Taszítópróba
A politikában a perszonalizáció (régi dialektusban: a személyiség szerepe a történelemben) szakállas probléma, de ezt is muszáj „újraértelmezni”. A kattintás-kultúra, a média-megjelenések gyakorisága manapság minden fajankót a személyiség látszatával ruházhat föl, a kellően kába néző pedig hajlandó rögvest rábólintani erre.
Zsák krumplival akciózol a parlamentben? Ajtón koppansz, lyukas zoknit villantasz a „nép szolgálatában”? Kevered a „j” és az „ly” használatát? Rendszeresen beszélsz színesnek vélt hülyeségeket? Bravó, csak így tovább, szaporodnak a linkek, nő a nézettséged, máris közéleti személyiségnek, politikai Valakinek mondanak. S az is vagy, hiszen nap mint nap téged mutat a tévé, közösségi felületeken látszódsz állandóan…, és ilyen fontos helyeken csak nem mutogatnak már akárkiket – mindezt tömegek gondolhatják így, merthogy média-fogyasztóként erre vannak szocializálva.
Nem muszáj politikusnak lenni, elegendő annak látszani – sokak számára ez ma a látszat törvénye.
Messzi vagyunk már Max Weber száraz, szakmai definíciójától, miszerint a „A politika kemény deszkák erőteljes és lassú átfúrása, szenvedéllyel és szemmértékkel.” Dehogyis az. Bárki politikus lehet, aki a média híres ingerküszöbét átüti.
Most, hogy a szeptemberi előválasztásra lassan összeáll az ellenzéki miniszterelnök-jelöltek „nagy” csapata, szavazótáboraiknak gyorsan el kell dönteniük, hogy a kandidálók közül őket melyikük taszítaná a legkevésbé, akire később, 2022 tavaszán is szavaznának.
Nemsokára „személyiségek” vetélkedésének lehetünk tanúi, de azt, hogy ki lenne a legkevésbé taszító, a média, illetve főleg a mögötte álló nómenklatúra jelöli ki. Senki más, csak az nyerhet előválasztást, akiben ez az erőcsoport egyáltalán fantáziát lát még. S afelől se legyen semmi kétség, hogy a média-lehetőségeket és a külső erőforrásokat is a nómenklatúra érdekeinek megfelelően adagolják és terítik majd.
Mit se számítanak a közvélemény kutatások előzetesei, többet nyomnak a latban a gerilla-marketing, a fülből fülbe suttogás nevei, a vélemény gazdik sugallatai. Jakab úr hiába vezet pillanatnyilag, hiába utolsó előtti ma még Dobrev Klára, nem érdekes, mert az előválasztást kell megnyerni, nem a közvélemény kutatásokat. S Dobrevnek alighanem nem is Jakab, sokkal inkább a mezőnyt még mindig kívülről stírölő Karácsony Gergely lesz az ellenfele, aki egyelőre kivár, s meg is teheti, neki legjobb a startpozíciója.
Dobrevnek az a legnagyobb hátránya, ami von Haus aus az előnye is. Ő a nómenklatúra legközepéből jött, ott ahol annak szívcsakrája dobog. S ez akkor is így lenne, ha történetesen nem Gyurcsány a férje, de ráadásul az. Taszítási együtthatója az ellenzéki seregleten belül is igen magas, a voksokat – közvetlen Gyurcsány után - vele lehetne a legkevésbé maximalizálni. A háttérerők tisztában lévén ezzel, várhatóan Karácsonyra tesznek, amennyiben ígéretes esélylesőként mégis indul (és valószínűleg indul) az előválasztáson. Karácsony nem a nómenklatúrából jött, viszont fölöttébb hajlamos a kesztyű passzív szerepére, a nómenklatúra így észrevétlenül, belülről diktálhatna neki, miként azt a főpolgármesteri szereplése is bizonyítja.
Ki taszíthat jobban? - ez itt a kérdés, miközben az ellenzéki dilemmák persze csupán a felszínen perszonálisak. Nem a „nagy” személyiségek harca, hanem az ellenzéket feszítő szerkezeti ellentmondások eltussolásának taszítópróbája következik most.
2022-ben aztán jön a következő próba: a zilált struktúrájú ellenzék, avagy a stabil kormány alternatívája? A személyiséghiányos nómenklatúra, vagy a karakteres Orbán Viktor?
Úgy fest, nincsen harmadik út.
(Kép forrása: MTI/Máthé Zoltán)