Sanders nem nyerhet

Az elnökjelöltségre pályázó demokraták mezőnye idén rendkívül gyenge. Joe Biden veterán politikusként és a baloldalon máig rendkívül népszerű Barack Obama alelnökeként eleinte kiemelkedni látszott a kínálatból. Ám azóta hibát hibára halmoz. Könnyen dühbe gurul, és emiatt rendszeresen inzultálja a tőle kérdező választókat. Politikai karrierjét végigkísérik a szerencsétlen fogalmazások és elszólások, de sokak szerint kora előrehaladtával romlik a helyzet. Legutóbb kínos módon belezavarodott az amerikai történelem egyik legfontosabb mondatába.

A szocialista és a nyílt verseny

Biden gyenge produkciója és más mérsékelt indulók kezdeti jó eredményei miatt február folyamán már úgy tűnt, hogy Bernie Sanders ellenszélben is eséllyel küzd a demokrata elnökjelöltségért. Sokan már új favoritnak kiáltották ki, és a média erre fogékony része meg is kezdte a közvélemény érzékenyítését a szocializmus – Amerikában eddig teljesen idegen – eszméje iránt.

Több hónap bizonytalanság és tétlenkedés után a pártvezetés rendezte sorait, és a Sanders-féle szocialista forradalom most újra bukásra áll. Szuperkeddre bebizonyosodott, hogy a demokrata elit nem engedi ki a kezéből a jelöltállítást, és olyan pályát alakít ki, amely egyértelműen az általa kiválasztott indulónak kedvez. Egy időre ők is elbizonytalanodtak abban, ki lehet alkalmas a jelöltségre, ám a többi mérsékelt jelölttel (Bloomberg, Buttigieg, Klobuchar) való kacérkodás után visszatértek az eredeti forgatókönyvhöz: Bidenhez.

A mérsékeltek összezártak

A pártvezetés számára Biden nem cél, hanem eszköz, amivel két legyet akarnak ütni egy csapásra. Persze azt olvassák ki a felmérésekből, hogy Bidennek sokkal nagyobb esélye van legyőzni Trumpot, mint Sandersnek. De a demokrata előválasztás tétje valójában nem csak az, hogy ki lesz az elnök kihívója. Ádáz küzdelem zajlik a párt jövőjéért, és a jelenlegi vezetés mindenáron el akarja kerülni a szocialisták további erősödését és hatalomátvételét. Ez idén már nehezebb feladat, mint 2016-ban volt, ezért új trükköket kellett bevetniük.

Biden bukdácsoló kampánya, akadozó pénzgyűjtése és egyre rosszabb közvélemény-kutatási adatai miatt fontos volt, hogy más mérsékelt jelöltek is játékban legyenek.

Pete Buttigieg eleinte ügyesen szedegette fel a Biden által földre ejtett mérsékelt szavazatokat, és egy ideig úgy tűnt, komolyan számolni kell vele. De az is látszott, hogy fontos demográfiai falakat nem tud áttörni, így amikor Biden behúzta első magabiztos győzelmét, Buttigieg (és a végig gyengén muzsikáló Amy Klobuchar) azonnal kiszállt a javára, hogy ne veszélyeztesse a mérsékeltek szuperkeddi győzelmét. Személyesen mindent elért, amire reális esélye volt: országosan ismert lett, létrehozott egy bázist, jó pontokat szerzett a pártvezetésnél. Ráér, akár 30 éve is van rá, hogy újra nekifusson az elnökjelöltségnek.

Michael Bloomberg pályára küldése egybeesik a Bidenben való elbizonytalanodással és a Sanders melletti másik szocialista, Elizabeth Warren felemelkedésével. A világ egyik leggazdagabb embereként példátlan pénzszórásba kezdett, amely talán a demokraták elkeseredettégét is jól mutatta. Ő volt az a B-terv, akit még Szuperkedden is talonban tartottak. De amint kiderült, hogy Biden végre mankók nélkül is képes járni, utolsóként Bloomberg is visszalépett a javára.

Egy feladat maradt: lesántítani Sanderst.

Warren a pályán

Gyenge kezdés után erős visszaesés – Elizabeth Warren szempontjából így foglalható össze eddig az előválasztás. A csalódást jelentő iowai harmadik hely után sorozatban három államból távozott üres kézzel. Szuperkedden a legjobb eredménye egy 21%-os harmadik hely, amit hazai terepen, Massachusetts-ben sikerült elérnie. A 15 kedden voksoló államból 10-ben még a harmadik helyet sem tudta megcsípni.

Adódik a kérdés: miért nem lép vissza, mint a többi esélytelen induló?

A válasz egyszerű: mert neki az a feladata, hogy Sanderst gyengítse. Azzal, hogy a hozzá ideológiai értelemben legközelebb álló Warrent játékban tartják, biztosítják a párt balszárnyának megosztottságát. Sanders nem tudja egymaga begyűjteni a szocialista érzelmű választók voksait. Ennek eredménye már Szuperkedden látszódott: több olyan állam volt, ahol Warren zavarórepülése a biztos győzelemtől fosztotta meg Sanderst, és még több olyan, ahol értékes küldöttektől.

Bloomberg, Buttigieg és Klobuchar azért léptek vissza, mert csapatjátékosok. Warren azért nem száll ki, mert ő is csapatjátékos, és a látszat ellenére ő is Biden csapatában játszik.

Sikerülhet újjáépíteni az egységet?

A demokrata vezetés logikája szerint Sanders a leginkább megosztó jelölt a mezőnyben. Hiába ijesztően népszerűek a neomarxista gondolatok az amerikai fiatalok körében, a társadalom döntő része továbbra is idegenkedik a szocializmustól.

De a pártelit ezzel bevállal egy másik nagy kockázatot: 2016 után ismét azt az érzést keltik a Sanders-rajongókban, hogy kedvencük nem mérethette meg magát tiszta versenyben. Amerika első számú szocialistájának tábora fanatikusan kötődik Sanders személyéhez, és az újabb igazságtalanság elszenvedése eltántoríthatja őket a Bidenre való voksolástól.

A Demokrata Pártnak egy új társadalmi koalíciót kellene létrehoznia a novemberi választási siker érdekében. Ehelyett csak tovább mélyítik a baloldalon belüli törésvonalakat.