Szabad-e fotózni?

Címkék:
Ésszerűbbé válhat a fényképkészítés szabályozása az új javaslat alapján.

Nagy értelmezési küzdelem látszik kibontakozni akörül, hogy milyen szabályok szerint fotózhatunk másokat: vannak olyanok, akik korlátozás nélkül – mondjuk a kép szereplőjének engedélye nélkül is – lehetővé tennék a fotózást, mások viszont ezt csak bizonyos korlátok között tartják lehetségesnek. A Kormány most beterjesztett törvényjavaslata nem a tartalmi értelemben hosszú évek óta változatlan szabályozást kívánja megváltoztatni, hanem a kikényszeríthetőséget akarja egyszerűbbé és az eljárást életszagúbbá tenni.


Ismét fellángolni látszik a vita, amióta az igazságügyi miniszter a parlament elé terjesztette javaslatát a fényképkészítés (pontosabban bármilyen fénykép vagy videó – jogi terminológiával képmás- és hangfelvétel) szabályozásával kapcsolatban.

A valaki mást ábrázoló fénykép elkészítéséhez és felhasználásához az érintett személy hozzájárulása szükséges – szól a szabály –, kivéve, ha tömegrendezvényen vagy közszereplő nyilvános szerepléséről készült felvételről van szó. Ekkor ugyanis nincs szükség a hozzájárulásra.

A hozzájárulás szóban, írásban vagy ráutaló magatartással is megtehető. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy metrón csókolózó párról művészi fotót csak akkor készíthetünk és rakhatunk fel a közösségi oldalunkra, ha vagy (1) egy írásbeli nyilatkozatot íratunk alá velük, vagy (2) megkérdezzük őket, és szóban hozzájárulnak a kép elkészítéséhez és publikálásához (nem haszontalan, ha ezt a szóbeli hozzájárulást valamiképpen utólag bizonyítani is tudjuk), vagy (3) valamilyen egyéb módon egyértelműen megállapítható, hogy nem ellenezték a kép elkészítését. Például úgy, hogy integetnek nekünk a fotón, netán mosolyogva pózolva jelzik, hogy nincs kifogásuk a fénykép elkészítése ellen. Az persze még fontos tudni, hogy a fénykép elkészítéséhez és nyilvánossága hozatalához külön-külön szükséges a hozzájárulás.

(Fotó: MTI/Kovács Tamás)

A 2014 márciusában hatályba lépett új Polgári Törvénykönyv ebben a fenti rendszerben – ahol tehát külön hozzájárulás kell az elkészítéshez és külön a nyilvánosságra hozatalhoz – tartalmi változást nem hozott. A szakemberek egyöntetű véleménye szerint a bírói gyakorlat korábban is ezeket a követelményeket várta el, és mindösszesen annyi történt, hogy mindez megjelent a törvény szövegében is. Ráadásul a gyakorlat teljesen egységes volt abban a tekintetben is, hogy a közszereplőről fénykép csak nyilvános közszerepléseivel összefüggésben, a közéleti megnyilvánulásai által meghatározott keretben, annak bemutatására használható fel – az érintett hozzájárulása nélkül.

A szabályok tehát eddig is egyértelműek voltak: az érintett akarata ellenére nem készíthetünk és nem hozhatunk nyilvánosságra fényképfelvételt. Hozzájárulás nélkül ezt csak akkor tehetjük meg, ha tömegrendezvényeken készült képről van szó, illetve ha közszereplőről közszerepléssel összefüggésben fotózunk.

Mint azt mindannyian tudjuk, és ezt jelen esetben sem felejthetjük el: minden jog csak akkor ér valamit, ha kikényszeríthető. Ezen a téren pedig az eddigi szabályozás nem jeleskedett.

A mostani rendelkezések szerint a képmáshoz fűződő jog megsértése esetén az általános eljárási szabályok szerint per indítható.

Ismerjük el, hogy az általános perindítás mint opció ebben a helyzetben meglehetősen életszerűtlen. Az ilyen jellegű személyiségi jogi jogsértések esetén ugyanis az érintettek az esetek döntő többségében elriadnak a hosszadalmas eljárástól és a rájuk háruló nehéz bizonyítástól. A jogsértés jellege miatt a sérelem gyors és hatékony elhárítása sokkal fontosabb lehet, mint az elrettentő erejű szankcionálás.

Ebben próbál előrelépést tenni a most benyújtott törvényjavaslat.

Az elképzelés szerint egy a sérelmet szenvedett fél a jövőben eldöntheti, hogy az új, egyszerűbb és gyorsabb jogorvoslati utat választja-e vagy az általános szabályoknak megfelelően a korábbi lehetőséget használva pert indít.

Az új típusú eljárás során a sérelmet szenvedett többek között kérheti a sérelem okozójától, hogy a jogsértést hagyja abba, tehát például a fényképet távolítsa el, illetve adjon megfelelő elégtételt és ennek biztosítson saját költségén megfelelő nyilvánosságot. Amennyiben a felhívásban foglaltaknak nem tesz eleget a jogsértő, úgy a sérelmet szenvedett pert indíthat. Újdonság, hogy ekkor szintén szűkebb körben, rövid határidők mentén zajlik le az eljárás.

Fontos látni, hogy a visszaélések elkerülése végett ennél az új lehetőségnél csak azok a szankciók alkalmazhatók, amelyek a felróhatóságtól függetlenek és a jogsértés mielőbbi megszüntetését szolgálják. Tehát nem az a cél, hogy anyagilag szankcionáljuk a jogsértőt, hanem hogy a jogsérelem minél gyorsabban elháruljon.

Az új szabályozás egyértelműen rögzíti azt is, hogy melyik felet milyen bizonyítás terheli. A sérelmet szenvedettnek csak azt kell bizonyítania, hogy a fénykép elkészítésére vagy felhasználására sor került. Azt a felvétel elkészítőjének vagy felhasználójának kell bizonyítania, hogy az érintett a hozzájárulását megadta. A bizonyítási teher megfordulása – kiegészülve a gyorsabb eljárásrenddel – komolyan megkönnyíti a sérelmet szenvedett fél dolgát.

Összességében tehát azt mondhatjuk, hogy a változtatási javaslatok ésszerűnek tűnnek, és pozitívan járulhatnak hozzá a személyhez fűződő jogok védelméhez. Az itt ismertetett szabályrendszer ugyanakkor természetes módon vita tárgyát is képezheti. A jogvédő szervezetek véleménye szerint a Magyarországon kialakult – és már korábban törvényi szintre került – szabályrendszer bizonyos pontjait tekintve túlzottan szigorú. Ennek ellenére a mostani változtatást – éppen azért, mert megfelelő alkalmazás esetén a jogvédelmet teheti hatékonyabbá – alapvetően nem ellenzik.

Minden szabályozásról csak akkor derül ki, hogy mennyire alkalmas a feladatának betöltésére, vagyis a visszaélések kiküszöbölésére és egy normális fényképezési kultúra kialakításának elősegítésére, ha az érintettek élnek a jogérvényesítési lehetőségekkel. Átlagemberek, celebek, politikusok! A feladat tehát adott: jogérvényesítésre fel!