Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Tényleg betiltják a készpénzt?

Címkék:
Nem! Pontosabban még nem, de már egyre többen pedzegetik.

Áprilisban a Citigroup egyik közgazdásza, Willem Buiter azt javasolta, hogy recesszió idején vezessék ki a készpénzt mint fizetőeszközt, vagy jelentősen adóztassák meg a készpénzben teljesített pénzforgalmat. Legnagyobb címletként az 5 dolláros (eurós) bankjegy azért forgalomban maradhatna. Vegyük sorra a pro és contra érveket!


A legutolsó pénzügyi válság kezdete (2008/2010) óta a világ nagy jegybankjai sorra nulla közelébe csökkentették alapkamatukat, az Európai Központi Bank is csak 0,05% szimbolikus kamatot kér. Az ötlet egyszerű: A jegybankok által szinte korlátlanul és olcsón kibocsátott pénz a bankszektoron keresztül megtalálja az útját a gazdaságba, ott keresletet és új munkahelyeket teremt.

A probléma csak azzal van, ha - mint jelenleg - ez a pénz a reálgazdaság helyett az államadósság finanszírozására megy, és alig generál növekedést. Egy recessziós környezetben ugyanis egyáltalán nem biztos, hogy a cégek vissza tudják fizetni hiteleiket, míg az államadósság mögött ott állnak az adóbevételek, vagy a privatizálható nemzeti vagyon. Az Eurózóna esetében pedig az eurószázmilliárdokkal feltöltött mentőalapok és a hitelező tagországok erős nemzetgazdaságai.

Az “olcsó pénz” így a biztonságosabbnak tartott állampapírok felé vándorol. Van, ahol a kereslet messze túlhaladja a kínálatot, így pl. Svájcban, vagy Németországban egyenesen a befektetőktől kérnek (negatív kamat formájában) azért pénzt, hogy “megőrzésre” átvegyék pénzüket. Persze ne sajnáljuk őket, a svájci bankban, vagy német állampapírban fekvő pénz 5-10 év múlva akkor is többet fog érni harmadik valutában, ha minden 100 befektett egységnyi pénzből csak 97-et kapunk vissza.

Közgazdászok között élénk vita folyik arról, hogy a mostani válság mennyiben hasonlít az 1929-es nagy recesszióra, amikor a folyamatosan csökkenő árakat látva, szinte mindenki visszafogta fogyasztását, mert még alacsonyabb árakat várt. Ez az ördögi kör egyfajta önbeteljesítő jóslatként működöt: A cégek ugyanis az eladhatatlan árukat végül tényleg olcsóbban adták, vagy az árszint fenntartása érdekében megsemmisítették azokat.

Most is valami hasonlót látunk. A legnagyobb cégek, pénzügyi alapok és befektetők visszafogják befektetéseiket, és a negatív (infláció alatti) kamatok és hozamok láttán inkább készpénzben tartják forrásaikat. Egy-egy erősebb muticégnek nagyobb a gyorsan mozgósítható készpénzállománya, mint egy közepes ország éves GDP-je. Csak az Apple 202 milliárd dolláron “ül”. Amikor éppen nem vásárolnak fel - olcsón - cégeket, a pénz trezorok mélyén pihen.

(Kép forrása: itt.)

Görögországban is hasonlót láthattuk, amikor a görögök néhány hónap alatt leemelték a betétállomány majdnem felét. Abban bíztak, hogy az euróbankjegyek jobban őrzik értéküket, mint a bankbetétek, amelyeket ráadásul az állam - ciprusi mintára - az adósságkonszolidáció (bail-in) során megcsapolhat.

Ezeket a folyamatokat látva már jobban érthető, ha a közgazdászok azon gondolkodnak, hogy a párnaciha és a malacpersely mélyéről hogyan lehetne minél több pénzt visszaterelni a gazdaság körforgásába. Ezt a logikát követve valóban a készpénz megszüntetése jelentené a gordiuszi csomó átvágását, hiszen ha csak átutalással, vagy kártyás vásárlással lehetne fizetni, minden pénzmozgás azonnal láthatóvá és adóztathatóvá válna. A tranzakciós adóból származó nagyobb bevétel pedig jól jönne az államadósság visszafizetésénél, vagy gazdaságélénkítő állami beruházások finanszírozásánál.
A terv ellenzői a privátszféra védelmét hozzák fel, hiszen innentől kezdve a pénzköltésen keresztül a bank és az állam minden ember hétköznapjába “belelát”. A háromhetes görög bankzárlat pedig azt példázza, hogy egy ilyen rendszer leállása egy egész országot képes megbénítani.

Az idősek és szegények zöme nem is rendelkezik bankszámlával és/vagy bankkártyával, így őket külön fel kellene készíteni a készpénz utáni időkre. Sokan éppen azért szeretik a készpénzt, mert jobban ellenőrizhető a költésük, a bankkártyánál ugyanis nem “érzik”, hogy meddig nyújtózkodhatnak.

Ezek a tervek most még elég futurisztikusak, ám a tendencia egyértelmű: Franciaország háromezer euróban korlátozta a készpénzfizetések felső határát, Dániában a benzinkutak, éttermek és a kisebb boltok már nem kötelesek készpénzt elfogadni. Ha marad/mélyül a válság, talán az uborkák görbülete, a porszívók és hajszárítók maximális teljesítménye és a zuhanyfejek vízfogyasztása után az EU szabályt fog hozni a készpénzforgalom visszaszorítására, vagy akár teljes betiltására is.