom minden rétegéhez. Ebben a felívelő szakaszban sokan érezték úgy, hogy “ha már minden rendben van”, akkor a CDU és Konrad Adenauer után más politikusoknak is esélyt kellene adni. Ilyenkor a szavazók többsége abból indul ki, hogy a jó dolgok maradnak, és az újak csak a vélt, vagy valós hibákat javítják majd ki.

Az 1957-es német választás “Ne kísérletezzünk!” jelszava arra döbbentette rá a németeket, hogy az ellenzék győzelmével egy teljesen más országot kapnának, ahol az addig elért eredmények veszélybe kerülnének. Az SPD akkor kiléptette volna az NSZK-t a NATO-ból, és a hidegháború közepén egy egységes, semleges Németországról álmodozott.


A mai Magyarországon is hasonló a helyet. A 2010-13 közötti konszolidáció eredménye már széles körben érezhető, a munkaerőhiány és az életpályamodellek a legtöbb szakmában jelentős bérnövekedéshez vezettek. A családi adókedvezmény és 15% jövedelemadó, valamint a kisvállalkozók kedvezményes adója több pénzt hagy a családoknál és vállalkozásoknál, ami a fogyasztás és beruházások növekedését eredményezte. A gazdaság köszöni szépen, jól van, a befektetők  a Fidesz-kormányra szavaznak.

A szavazók egy részénél azonban komoly bizonytalanság érezhető. Szeretnék hinni, hogy egy esetleges ellenzéki győzelem megtartja az eddigi eredményeket, és kijavítja a vélt, vagy valós hibákat. A 2002-es tapasztalat azonban teljesen mást mutat. Akkor Medgyessy Péter ígérte azt, hogy “minden jót megtartanak”, majd ebből lett a 2002-2010 közötti “elpocsékolt nyolc év”, amikor Szlovákia leelőzött minket.

Rossz hírem van azoknak a főként nagyvárosi és értelmiségi szavazóknak, akik korábban a Fideszre szavaztak, és most csalódottak, vagy akár az ellenzék valamelyik pártjára akarnak szavazni. Nem lesz jobb, csak rosszabb lesz.

Vegyük csak a tervezett adómentes minimálbért. Azon túl, hogy akkor megint mindenki minimálbérre lesz bejelentve, az itt kieső adót valakinek majd csak be kell fizetnie. Mivel a gazdagok nem bérjövedelemben, hanem jellemzően osztalékban veszik ki pénzüket, jobb híján megint a teherviselő középosztály adóját fogják megemelni. Beszélnek is 24, vagy 32 százalékos SZJA-ról, ami havi több tízezer forintot vesz ki az “egyébként sem rászoruló” középosztálybeli családok zsebéből.

A legnagyobb változás azonban tényleg a migráció terén várható. MOST júniusban akar az EU arról dönteni, hogy egy kötelező új kvóta alapján évente 10 515 migránst és családtagjaikat kéne Görög- és Olaszországból repülővel Magyarországra hozni. Az ENSZ Menekültügyi programja pedig az adó- és járulékfizető őslakosokkal egyenlő jogokkal ruházná fel őket. Vajon ki fogja ennek terhét viselni?

Ahogy hatvan éve a német szocdemek nem értették a nemzeti érdeket, úgy most a Jobbiktól a DK-ig terjedő hazai ellenzék sem érti. Ne kísérletezzünk! – üzeni a CDU plakátja és Konrad Adenauer. A történelem őket igazolta, a németek nem akartak fejest ugrani a sötétbe.

 

(Kép forrása itt.)