Szép új világ

Néhány napja a Gizmodo nevű tech-blogon volt-Facebook dolgozók számoltak be arról, hogy a közösségi oldal rendszerszerűen szorítja háttérbe a jobboldali-konzervatív témákat. A vádakat a Facebook természetesen tagadja, ám cáfolatukat némileg gyengíti, hogy a vállalat nem először kerül manipulációs botrányba. 2014-ben került nyilvánosságra a vállalatóriás súlyos morális dilemmákat felvető, titkos pszichológiai kísérlete, amely során közel 700 000 felhasználó hírfolyamát manipulálták a negatív és pozitív szavakat tartalmazó bejegyzések arányának szabályozásával.

A cseppet sem veszélytelen kísérlet akkor is a felhasználók tudta és beleegyezése nélkül folyt. A Facebook állítólagos célja az volt, hogy kiderítse, lehetséges-e „érzelmi fertőzést” okozni a felhasználóknak a különböző érzelmi töltetű tartalmak, bejegyzések szelektálásával. Arra voltak tehát kíváncsiak, hogy tudják-e befolyásolni a felhasználók érzelmi, pszichológiai állapotát a közösségi oldalon megjelent bejegyzések, hírek segítségével. Másként mondva: bele tudnak-e mászni a felhasználók fejébe.

(Kép forrás: itt.) 

Úgy tűnik, a 2012-es tesztüzem ma már élesben működik: a botrány most a Facebook „trending topics” szekcióját érinti, amelyről kiderült, hogy nem egy semleges algoritmus, hanem kőkemény politikai akarat formálja. A vállalatóriás ugyanis mindeddig azt állította, hogy a trendtémák összeállítása semlegesen módon történik, csak az számít, hogy egy adott hírt mennyien osztanak meg.

Ezt az illúziót rombolták le a Facebook korábbi alkalmazottainak beszámolói. A munkatársak elmondták, hogy a jobboldali-konzervatív oldalak (Breitbart, Newsmax, Washington Examiner) linkjei nem kerülhettek be a „trending topics” szekcióba akkor sem, ha éppen azok voltak a legnépszerűbbek. Az egyelőre „csak” az amerikai felhasználók (több mint 200 millió fő) falán megjelenő „trending topics” hatalmas befolyást jelent: az ide kerülő hír rengeteg embert ér el, hiszen egy időben az összes facebookozó előtt megjelenik mint az adott perc, óra legfontosabb híre. A volt dolgozók beszámolóját kiszivárgott belső dokumentumok is megerősítik. Ezekből világosan kiderült, hogy a deklarált semleges-algoritmus elve helyett szerkesztők döntenek arról, hogy milyen hírekből lehet Facebook trendtéma.

Erős jóindulat vagy inkább naivitás kell ahhoz, hogy az ember elhiggye, hogy a Facebook az Egyesült Államokon kívül máshol nem manipulálja a tartalmat, ha úgy dönt.

Ha ehhez hozzávesszük, hogy a Facebook mindeközben egy az egész világra kiterjedő ingyenes internet-szolgáltatást is épít, egészen orwelli kép bontakozik ki előttünk. A szolgáltatás ingyenességével a Facebook sikeresen szoríthatja ki versenytársait, és szerezhet hegemón pozíciót a piacon, így már semmi sem választja el attól, hogy teljhatalmú hozzáférés- és tartalomszolgáltató is legyen. Ennek pedig beláthatatlan következményei lennének.

Miközben emberjogi szervezetek sokasága nagyítóval figyeli a kormányokat, figyelmen kívül hagyják, hogy a szólás- és sajtószabadság kérdését ma legalább annyira meghatározzák a kormányok, mint Mark Zuckerberg és az általa vezetett cég arctalan menedzsmentjének elképzelései. A helyzet csak az, hogy míg egy kormányt végső soron felelősségre lehet vonni, addig ezen cégek menedzsmentjét aligha. Míg a nyugati kormányok demokratikus felhatalmazással rendelkeznek egy ország irányítására, addig Zuckerbergéket senki sem kérte vagy hatalmazta fel, hogy beavatkozzanak egyes társadalmak életébe.

De nézzük, mit jelent ez Magyarország esetében. A Facebooknak jelenleg 5,2 millió hazai felhasználója van. Ez szám nagyságrendileg több, mint ahányan nyomtatott napilapokat olvasnak, vagy mint ahányan este megnézik a legnépszerűbb híradót a legnépszerűbb tévécsatornán. A Facebook tehát jóval nagyobb hatalommal rendelkezik, mint amennyit gondolnánk, és anélkül rendelkezik potenciális beleszólással a magyar emberek életébe, hogy adót fizetne, alávetné magát a nemzeti szabályozásnak, felelősségre vonható lenne, vagy akár csak egy kézbesítési megbízottja lenne Magyarországon. Vegyük még ehhez hozzá, hogy a Facebook olyan érzékeny adatokkal rendelkezik a magyar lakosság több, mint feléről, amiről a legelborultabb diktátor sem álmodhatna.  

Hogy a Facebook lenne az ősgonosz? Ezt nem gondolom, de azt sem, hogy Zuckerbergék csillogó szemű idealisták lennének, akik az emberiség boldogulásán fáradoznak. Mégis, ma sokan épp olyan naivitással tekintenek a Facebookra, mint a harmincas évek embere az akkor újnak számító tömegkommunikációs eszközökre – készpénznek veszik az ott látottakat és vakon megbíznak benne. 

Ez pedig olyan komoly veszélyt jelent, amelyet ma még pontosan megbecsülni sem tudunk.