Galló Béla
Galló Béla politológus

Pozsgay Imre / 1987-1990/

A cím, az ifjabbak kedvéért, talán magyarázatra szorul. Bibó Istvánról tartották úgy, hogy neve mellé a fejfájára ezt kellene majd írni: 1945-1947. Azaz a II. világháború utáni magyar demokrácia születési és halálozási dátumát, amikor még Bibó esélyesnek láthatta megvalósulni mindazt, amiért írásaiban küzdött.

(Pozsgay Imre.) 

Pozsgay Imrének politikusként három esztendő jutott. Nála többet kevesen tettek a rendszerváltozásért, s jobban csalódni se sokan csalódhattak benne.

Mi történt ez alatt a három év alatt?


Pár momentum csupán.

Az évtizedek múlva is benne lesz a történelemkönyvekben, amit Pozsgay 1989. január 28-án a Kossuth Rádió „168 óra” című, kiemelkedő hallgatottságú műsorában mondott. Az addigi pártideológiai értelmezéssel gyökeresen szakítva jelentette ki, hogy 1956 őszén nem ellenforradalom tört ki, hanem az önkényuralom és az idegen megszállás ellen kelt fel a nép. Lélektani gátakat tört át ezzel, fel- és megrázta az egész országot. A társadalom, amely mindaddig elsimította magában az elsimíthatatlant, ettől most felszabadult vagy szörnyülködött. Hálás volt Pozsgaynak vagy éppen gyűlölte őt, mert a szivárgó palackból bátran kiengedte a szellemet. Ha addig talán nem, vagy csak felemásan hitt is benne, most már mindenki megértette: itt bizony más rendszerkövetkezik. Sokan akkor kezdték felismerni, hogy minden ellenkező benyomás ellenére Magyarországon tényleg lehetséges a rendszerváltozás. 

Aztán 1989 tavaszán Pozsgaynak jó esélye nyílt rá, hogy ha az MSZMP-vel hangsúlyosan szakító, új baloldali pártot alapít, akkor tömegek követik, s komoly kvalitású értelmiségi csoportok állnak mellé.

Mégsem lépett, nem vállalt több kockázatot. Számos magyarázat akad rá, miért nem: Gorbacsov egyértelműen Grószt támogatta, a pártalapítás pénzügyi háttere bizonytalan, kié lenne az MSZMP vagyon?, kié a hatékony infrastruktúra? stb.Mégis, az idők távlatából ma már úgy tűnik: épp az a politikai ritmusérzéke hagyta cserben, amely addig pedig hajszálpontosan működött.

Pártja helyett 1989. októberében a régi-új MSZP jön létre. Elnökévé Nyers Rezsőt választják, Pozsgay Imre elnökségi tag lesz, akit a szocialisták egyben a köztársasági elnök posztjára is jelölnek. Nota bene, arra a posztra, melynek első betöltőjét még a nemzeti kerekasztal-tárgyalásokon kialakított szeptemberi közös álláspont szerint közvetlenül a népnek kellene megválasztania, még az első szabad választások előtt.

Ezt a komoly eséllyel bíró lehetőséget azonban az ellenzék megakadályozta.

Az SZDSZ semmilyen pozícióban sem látta volna szívesen, ellenszenve iránta leküzdhetetlen, igaz, nem is akarta leküzdeni. Az MDF élére időközben pedig Antall József kerül, aki kizárólag a politikai hasznosság alapján kalkulált Pozsgayval. Hiába álltak hozzá közel az MDF lakitelki alapítói közül jó néhányan, a nemzeti demokraták, a népi, plebejus szárny egyre kevésbé volt hangadó az Antall irányította MDF vezetésében. 

1989 vége felé már egyértelmű volt, hogy a szovjet birodalom szétesése megállíthatatlan, nincs miért kokettálni a reform-kommunistákkal. A szabad demokraták kezdeményezte úgynevezett négyigenes népszavazáson mintegy hatezer vokssal többen szavaztak arra, hogy ne a nép, hanem majd a parlamentbe jutó pártok válasszanak köztársasági elnököt.  Ez volt a valaha mért legkisebb különbség a magyar népszavazásokon. Agyőzelem minimális mértéke politikailag persze másodlagos: a voksolás az SZDSZ maximális diadalaként vonult be a rendszerváltozás történetébe.

Az első szabadon választott parlament 1990 augusztusában az SZDSZ jelöltjét, Göncz Árpádot választja a Magyar Köztársaság első elnökének, aligha függetlenül az MDF-SZDSZ paktumtól, immár a parlamentben is legerősebb két új erő alkujától.

A MSZP elnöke 1990 májusában Nyers Rezső helyett Kádár pragmatizmusának alighanem legjobb elsajátítója, Horn Gyula lesz. Németh Miklós huzamos időre külföldre távozik. Novemberi kongresszusukon pedig a baloldal megújításának lehetőségét, valamint saját államfői sanszát végleg elvesztő Pozsgay Imre kilép az MSZP-ből.

Ezzel – ki tudja meddig – odalett egy korszerű nemzeti baloldal megteremtésének lehetősége.