Spóra, teli önbizalommal

Világcsúcs, hogy jó ideje egy trágárságon kívül semmi sem jut az eszükbe, pontosabban az O1G-ét sem ők találták ki, szívósan visszhangozzák csupán - szívósan visszhangtalanul. Próbálták már együtt, félig együtt, avagy külön-külön: se így, se úgy nem jutottak ötről a hatra. Mert ehhez azért mondani is kellene valamit.  

Vona Gábor most mégis egy sokadik spórát hozna létre, habár „Dunát lehetne rekeszteni az újabb és újabb ellenzéki pártokkal”, ezt ő is látja, tudja. És mégis színre lépnek, merthogy hiába a sok párt, őket egyik sem képviseli, a nagy nyüzsi ellenére szegények árvák. Vona verbálisan persze oké: mellőzné a törzsi viszályokat (helyes), ügyekre koncentrálna (helyes), teremtő energiákat keresne (helyes). Csupa jó szándék, csupa támogatást érdemlő cél. Ráadásul szigorúan „a reformkoriság szemlélete mentén” működtetnék új alakzatukat, a Második Reformkor pártját.    

Akkor mi a baj? Mi hibádzik?

Úgyszólván az egész paradigma.

Tekintsünk el attól, hogy a rivális megélhetésiek nyilván a saját logikájuk szerint kommentálják a dolgot. Szívük joga, hogy nevessenek, avagy vacogjanak a Második Reformkor láttán. (Apropó, úgy értik ezt Vonáék, hogy Széchenyiék után a történelemben közvetlenül ők következnek? Vonában netán magát a második legnagyobb magyart tisztelhetjük? Hm. Van itt önbizalom.)

Csakhogy. Akad itt egy-két apróság.    

A „reformkoriság szemlélete mentén” kifejezést tartalmilag nehéz értelmezni, miként nyelvileg is. Márpedig amit a politikában magyarázni kell, sok jóval az nemigen kecsegtet, az értelmező szótár lehetőleg mellőzendő. Nem látni azokat a tömegeket, akik lázasan az új spóra veretes nevének megfejtésén törnék a fejüket, mielőtt felsorakoznának az ambiciózus árvák mögé. De hogyan is sorakozna föl mögéjük bárki, amikor az első reformkort – ezt már a felső tagozatos nebulók is tudják - példátlan szellemi pezsgés előzte meg. Érzékeli ezt ma valaki? Mostanság (minimum 15 éve) az ellenzék részéről ennek semmi nyoma. Beléjük képzelni meg – egyéb súlyos okok mellett – már csak azért se lehet semmit, mert ahhoz (is) túl sokan vannak. Esetleg képzelsz valamit az egyikről, aztán hipp-hopp eltűnik, igaz, máris ott van helyette a másik, te meg kezdheted elölről a képzelődést.

Vona tehát szellemi fundamentumok híján veselkedik neki új politikai karrierjének. A második reformkort elébb nem ártana megalapozni, mielőtt varázsos hívónévnek szánva ékeskedik a zászlón. Persze a hiánytól jócskán akadhatnak még szponzorai, nem kizáró ok ez, mint más estekben is látjuk. Egyelőre talányos, lesz-e, s ki lesz ama soros befektető, aki Vonáékat szponzorálja? Persze nem mindegy? Akárki lesz is, aligha változtathat az intellektuális sivárságon, lévén annak mélyebb okai vannak.

Második Reformkor? Ettől még szívósan folytatódik majd a meddő ellenzéki nyüzsi, a spórákra jellemző szellemi ivartalanság.

(Kép forrása: Facebook/Vona Gábor)