Segítünk a háborús menekülteken
Sokan csodálkoznak nyugaton, hogy a nagyszámú idegen népesség kötelező szétosztását és betelepítését következetesen elítélő visegrádi országok most milyen gyorsan és barátian segítenek az ukrán háborús menekülteken. Azért nem értik, mert Nyugat-Európában nem folytatták le azt az őszinte vitát, amit például mi, magyarok egy nemzeti konzultáció (2015) és egy népszavazás (2016) kapcsán, illetve a 2018-as országgyűlési választás előtt már megtettünk.
Baráti helyre érkeznek.
Nekünk, magyaroknak ugyanis egyértelmű, hogy aki az életéért fut és egy határt lép át, valamint együttműködik a hatóságokkal és rendelkezik dokumentumokkal, az valódi háborús menekült. Ilyenek voltak az 1956-os magyarok is, akik egy határt átlépve Ausztriába mentek. Akkor számos ország döntött úgy, hogy befogad magyar menekülteket, ám ezt a döntést önkéntes alapon hozták meg.
A háborús menekült ellentétje a migráns, aki egy jobb életet keres, több határt lép át úgy, hogy nem ritkán embercsempészeket fizet le, erőszakot vagy cselt alkalmaz. A mi társadalmaink együtt éreznek a valódi menekültekkel és elutasítóak a jóléti migránsokkal szemben.
A bevándorláspárti politikusok és a Soros-hálózat NGO-i a mostani helyzetet is kihasználnák a tömeges betelepítés és szétosztási kvóta elfogadtatására, amit a V4-országoknak Ausztria segítségével sikerült elhárítaniuk. Előbbiek ugyanis a mostani háborús menekültek szétosztásának örve alatt egy állandó szétosztási kvótát is elfogadtattak volna.
A mostani döntés pont ezért csak egy évig marad érvényben, amit egy további évvel lehet meghosszabbítani, tehát valóban az ukrán helyzetre és az ukrán állampolgárokra vonatkozik. Az ukrán háborús menekültek bürokráciamentesen kapnak egy évre tartózkodási engedélyt, ami kétszer egy-egy évvel meghosszabbítható, összesen tehát maximálisan három évig maradhatnak az EU területén.
Amennyiben az EU tanulna a mostani döntésből, és az ilyen átmeneti, az adott helyzetre szabott megoldások felé mozdulna el, az nagyban segítené a mostani migrációs patthelyzet feloldását. A francia uniós elnökség javaslata már ebbe az irányba mutat, a külső határok védelmének erősítése mint prioritás és közös cél mellett ugyanis a korábbiaknál több lehetőséget hagyna a tagországoknak arra, hogy miként vegyék ki részüket a migráció kezeléséből.
Az ukrán háborús menekültek fogadása és segítése pont azt mutatja, hogy a visegrádi országok polgárai és kormányai józanul viszonyulnak a helyzethez, pontosan meg tudják különböztetni a menekültet a migránstól és mindig a helyzethez illően döntenek és viselkednek. Ideje, hogy Brüsszel is így tegyen!
(Kép forrása: hirado.hu.)