Pentagon-iratok Vietnámtól Ukrajnáig

“Túl szép ahhoz, hogy igaz legyen!” — az elmúlt egy hónapban megszólaló szakértők többsége így vélekedik a Massachusetts Légi Nemzeti Gárda 102. számítástechnikai egységénél szolgáló, 21 éves Jack Douglas Teixeira tettéről. Nézzük előbb a feltételezett kiszivárogtató személyét: fehér, jobboldali, fegyverrajongó és keresztény, vagyis nem tartozik a Joe Biden demokratái által körbeudvarolt életmódbeli és etnikai kisebbségek közé. Itt az embernek kénytelenül a Rédl ezredes című film azon jelenete ugrik be, amikor a k.u.k. Evidenzbüreau vezetői egy szivárogtató nemzetiségét kalibrálják. Már csak az “hiányzik”, hogy kiderüljön: Teixeira is részt vett a Capitolium ostromában.

Az eddig ismertté vált dokumentumok Edward Snowden, vagy Julian Assange szivárogtatásaival ellentétben nem egy nagy csomagban látnak napvilágot, hanem csepegtetve, így joggal vetődik fel a kérdés, hogy vajon egy “magányos” elkövető  egyetlen nagy adatcsomagjáról van-e szó, avagy az alap sztorira építve “gondos kezek” folyamatosan szivárogtatnak a mainstream médiának. Ez egy következő kérdőjelhez vezet: ha a “kiszivárgott” információk pont a Biden-kormányzatot és annak háborúpárti szövetségeseit gyengítenék, akkor miért pont az azokat kiszolgáló mainstream média hozza véget nem érő szappanoperaként az újabb részleteket?

Az eddig ismertté vált részleteknél is sok a kérdőjel: az USA-ra nézve valóban hátrányos, vagy politikailag káros, esetleg érdemben új információ nincsen a csomagban. Az ukrán földön “dolgozó” nyugati kommandósokról is azt mondják, hogy pusztán a nagykövetségeket védik. A kikerült információk sokkal károsabbak a háborúval szemben kritikus, vagy hezitáló országokra, mint pl. Dél-Korea, amely úgy engedett a nyomásnak vágta át a gordiuszi csomót, hogy “kölcsönadott” az USA-nak félmillió 155 mm lövedéket, így nem kellett közvetlenül Ukrajnának szállítania, és vészhelyzetben idővel majd “visszakapja” azokat.

Titkosszolgálati szakértők azt is furcsállják, hogy a ranglétrán és titkosított adatokhoz való hozzáférésben alacsony státuszú katona hogyan férhetett hozzá olyan “kész” anyagokhoz, amelyek a vezérkar számára készülnek. Az eddig ismertté vált dokumentumoknál az is “érdekes”, hogy katonai és politikai hírszerzési adatok és következtetések “keverednek” egymással, holott azok főszabály szerint külön-külön csatornán érnek célba.

Ami a nyugati integrációs rendszerekben egyedüli békepárti Magyarországot illeti, nos, itt is csak olyan információk szivárogtak ki, amelyek nem számítanak újnak. Ahogyan az a magyar hírszerzés nyilvánosságra hozott jelentéséből is kiderül, javarészt nyilvánosan is hozzáférhető információkat — mint pl. a balatonfüredi kihelyezett frakcióülésről kiszivárgó beszédelemeket — szőtték bele a kiszivárgott dokumentumokba.

Követendő, vagy elrettentő példa?

A sok furcsaság után menjünk vissza az időben 1968 tavaszáig, amikor az USA Dél-Vietnámnak nyújtott katonai segítséget. Húszezer “tanácsadóval” indultak, akikből idővel félmillió amerikai katona és ötvenezer halott lett. Az USA és a világ közvéleményét az akkor mainstream média ugyanúgy félrevezette a háború valós állásáról, mint most. Akkor az észak-vietnamiak “fogytak ki a lőszerből és katonából”, vagy “voltak képtelenek az elvesztett felszerelés pótlására”, “számítottak esélytelenek a modern nyugati fegyverekkel szemben”.

Egy ilyen helyzetben indították az észak-vietnamiak a TeT-offenzívát, ami az ekképp tévedésben tartott nyugati közvéleményt felkészületlenül érte. William C. Westmoreland tábornok, a Vietnámban állomásozó amerikai csapatok főparancsnoka 206,000 újabb amerikai katonát kért Washingtontól, hogy megállítsa az északiakat. Ez a kérelme “szivárgott ki” a médiának, ami azt üzente az amerikaiaknak, hogy a háborúnak sosem lesz vége. Westmoreland kérése így nem került napirendre, az USA fokozatosan elkezdte csökkenteni katonái számát és a dél-vietnámi hadseregre bízta az északiak elleni harcot. A végeredmény ismert, a húsz évig dúló háború Saigon 1975. április 30-i elestével ért véget.

A 2023-as Pentagon-iratok még nem hoztak ekkora kopernikuszi fordulatot, de arra “jók” voltak, hogy a háborúpárti mainstream média által a nyugati közvéleményben felépített képet árnyalják és megtörjék azt a drukker mentalitást, ami a védősisakoktól jelenleg a nyugati harcjárművekig jutott, és e kijózanító pofon helyzetárnyalás nélkül könnyen F-16 harci gépek és akár “békefenntartók” Ukrajnába küldéséig fajulhatott volna.

A szivárogtatást vehetjük egy jelzésnek is Kijev felé, hogy a nyugati fegyvereket és a nyugat által kiképzett katonákat ne az időközben szimbolikus jelentőséget nyert Bakhmutnál “égessék el”, hanem a várva-várt “tavaszi” offenzíva keretében minél több oroszok által megszállt területet foglaljanak vissza.

Ahogy az 1968-as, úgy feltehetően a 2023-as szivárogtatás is az USA exit stratégiáját készíti elő. Ha az USA perspektivikusan csökkenti ukrajnai katonai szerepvállalását, akkor másoknak kell(ene) a helyüket átvenni. Macron francia elnök szavait így is érdemes olvasni, ezért lehet, hogy a fegyverszünetet és béketárgyalásokat sürgető vatikáni és magyar állásponthoz újabb európai politikusok és országok csatlakoznak.

(Kép forrása: Wikipédia)