Soros úgy jön, mintha menne
Soros György olyan névre magyarosított, amely elölről és hátulról is olvasható. Ez sem mentette meg attól, hogy a földkerekség egyik legnépszerűtlenebb emberévé váljon, és neve egyet jelentsen a Soft Politics befolyásszerzés legmagasabb fokával. Persze minden csoda csak hét napig tart, idővel minden trükk kiismerhetővé válik és minden akció ellenakciót vált ki. Térségünk ismerőjeként Soros a rendszerváltás utáni Kelet-Közép-Európában és annak posztszovjet vonzáskörzetében elsőként építette ki káderképzőjét, mecénási főalapítványát, majd idővel szakosodott alapítványait és médiaportfolióját. Így jött létre a hálózat.
Az idén 93 éves Soros 2015-ben, az újkori népvándorlás eddigi tetőpontján érezhette úgy, hogy valódi “örökséget” hagyhat maga után: fő politikai örökségként a nyílt társadalom modellje az európai nemzetek kötelező betelepítési kvóta általi tartós felhígításával valósult volna meg, elvégre az NSZK 84 milliós lakosságából is már csak 60 millió az “igazi” német.
Fő anyagi örökségként pedig a migránsok integrációjára javasolt ezermilliárd eurós örökjáradék-hitel maradt volna Soros után, aminek kamatait az EU az idők végezetéig fizethetett volna. Soros ezt az ötletet Afrika megsegítésére és a COVID utáni újjáépítésre is elsütötte, talán azért is, mert nem bízik abban, hogy fia ugyanolyan “sikeres” spekuláns befektető lesz, mint ő.
Új seprű jól söpör?
Nézzük, miért dőlhet hátra — egyelőre — a Soros-klán. Látszólag minden sínen van: még az előző EP megszavazott a 2021-2027 költségvetési időszakra kétmilliárd eurót a “civil” szervezeteknek, így nemcsak a 2019-ben kieső globalista EP-képviselők egzisztenciája volt biztosított, hanem az NGO-k által vitt témák folyamatos napirenden tartása.
Az EU költségvetéséhez rendelt “jogállamisági” mechanizmust összekapcsolták az éves “demokrácia monitoring jelentésével”, amit — micsoda véletlen — pont a Sorosék által is pénzelt NGO-k véleménye alapján készítenek el. Ezt láthattuk a Sargentini- és Delbos-Corfield-jelentéseknél is, amelyek végső soron szintén a globalista NGO-k tematikája és szempontjai alapján készült.
A német kormány megmutatta, hogy miként lehet a globális közösségi platformokat rávenni arra, hogy cenzorokkal “tényellenőrökkel” korlátozzák a szabad véleménynyilvánítást. Az sem véletlen, hogy az egyik első ilyen szervezetet, a berlini Correctivet, Sorosék az elsők között támogatták. Ez a téma is sínen van. Soros egyik “szoros brüsszeli szövetségese”, Vera Jurova bizottsági alelnök “médiaszabadság” javaslata uniós szintre emelné a cenzúrát és a globalista propagandát.
Európában (és átmenetileg Izraelben is) itt van ráadásul a szivárványkoalíció és a kisebbségi kormányzás eszköze, amivel a patrióta és szuverenista pártokat távol lehet tartani a hatalomtól. Hiába népszerűek a patrióta és újabban békepárti formációk, ha az összes többi pártot egy szivárványkoalícióba terelik, hogy koalíciós partnerek nélkül előbbieknek ne legyen parlamenti többsége, és ne jussanak kormányra. Francia- és Spanyolországban pedig a kisebbségi kormányzással tartják távol a patriótákat a kormányrúdtól, elvégre ez Svédországban nyolc évig (2014-2022) működött.
A “vén kontinensen” tehát látszólag Sorosék állnak nyerésre, legalábbis ameddig az EU és az eurózóna kitart, vagy legalább egy nagy alapító tagországban nem fordul a politikai széljárás. Giorgia Meloni Olaszországa anyagilag még az uniós lélegeztető gépen van, ám a bankadóval már körvonalazódik a gazdasági szuverenitásra törekvés egyik első — 2010 utáni magyar mintát követő — jele.
Európában az őszi szlovákiai és lengyel választás, világméretben a jövő novemberi amerikai elnökválasztás számít váltóállításnak. Alex Soros “új seprűként” jól akar söpörni, a fontosabb célt választja. Európai hálózatát pedig finanszírozzák mások, elvégre nem hiába juttattak annyi globalista politikust kormányra és brüsszeli pozícióba, számukra eljött a “politikai hála” ideje.
A Soros-klán most az USA-ra fókuszál, ahol messze Donald Trump a legnépszerűbb republikánus elnökjelölt-jelölt. Minél jobban támadják, annál népszerűbb. Támogatottságát mutatja, hogy azon republikánusok közül, akik megszavazták ellene az impeachment eljárást, szinte mindegyik elbukott a republikánus előválasztáson. Trump, vagy egy másik szuverenista elnök a Fehér Házban lassítaná a nagy terv megvalósítását, elvégre Sorosék kieső pénzét Brüsszelnek és Washingtonnak adófizetői forrásokból kéne pótolnia. Ki tudja, ahogy a Szabad Európa és a USAID is visszatért Magyarországra, úgy lehet, idővel a Soros-hálózat is újra aktivizálja magát.
(Kép forrása: Facebook/Alexander Soros)