Galló Béla
Galló Béla politológus

Rosszabb a helyzet

Tusványoson meglehetősen borús jövőképet vázolt fel Orbán Viktor, mégsem elég borúsat, pedig a helyzet rosszabb.

Igaz, politikus ritkán lehet minden ízében őszinte, ámbár az se kifizetődő, ha rajtakaphatóan hazudik. Orbán nem hazudott, ez kétségtelen, de azért nem bontotta ki az igazság minden részletét.

Európára koncentrált, Európa jövőjéről vizionált realistán, ami szokatlan a kontinens politikusaitól, akár a víziót, akár a realizmust tekintjük. Pragmatikus, de többnyire csak a gazdasági pragmatizmusra felügyelő politikusok jellemzik ma (elég régóta már) Európát, s az efféle egyoldalúság, a megtévesztő látszat ellenére nélkülözi a realizmust. Magyarul: a széleskörű valóságérzékelést. A társadalom például rendre kimarad e korlátozott pragmatizmus látóköréből, pontosabban tetszés szerint formálható gyurmaként kezeli azt, ami azért még ebben a szinte korlátlan manipulációs lehetőségek formálta világban sem igaz.

Orbánnak régóta érzékelhető ambíciója, hogy egy viszonylag kis ország vezetőjeként nagyon is kitűnjék e politikusi garnitúrából, fellépései Tusványoson, egyebek közt, ezt a célt szolgálják.

És a maga módján tűnjék ki persze, nem prófétaként, hanem politikusként.


Utóbbi minőségében kerülendő a kockázatot nem kritizálta a gazdasági pragmatizmust, épp csak elbeszélt mellette. Szerinte a világ problémái legijesztőbben ma egyre inkább a népvándorlás tényében összegződnek, és a kitüntetett helyszín: Európa. Még nem is tapasztaltuk meg a legnagyobb traumát, amikor majd Afrika mélyéből indulnak meg a néptömegek, amelyek rövid idő alatt amúgy is minimum megduplázódnak, lévén sokaságuk körülbelül felének huszonöt év az átlagéletkora.

Európa nem készült fel erre, mert „ideológiai rögeszmévé vált”, melynek vezérlőcsillaga a multikulturalizmus és az Európai Egyesült Államok gondolata. Pedig e rögeszme helyett a nemzetek Európájának kellene megtalálnia a megfelelő válaszokat, s e tekintetben a különböző pártcsaládok között üdvös lenne, ha volnának „egyetértési pontok”.

(Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)

Nos, ez utóbbiak kialakítása miatt mindezekről lehetne, sőt kellene is eszmét cserélni, de a tusványosi beszédben azért akadt egy bökkenő.

Orbán politikai okokkal magyarázta a népvándorlást, a Nyugat afganisztáni, iraki, észak-afrikai fiaskóira utalva. Ez szókimondó beszéd, csakhogy az igazságnak legföljebb csupán az egynegyedét tartalmazza. Mellőzve a gazdasági pragmatizmus kritikáját, most meg sem pendítette, hogy e pragmatizmus neoliberális válfajának évtizedek óta tartó egyeduralma, a társadalmi érdekek rigid alávetése a profitérdekeknek vezetett oda, hogy a társadalmak szétrázódása, összeomlása ma kézzelfogható veszéllyé vált, kiváltképp Fekete-Afrikában, amely még alávetett formában sem illeszthető bele a mértékét vesztett profitlogika „világrendjébe”. A megállíthatatlan modern kori népvándorlás lényegileg ennek a következménye, a Nyugat politikai hibái csak rárakódnak erre,  olyan ez, mint amikor egy orvos rosszul megválasztott tüneti kezelést alkalmaz egy szervátültetésre szoruló betegen.

Orbánhoz képest Ferenc pápa sokkal pontosabb, azaz radikálisabb volt, amikor a napokban rámutatott a szervátültetés szükségességére. Törjétek meg a pénzuralom rendjét, előbb rendetlenséget csináljatok, aztán a szívetekre hallgatva egy új rendet, üzente Dél-Amerikából, szelíden, de egyértelműen.

Persze Ferenc pápa kibonthatja az igazság minden részletét, hiszen van hatalma és mégsem politikus.