Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Regionális (cég)bajnokok

Stratégiai döntés született: a Magyar Állam és a 4iG 49:51 százalékos arányban megvásárolják a Vodafone magyarországi telekommunikációs cégét. Ellenzéki körökben most akkora a felháborodás, mint 2013-ban, a gáztározók megvásárlásakor. A kormány akkor jól döntött. Amikor baj van, a szomszédos országok (újabban már a németek is) nálunk kuncsorognak gázért. Most is a jövőbe fektet a kormány.

2010 sok szempontból vízválasztó. Amit a balliberális kormányok a stratégiai cégekből privatizáltak és elkótyavetyéltek, azt a polgári kormány próbálja most visszavásárolni. A gáztározók példája mutatja, hogy a ma befektetése már középtávon megtérül és idővel akár hasznot is hozhat. Ebből a haszonból vagy megtakarításból lehet majd tovább finanszírozni a rezsicsökkentést, a nyugdíjakat, vagy éppen a közalkalmazottak bérét.

Halló! Itt Budapest!


Nyugat-Európában nem volt 40 év kommunizmus, így a polgároknak, illetve cégeknek volt lehetőségük a tőkefelhalmozásra, nagy vagyonok és cégbirodalmak épültek ki. Az EU mechanizmusa is a nagy tagországoknak kedvez. Aki nem hiszi, olvassa el Thomas Piketty elemzését arról, hogy melyik országok jártak jól az uniós pénzzel. 2010 óta tőlünk már nem áramlik postafordultával a pénz vissza nyugatra, így a Magyar Állam is gyarapodik, és ahol lehet, helyrehozza a 2002 és 2010 közötti „elpocsékolt nyolc év” hibáit. Főként a stratégiai ágazatokban.

Egy működőképes gazdasághoz ugyanis leginkább erős bankrendszer; olcsó és nagy mennyiségben elérhető energia; tartósan élénk belföldi kereslet; budapesti döntési központú regionális nagyvállalatok; erős tőzsde; exportra termelő cégek; jó közlekedési és távközlési infrastruktúra kell. Nálunk a Magyar Állam saját cégeken vagy a patrióta gazdaságpolitika által teremtett keretfeltételek által lendít a gazdaságon, mint tette az 1867-es kiegyezés után a MÁV, vagy a MÁVAG esetében, amelyek akkor nagyban hozzájárultak az ország gazdasági növekedéséhez.

Érdemes őseinktől tanulni, hiszen a Győri Ágyúgyár Rt. is állami-privát együttműködésben jött létre 1913-ban, többek között azért, hogy a k.u.k. flotta Fiumében épített hadihajóinak – köztük az SMS Szent István csatahajónak – legnagyobb hozzáadott értékkel bíró részét, a hajóágyúkat Magyarországon gyártsák, és ezzel a profit zöme is az országban maradjon.

A mostani akvizíció is hasonló célokat szolgál. A Magyar Állam egy olyan ágazatba fektet pénzt, amely a „XXI. század aranyának” tartott adatok továbbításával foglalkozik. Gondoljunk a már működő zalaegerszegi Járműipari Tesztpályára, vagy a szárnyait bontogató magyar űrkutatás és űripar potenciáljára. Ha a globalista körök nyomására magyar befektetők nem tudnak külföldön (szerb) telekommunikációs céget; (szlovén) szállodaláncot; vagy (szlovákiai) termőföldet, műemléket és energiaszolgáltatót vásárolni, „kénytelenek” hazai pályán terjeszkedni.

A németek azokat a kis- és közepes vállalkozásokat, amelyek a világpiacra termelnek magas hozzáadott értékkel, ám alig ismerik őket, „rejtett bajnokoknak” (Hidden Champion) hívják. Ilyen például a Bayraktar drónok célzó berendezését gyártó Hensoldt. Ezek alapján mi azokat a magyar cégeket, amelyek kinövik a magyar piacot, és térségünk piacain is terjeszkednek, nyugodtan hívhatjuk „regionális bajnokoknak”.

A telekommunikációval ráadásul a bankszektor; légiközlekedés; energiaforgalmazás; gyógyszergyártás és televíziózás után egy újabb stratégiai ágazatában jön létre egy ilyen potenciális regionális bajnok cég, amelynek döntéseit Budapesten hozzák, az itteni tőzsdén bocsát ki újabb részvényeket és amely minimum a Kárpát-medencében fel tudja venni a versenyt más nagyvállalatokkal.

Az ellenzéki kritikák 2013-ban sem állták meg a helyüket. Akkor kell vásárolni, amikor kedvező a piac vagy van eladói szándék. A befektetett pénz pedig idővel bőven megtérül forintban, gazdasági mozgástérben és nemzeti szuverenitásban. Utóbbi pedig válságokkal teli korunkban tényleg megfizethetetlen!

Fotó: MTVA/Jászai Csaba