Galló Béla
Galló Béla politológus

Szerény rémálom

„A Momentum Orbán Viktor rémálma” – Fekete-Győr András jellemezte ilyen szerényen pártját, amikor pár éve feltűntek a politikai porondon.

Ambiciózus önképüket eddig még nem nagyon igazolták, a Momentum-jelenség sokkal inkább ama hanyatlástörténet része, amely a hagyományos elitek ellen fellépő pártokat Magyarországon jellemzik.  Az elképzelt áttörést a Jobbikhoz és az LMP-hez hasonlóan nekik sem sikerült véghezvinniük, egyelőre a tágabb ellenzéken belül is csak az egyik nagyobbacska alakulatot képezik.

Fogalmam sincs persze, ki miről álmodik, annyit mégis megkockáztathatok, hogy a Momentum miatt azért nem kell nagyon forgolódnia a miniszterelnöknek. S most, hogy Fekete-Győr kormányfő-jelöltként is beszáll a meccsbe, valószínűleg ettől sem nyúl még nyugtatókhoz.  

Nagyobb ennek a jelölésnek a médiafüstje, mint a társadalmi lángja, hogy képletesen fogalmazzak.

A Momentum a 2019-es román elnökválasztáson és a 2020-as helyhatósági voksolásnál is az USR PLUS román párt mellett kampányolt.


A Momentum minimum két szervi bajjal küszködik.

Másolva a korai Fidesz imázs-készletét (okosság, érintetlenség) hamar kimerítette a minta utánzásának lehetőségeit. Kisebbik – ámbár elég nagy – bajuk, hogy frontpolitikusainak „okossága”, felkészültsége némi kívánni valót hagy maga után. Mi tagadás, az elnök úré is. A budapesti kerületek összekeverése, a Nap-elemek és az atomerőművek egy kategóriába sorolása, az Európai Parlament frakcióneveinek „nagyvonalú” kezelése például olyan hibák, amelyeket egy komolyabb versenyzőnek még egy „Ki tud többet a politikáról?” típusú versenyen sem illik elkövetnie. (No persze, pártelnöknek lenni Magyarországon ma nem feltétlenül követel komolyságot.) Mindez mégsem akadályozza politikai képzeletük merész szárnyalását, aminek nyilvánvaló bizonyítéka önképük túl fényesre sikeredett glancolása is.

Az „érintetlenséggel” még nagyobb a baj. Elitkritikájuk rögvest kámforrá változott, mikor szekerüket formálisan összekapcsolták az ellenzéki térfél mindenkit kompromittáló erős emberével, Gyurcsánnyal. A Momentum nekivághatott volna a tényleges önállóság rögösebb útjának, mégsem tette. Belesimult inkább az ellenzéki „gang bang”-be, ahol látszólag csupán a pillanat (2022) számít, nem a távlatosabb jövő. Kivéve persze éppen Gyurcsányt és Fekete-Győrt: ők, ha veszítenek, akkor is meghatározó pártfőnökök maradnának az ellenzéki oldalon. Sőt, akkor csak igazán. S lehetőleg egyedül, de legalábbis komolyabb vetélytárs nélkül.

Érezve közösködésük veszélyeit, Fekete-Győrék mindent el is követnek, hogy az összefogáson belül folyvást kidomborítsák „igazi”másságukat. A minapi kandidálás és a hozzá kapcsolt fölöttébb felemás program se jelent mást, mint ennek a „bent is vagyok, kint is vagyok” mutatványnak a legújabb variációját. Nem véletlen, hogy a „gang bang” többi tagja erre már komolyan összerezzent, s a paplan alatt fontolgatják már a közös válaszlépéseket.

Gyurcsány viszont máris megtalálta a Momentum helyes kezelési módját. A fiatalság és az alkalmasság szerinte két különböző dolog. Megsimogatja Fekete-Győr fejét, bravó „Pistike”, szép az ifjonti hév, nem baj, hevülj csak, ha megnősz, akármi is lehetsz. Addig persze még sokat kell tanulnod, meg kell írnod számos nehéz leckét, s légy szorgalmas, különben, meglátod, évismétlésre köteleznek, s így sosem lesz Orbán „rémálma” belőled! Bevallom, egyelőre még én is nyugton alszom tőled.

Szóval valahogy így.

És Gyurcsánynak ezúttal alighanem igaza van.     

(Kép forrása: itt.