Se ész, se tömeg

Motivációjuk persze más: Gyurcsány a neoliberális irányban látta, Szanyi balra ("Bal Blokk") keresné a kiutat. A kulcsszó – itt is, ott is – a neoliberalizmushoz való viszony.

Aminek elég lesújtó története van.

Az MSZP-SZDSZ érdekházassága Horn Gyula 1994-es hatalomtechnikai döntésén alapult. Horn veszélyes ellenzéki ellenfélnek vélte az SZDSZ-t, ezért invitálta a kormánykoalícióba, s ezzel megkapta szövetségesként – a hátába. Innentől fogva az SZDSZ lépten-nyomon azt demonstrálta, be kell fognia az orrát, mikor "testközelbe" kerül a szocialistákkal. (Leszámítva persze az MSZP vezetés kripto-SZDSZ-eseit.)

A szabad demokraták "önkínzását" rendíthetetlen nárcizmusuk magyarázta. Mi adjuk az észt, ők a tömeget – számukra így festett a koalíciós képlet, noha döntésükben, ha valami, ész aztán igazán nem sok csillant meg.

No de, Hornéban sem. Azt hitte, a szocialisták majd csak elviselik ezt a rengeteg "észt", és Horn ideig-óráig, úgy ahogy, valóban kezelte is, ám kordában tartani ő se tudta. Az SZDSZ fokozatosan kiette politikai vagyonából az MSZP-t, miközben ettől nemhogy nem hízott meg, éppen ellenkezőleg, folyvást zsugorodott.

A Medgyessy-intermezzo után jött Gyurcsány, aki nárcizmusával még az SZDSZ-t is fölülmúlta. Amikor tükörbe nézett, nap, mint nap úgy látta, neki mind a kettő megvan: esze is, tömege is. Mire kiderült, hogy mégse, már késő volt. 2010-től az MSZP megkezdte lezárkózását az SZDSZ-hez, s kérdés, hogy mikor áll meg és megáll-e egyáltalán a zsugorodás.  

Szanyi most a maga módján megálljt mondana erre, csakhogy alighanem kicsit későn. Mára a szocialistáknak annyi restanciájuk halmozódott már fel, hogy szanálni ezt aligha lehet belülről. Nincsenek abban a szellemi, személyzeti állapotban, hogy ennek nekiveselkedhetnének, föltéve, ha akarnának, de hát nem is akarnak.

Akkor hogyan tovább? Összefogás? Kivel?

Hol van itt jelentékeny, tömegvonzásra is képes baloldali erő? A zöldek? Merthogy a jelenlegi MSZP-vezetés (elég ügyetlenül) ezt szándékolja. Ugyan.

Kiszámolta-e már valaki, hogy az időről-időre fel-felbukkanó baloldali kezdeményezések közül mérhető támogatottságban szignifikánsan eddig még egyik se múlta felül Thürmerék konzekvensen kádárista Munkáspártját? Pedig az is bőven a parlamenti küszöb alatt "szárnyal". Szellemi műhelyecskék, ideológiai skanzenek az MSZP-től tisztes távolságra akadnak persze, de Szanyi vajon mitől lenne vonzó számukra? S egyáltalán bármely MSZP politikus.

Vissza a könyvtárba! – annak idején szellemi emberei ezt tanácsolták az akkoriban lejtmenetben lévő jobboldalnak. Nem tudom, mit mindent olvashattak el ott, de úgy tűnik, bejött.

Szanyi most azzal tehetne még valamit az MSZP-ért, ha kollégáinak legelébb is beszerezne pár könyvtárjegyet.

(Kép forrása: itt.)