Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Schwexit, nem Huxit

Az Egyesült Királyság januári kilépése után most nyáron Svájc is nemet mondott az EU-nak. Tell Vilmos szabadságszerető utódai sem kérnek az ideológiavezérelt brüsszeli ötletekből és az EU Bíróságának önkényes jogértelmezéséből.

A napokban Svájcban tartottam előadást, ahol élénken figyelik Lengyel- és Magyarország nemzeti szuverenitást védő politikáját. Őket “kintről” is ugyanúgy zavarja Brüsszel lopakodó birodalomépítése, ők sem akarják szabadságukat és jólétüket feláldozni, ezért a svájci kormány nyáron leállította az EU-Svájc keretmegállapodásról szóló tárgyalásokat. A média ezt hívta Schwexitnek.

A prosperáló nyugati országok döbbenten figyelik a brüsszeli politikát, ami mára szinte csak a multicégeknek és spekulánsoknak kedvez, a tagországoknak és átlagembernek egyre kevéssé. Brüsszel azt akarta, hogy Svájc az eddigi bilaterális szerződések helyett “csomagban” vegye át az uniós döntéseket, vagyis a kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködés mellett a többi területen is az EU politikáját valósítsa meg. Elvárták volna, hogy az EU Bíróságnak döntéseit a közös politikán túl is vegyék át, még ha egy — átmenti — kiskapuként megmaradt volna a választott bírósághoz fordulás lehetősége.

Ami sok, az sok!


Az EU rossz irányba fejlődik, amit a brüsszeli buborékon kívül már egyre többen látnak. A britek nem várták meg a gazdaságélénkítő csomagnak hívott közös adósságfelvételt, amit a “Hamilton pillanat” rajongói a szeptemberi német választás után újabb ezermilliárdos hitelekkel fejelnének meg és ezzel a brit erőforrásokat a német és holland konszerneknek profitjára, valamint a francia, spanyol és olasz életszínvonal fenntartására égetnék el. A britek nem fogadták el azt sem, hogy az EU Bírósága a közös politikákon túlra is kiterjessze hatáskörét.

A gazdag nyugati országok számára az EU és annak nagy tagországai mára inkább elrettentő példát adnak. A szebb napokat is látott német gazdaságot ideológiai alapon rángatják ide-oda. A robbanómotoros autók gyártását ugyanúgy kifuttatják, mint az atom- és szénerőműveket. Az eredmény: a német háztartások fizetik a legmagasabb villanyszámlát, az ipar áramellátása pedig az orosz gáz és a francia atomáram importjától függ. A Zöldek és a szélsőbal száműzné a húst és a családi házat, sebességkorlátozást vezetnének be és szélesre tárnák a kapukat a migránsok előtt.

A jólét alapját biztosító termelés szétverése után Merkel kancellár a fegyelmezett költségvetési politikát is feladta. A németek már most 27 százalékban finanszírozzák az eurót. A “fukar” északi országok nem szívesen finanszírozzák a déliek dolce vitáját, a déliek pedig nem akarnak a görögök sorsára jutni visszatérni a maastrichti konvergencia kritériumokhoz, így nem marad más, mint a németek további sanyargatása. Jöhet a 70 éves nyugdíjkorhatár, a vagyonadó és a tonnánként most 25 eurós CO2-adó jelentős emelése.

A brüsszeli bizottság Green New Deal-je nem piaci, hanem ideológia alapon küzd a klímaváltozás ellen, miközben Kína, az USA és India 2030/40 után is ragaszkodik a szénhidrogén alapú energiához. A racionális angolok és svájciak azt sem értik, hogy a klímaváltozás elleni küzdelmet miért ideológiai alapon vívják, és a piaci mechanizmusok helyét miért veszik át vágyvezérelt ötéves tervek. Az európai lakónépesség szinten tartására Brüsszel továbbra is kötelező kvótában gondolkodik, míg az angolok és svájciak csak a hasznos idegeneket engednék országaikba.

Az angolok és a svájciak “kintről”, a lengyelek “bentről” utasítják el az EU Bíróságának azt az önkényes jogértelmezését, amit mi magyarok is joggal kifogásolunk. A luxemburgi bíróság ugyanis a brüsszeli birodalom építésének egy olyan eszköze, amely eredeti hatáskörén messze túlterjeszkedik, és olyan kérdésekben hoz döntést, amelyek egyértelműen tagállami hatáskörbe tartoznak. Az ez ellen lázadó lengyeleket GDP-jük egy százalékának megfelelő évenkénti bírsággal (kb. ötmilliárd euró) fenyegetik.

Ezzel az EU Bírósága mára a nemzetállami szuverenitás korlátozásának legfontosabb fegyverévé vált, nem csoda, ha a Soros-hálózat “jogvédői” minden ügyből kötelezettségszegési eljárást akarnak csinálni. Jól emlékszünk, hogy 2015-ben az “önkéntes” migránskvótából többségi szavazással kötelező kvóta lett, és ezt az EU Bírósága jóváhagyta, holott a migráció nemzetállami hatáskör. A Soros-egyetemnél a “verseny szabadságára”, a gyermekek LMBTQ-ideológiától való megvédését célzó törvénynél pedig a “kisebbségek védelmére” hivatkoznak, holott a felsőoktatás szervezése és a szülői jogok kérdése is egyértelműen tagállami hatáskör.

Magyarország (még) nem elég gazdag a kilépéshez és geopolitikai helyzetünk is azt indokolja, hogy maradjunk. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne küzdjünk “bent” minden eszközzel szuverenitásunkért és igazunkért!

(Kép forrása: itt.)