Galló Béla
Galló Béla politológus

Progresszív diktatúra

Ideje új ideológiai kifejezéseket ízlelgetni: zavaros világunk – elemi ellentmondásokra ügyet sem vetve – egyre több ilyet görget hullámain.

Miközben a demokrácia exportja hamarosan megint amerikai célkitűzés lehet, miközben az Európai Unió főárama elszánt képmutatással kérné számon egyes „ antidemokratikus” tagállamain a jogállamiságot, addig a nyugati neolib-„baloldali” technokrácia és az őket kiszolgáló tojásfejűek lopakodó lépésekkel sasszéznak egy progresszív diktatúra felé.

Nem tévedés: a progresszív diktatúra irányába.

Aki manapság nem csak linkel, hanem gondolkodik is, fura dolgoknak juthat ugyanis nyomára.

Valahogy már az is elsikkadt, amikor 2016-ban Donald Trump győzelme után a zaklatott állapotban leledző Hillary Clinton „szánalmas, tanulatlan tömegnek” nevezte ellenfele szavazóit, mondván, hogy az egyre komplexebbé váló világban nem lenne szabad rájuk hagyni a politikusok megválasztását, mert akkor íme…, jön ez a borzasztó Donald. Értsd: a „populisták”, vagyis az amerikai Mucsa, hogy Mrs. Clinton dühét magyarul is generalizáljuk.

Clintonné azonban csupán egy tovatűnő elitista politikus, akinek immár nála kevésbé labilis - tudományos - erők lépnek a nyomába. 


A „tömegtelenítés”, a bölcsek hatalmi koncentrációja persze nem új gondolat (Platón mostanság sokat foroghat sírjában), sajnálatos aktualitását éppen az adja, hogy a világ tényleg szétesőben van, nehéz ezt tagadni. Csak hát az elitnek éppenséggel nem az a gondja, hogy ennek okait keresse, hanem, hogy ő uralja ezt a negatív folyamatot is. Cinikus, avagy önáltató módon a „populistákat” jelöli ki legfőbb ellenségnek, pedig azok – hol jobban, hol rosszabbul – csupán szóvá teszik a képtelen állapotokat, amelyekért döntő mértékben mégiscsak az elitek a felelősek.

Nagy és hangzatos mondatok íródtak az utóbbi időkben, például, hogy az „elrontott normalitás” korszaka után következzék most már az „új normalitás”, amit természetesen csakis az elitek irányíthatnak.  A Covid-19 kapóra jött ehhez, máris jó páran felismerték, hogy a 21. század evvel a világot maszkba öltöztető vírussal kezdődik. 

Remek időzítés.

A ’91-es szovjet krach, az ikertornyok katasztrófája 2001-ben „csak” a politikát, a 2008-as kaszinókapitalizmus lufijának kipukkanása (majd újra fúvása) „csak” a gazdaságot, a 2015-től belobbanó népvándorlás „csak” a szociális komfortérzetet és a közbiztonságot rendítette meg, a vírus viszont megváltoztatta a mindennapi életvitelt. Mindenütt, és jószerivel egyetlen szempillantás alatt változtatta meg. Addig kell tehát átrendezni a glóbuszt, amíg tart a sokk, amíg hat a félelem szülte közös tapasztalat.

Klaus Schwab, a davosi Világgazdasági Fórum /WEF/ egykori alapítója (nem mellesleg a Bilderberg –csoport igazgatótanácsának tagja), legújabb könyvében nem kertel. „A világ, ahogyan 2020 első hónapjaiban ismertük, nincs többé… megrendülhetnek a világ kívánatos állapotáról eddig gondolt véleményeink és alapvető meggyőződéseink… Ami most jön majd, az a legnagyobb átrendeződés lesz a második világháború utáni tabula rasa óta.” – írja Covid-19:The Great Reset / A Nagy Újraindítás/ c. művében.  

Az európai elithez tartozó Herr Schwab azonban nem a saját ujjából szopja a jövőnket. Amerikai kollégái a Rockefeller Alapítványnál már jóval a Covid 19 előtt eljutottak ahhoz az echte „liberális” felismeréshez, mi szerint „ az emberek elfogadják, sőt kívánják azt, hogy hogy felülről irányítsák és felügyeljék az életüket, a vezetők pedig könnyebben bevezethetnek korlátozó intézkedéseket.” 

Schwab ehhez a szép – Sztálinnak sem ellenszenves – politikai gondolathoz súlyos tudományos gondolatokat társít.  A negyedik ipari forradalom –  az intelligens robotok, a zsebben hordható szuperkomputerek, a mesterséges intelligencia, a sofőr nélküli autók, az agyi kapacitások turbózása, a génmanipuláció – mind-mind egy elitek által vezérelt világ irányba hatnak, és mindjárt itt az ötödik ipari forradalom, amely a robotok és az ember között létesít új viszonyt. A robotok meg tudvalévő, hogy amúgy se demokrácia-érzékenyek.

Szerinte 2021 januárjában Davosban már az lesz a fő kérdés, miként lehet elérni, hogy a „régi típusú politikai vezetők” helyett minden fontos ügyben „tudományos szakemberek” döntsenek, s mit kell ahhoz tenni, hogy demokratikus tohuvabohu nélkül „ki is tudják kényszeríteni a szakértők állásfoglalásának megvalósítását”.

Nem vagyok hivatalos Davosba, Budapestről üzenem:

Minek itt sasszézni? Be kell vezetni a progresszív diktatúrát.

(Kép forrása: itt.)