Prigozsin Walhallában, Wagner Afrikában

Prigozsinnak és a Kremlnek nagy tervei voltak Afrikában, elvégre ott most nagyot tudnak ütni a gyengülő Európa egyik leggyengébb hatalmán, a közös valuta egyik vesztesének számító Franciaországon, amely már eddig is különutas véleményt fogalmazott meg a háború, az USA-hoz fűződő viszony, vagy a Kínáról való leválás kapcsán.

A július végi 2. Oroszország-Afrika csúcstalálkozóra a Nyugat nyomására kevesebb afrikai ország vezetője látogatott el, ám a Wagner-csoport kirakatembere így is sok tárgyalást tudott folytatni. Miután Putyin elnök a Walkür hadműveletet mintázó zendülés után “megbocsátott” neki és társainak, azok a Wagneresek, akik nem akartak a hadseregbe átigazolni, Fehéroroszországban, vagy Afrikában dolgozhattak tovább a halálfejes zászló alatt. És Afrikában bőven van feladatuk.

Nagy tervei voltak Afrikában

A legrégebben Líbiában “dolgoznak”, ahol kétezren a lázadó Haftar tábornokot segítik. 2019-ban már majdnem elfoglalták a fővárost, Tripolit, ám Erdogan török elnök a központi kormány segítségére sietett, így az LNA lázadóknak vissza kellett vonulniuk Bengáziba. A Wagner így is jól járt, hiszen ők ellenőrzik az ország legnagyobb olaj- és gázmezőjét, aminek bevételeiből Haftar tábornok hatalma mellett az ő zsoldjukra is jut. Arra is figyelnek, hogy a kitermelés ne nyomja le túlságosan az olaj világpiaci árát és ne csökkentse érdemben Dél-Európa orosz energiafüggőségét. Líbiában az Európába irányuló migrációt is szabályozni lehet, illetve a szomszédos Algéria és Egyiptom számára sem mindegy, hogy mi történik ott.

Szudánban a Wagner az RSF nevű lázadó formációt támogatja, amely a központi kormány ellen harcol. A cél itt is aprópénzre váltható, Oroszország szeretne egy haditengerészeti bázist nyitni Port Szudánban, míg a “muzsikusok” többek között egy aranybánya járadékából finanszírozzák munkájukat.

A francia befolyás csökkenésével a Sahel-övezet középső és nyugati részén is tér nyílt a Wagner-csoport előtt. A gyémántban gazdag Közép-afrikai Köztársaságban, Burkina Fasoban és újabban Maliban is ők adják az állami vezetők testőrségét, így érdemi rálátásuk és hatásuk van az országok ügyeire. Szolgálatukért itt is bányajogokat kapnak. A nigeri puccs után nem véletlen, hogy Burkina Faso és Mali is a puccsisták oldalára állt, ami a Nigéria által vezetett ECOWAS katonai akciója esetén Niger fegyveres támogatásáig terjed.

Elefántcsontparton egy Wagner propagandaközpont működik, amely főleg a térség fő korábbi gyarmattartója, Franciaország ellen agitál. Nincsen nehéz dolguk: 10 éve az iszlamista terroristák rémuralma alóli felszabadulást elhozó francia katonákat még lelkesen üdvözölték, ám az átlag afrikai élete azóta jottányit sem változott. Nigerben ezt úgy mondják, hogy az ország kincseiből (arany, urán) továbbra is 5% Nigeré, 95% Franciaországé. A francia és EU-s “békemisszió" nem hozott életszínvonal-javulást, így nem csoda, ha most a francia zászlókat égetik, az oroszt meg éltetik.

A francia és német békefenntartók Mali után most Nigerből is kiszorulnak, ahol egy amerikai drónbázis is található. Franciaország most mentené, ami menthető és egy újabb EU-s missziót küldene a Guineai-öböl országaiba (Benin, Ghána, Togó, Elefántcsontpart). Kérdés, hogy a franciák mit tanultak eddigi kudarcaikból, hiszen nem elég a "terrorellenes” katonai misszió, ha azt nem egészíti ki egy humanitárius akció és egy tartós életszínvonal-emelkedés. Maliban ezt elmulasztották és a Sahel-övezet nyugati végén is kevés lesz csak élelmiszercsomagokat osztogatni.

Prigozsin ezt átlátta, hosszú távra tervezett, volt egy rövid, és egy hosszútávú terve. Rövid távon a térség nyersanyagkincsét a BRICS+ formáció tagjává váló Egyesült Arab Emírségek gazdasági központjában, Dubajban értékesítették, ahol szó szerint mindent lehet kapni és a Nyugat szankciói legfeljebb felárat jelentenek az Oroszország számára fontos technológia beszerzésénél. Hosszútávon egy “Afrikai Államok Konföderációt” álmodott meg, amelybe a Sahel-övezet számos országát integrálta volna.

Afrika és a Sahel-övezet is változik: a lakosság zöme 30 év alatti, akik a közösségi médiából tájékozódnak és azt látják, hogy “nyitott előttük a világ”, vagyis ha minden kötél szakad életveszélyes útra kelhetnek Európába. A befolyásukat féltő nyugati országok számára az csak sovány vigasz, hogy a helyükre pályázó oroszok és kínaiak sem viselik jobban az átlag afrikai sorsát szívükön, mint ők. Prigozsin mindezt már a Walhallából, vagy a pokolból követi. Az általa Afrikában indított konfliktusok mellé most a Wagner-csoport afrikai ágának birtoklása körüli harc társul.

(Fotó: MTI/AP)