Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Putyin végig csak játszott Bidennel – elemzés

Terjedelmes geopolitikai elemzést jelentetett meg a Politico amerikai internetes portál tengeren túli kiadása az orosz-ukrán konfliktusról. Az írás azért különösen érdekes, mert sorra veszi azokat a diplomáciai és stratégiai hibákat, melyek a háború kirobbanásához vezethettek és kitér arra is, hogyan változhat meg az eddig ismert világrend. Most röviden összefoglaljuk a cikk főbb megállapításait.

A cikk kiindulópontja, hogy Joe Biden amerikai elnök – aki Barack Obama elnöksége alatt alelnökként tevékenykedett – több, mint két évtizede nem kedveli Vlagyimir Putyint, és nem bízik benne. Személyes ellenszenvére jellemző, hogy még olyan kijelentést is tett, hogy „az orosz elnöknek nincs lelke”.

Mégis, az elmúlt évben Biden többször is megpróbált észérvekkel hatni az orosz elnökre. Amikor tavaly júniusban Genfben találkoztak, Biden sürgette Putyint, hogy vessen véget az Ukrajna elleni évek óta tartó agressziójának és ne tegye kockára a hitelességét. Még tavaly decemberben is, amikor Putyin katonák tízezreit vonta össze az orosz-ukrán határ mentén, Biden arra kérte az orosz elnököt, hogy térjen vissza a diplomáciához.


Erőfeszítései azonban csődöt mondtak. Sem a szankciókkal való fenyegetés, sem az elítélő szavak, sem az emberi jogi okokra hivatkozó érzelmi felhívások, sem az amerikai csapatok NATO-országokba és fegyverek Ukrajnába telepítése, sem pedig az a szokatlan taktikája nem állította meg Putyint, hogy jelentős mennyiségű hírszerzési információt hozott nyilvánosságra az orosz haditervekről.

A Politico cikke megjegyzi: Biden és csapata számára ez egy mélyen frusztráló pillanat. Oroszországgal szembeni stratégiájuk nagyrészt kudarcot vallott. Ráadásul, mutat rá a cikk, az ukrán támadás és egy nagyobb európai háború veszélye megnehezíti, hogy az amerikai kormányzat a Kína jelentette kihívásra összpontosítson.

A cikk szerzője úgy látja, hogy az újabb szankciók belengetésével és az újabb amerikai katonai egységek Európába telepítésével Biden ennek a kudarcos stratégiának a mentén halad tovább. Biden arra figyelmeztetett, hogy „Putyin Ukrajna elleni agressziója gazdaságilag és stratégiailag is nagyon sokba fog kerülni Oroszországnak. Erről mi gondoskodunk. Putyin pária lesz a nemzetközi porondon.” – idézi a cikk az amerikai elnök szavait és rámutat arra, hogy Biden elhárította azokat a kérdéseket, amelyek arra vonatkoztak, hogy nem értékelte-e alul Putyin gondolkodását. „Nem becsültem alá” – erősködött. Bidennel azonban még a kormányzatának számos támogatója sem ért egyet.

Mégsem annyira „stabil és kiszámítható”

A Politico a cikkben sorra veszi azokat az ellentmondásos lépéseket, amelyek az orosz vezetést meggyőzhették arról, hogy a Biden-adminisztráció Oroszország-politikája finoman szólva bizonytalan. Nem sokkal hivatalba lépése után Biden és csapata kijelentették, hogy „stabil és kiszámítható” kapcsolatot szeretnének Moszkvával. Ez azt jelentette, hogy Oroszországgal kell együttműködni, amikor közös érdekek voltak, mint például az atomfegyverek terjedésének megállítása és az éghajlatváltozás elleni küzdelem. Ugyanakkor ki kell állni Oroszországgal szemben, amikor az érdekek ellentétesek. Ezek a lépések azonban erőtlenek voltak.

Állítólag sokan figyelmeztették Bident, akik közül néhányan Obama alatt is szolgáltak, hogy ne becsülje alá Putyint, és ne gondolja, hogy könnyedén helyre teheti őt, különösen nem pusztán diplomáciai eszközökkel. Michael McFaul, aki Obama elnöksége alatt az Egyesült Államok oroszországi nagykövete volt, például megjegyezte: „szkeptikus afelől, hogy Putyint szankciós politikával el lehet tántorítani.  A cikk idézi McFault, aki szerint a Biden-kormányzat nem vette komolyan a szaporodó jeleket. Az elmúlt egy évben például egyszer már csapatösszevonást hajtott végre Oroszország az ukrán határ mellett, ráadásul folyamatosan érkeztek a kibertámadások Oroszország felől, köztük egy májusban, amely átmenetileg megbénított egy nagy amerikai energiavezetéket. Egy másik támadás pedig alig egy héttel a Biden-Putyin csúcstalálkozó után több száz amerikai vállalatot érintett.

Biden csapata nem hagyta figyelmen kívül ezeket az eseteket, de elsősorban diplomáciai ellenlépéseket tett: figyelmeztetéseket adott Putyinnak, és vádemelést hozott egyes kiberbűnözők ellen. Úgy tűnt, hogy ezek közül a taktikák közül néhány bevált: Oroszország visszavonta a csapatok nagy részét, és a kibertámadásokban részt vevő egy csoport, a REvil, átmenetileg offline állapotba került. Tavaly ősszel azonban Putyin ismét megkezdte Oroszország katonai jelenlétének kiépítését az ukrán határ mentén – ezúttal lényegesen nagyobb léptékben. Az adminisztráció eleinte halkan felszólította Putyint, hogy lépjen vissza, majd az európai országok bevonásával próbált nyomást gyakorolni Moszkvára.

Ez nem volt könnyű feladat az európai országok nyilvánvaló energiafüggősége miatt. Ekkor döntött a Biden-adminisztráció úgy, hogy nyilvánosságra hozza az orosz tervekről összegyűjtött jelentős mennyiségű hírszerzési információt, hogy ezzel tudatosítsa az európai országokban a helyzet komolyságát. Ezután újabb szankciós fenyegetések és kevés számú amerikai haderő átcsoportosítása kezdődött a NATO-tagországokban.  

Felelősséghárítás

Putyin diplomatái eközben egyszerűen lépre csalták Bident azzal, hogy folyamatosan azt jelezték, hogy a Kreml nyitott a vitára és a helyzet diplomáciai megoldására. Ha az elrettentés volt a cél, akkor minden hiábavalóvá vált. Putyin terve bevált és csütörtökön elindította a katonai offenzívát. A Politico elemzője szerint sok jelenlegi és volt amerikai tisztviselő lényegében feltette a kezét az elmúlt napokban, amikor Putyin egyre egyértelműbbé tette Ukrajnával kapcsolatos szándékait, utalva arra, hogy Biden semmit sem tehetett, hogy megállítsa Putyint.  

„Nagyon nehéz szembeszállni a revansista, imperialista gondolkodásmóddal. Putyin csak az erőből ért” – mondta Evelyn Farkas, a Pentagon korábbi tisztviselője a cikk szerzőjének, aki régóta sürgeti Biden csapatát, hogy legyenek keményebbek Oroszországgal szemben. A lap megszólaltatja Heather Conley-t, George W. Bush-adminisztráció egykori külügyminisztériumi vezető tisztviselőjét, aki úgy véli: „Putyint soha nem érdekelte a nemzetközi szabályok betartása”. Ugyanakkor szerinte Bidenék megtettek mindent a helyzet eszkalációjának elkerülése érdekében. A lap megszólaltat más elemzőket is, akik olyan lehetséges lépésekre hívták fel a figyelmet, amelyek miatt Putyin kétszer is meggondolta volna a támadását. Ilyen például az amerikai csapatok küldése Ukrajnába, vagy repüléstilalmi övezet létrehozása az ország felett. Ezek azonban olyan lépések, amelyeket Biden valószínűleg személyes és politikai okokból nem tett meg. Mások szkeptikusak az Egyesült Államok külföldi katonai beavatkozásával kapcsolatban, mivel azokat nem támogatja az amerikai közvélemény. Biden munkatársai igyekeznek a felelősséget az előző elnökre hárítani. A cikk megjegyzi, hogy Biden egy zűrzavaros időszakában lépett hivatalba, ami megnehezítette a dolgát.

Itt jön a képbe Kína

A cikk legizgalmasabb része arra keresi a választ, mi lesz a következménye Putyin Ukrajna elleni háborújának. A cikk szerzője úgy látja, hogy az Egyesült Államok számára nehezebbé vált, hogy a nagyobb, hosszú távú geopolitikai fenyegetésre összpontosítson: Kínára. A Politico utal rá, hogy az amerikai tisztviselők előszeretettel állítják, hogy egyszerre tudják kezelni Moszkvát és Pekinget. Ha azonban az ukrajnai harc eszkalálódik, és Európa más részei is bevonódnak a konfliktusba, akkor még több erőforrást és időt vesz igénybe a leküzdése, amelyek közül egyik sem áll rendelkezésre végtelenül. Ez különösen akkor van így, ha a háború átterjed a NATO-tagországokra is – jegyzi meg vészjóslóan a Politico szerzője.  

Ennél is fontosabb azonban, hogy Oroszország lépései valószínűleg Kína gondolkodását és jövőbeli lépéseit is alakítják. Kína sokáig óvakodott Oroszország Ukrajnával kapcsolatos terveitől, részben a globális gazdaságra gyakorolt ​​hatása miatt, viszont az Oroszországot sújtó szankciók miatt Moszkva még nagyobb mértékben fog Pekingre támaszkodni a kereskedelmi és egyéb gazdasági kapcsolatokban. A megszilárdult Kína-Oroszország blokk így már jelentős nyomást gyakorolhat más országokra, hogy igazodjanak hozzá, vagy legalábbis semlegesek maradjanak. Emellett ha Putyin ukrajnai hadjárata sikerrel jár, Kína könnyen levonhatja azt a tanulságot, hogy Tajvant az irányítása alá vonhatja.  

Vajon hogyan reagálna erre Tajvan szövetségese, az Egyesült Államok? – teszi fel a kérdést a cikk szerzője. A következő hónapokban mindenkit ez foglalkoztat majd. 

Képek forrása: MTI/EPA