Őszöd örök

Igaza van Antalóczy Attila barátomnak, egykori országgyűlési képviselőnek, túlságosan perszonálisan elemezzük a politikát. Kevesebb figyelem jut a folyamatokra, struktúrákra, és éppen most, amikor pedig szerte a világon – tisztelet a kivételeknek – szinte eltűnnek a politikai személyiségek. Hiába pumpálja beléjük a levegőt a média, a lufik valahol mindig eresztenek. A struktúrák és a folyamatok viszont sokkal szívósabbak.

Így van ez a hírhedett, 15 éves őszödi beszéddel is, amely most is mérgezi még a levegőt. Gyurcsány sokat köszönhet ennek a beszédnek, ettől lett belőle igazán „valaki”, aki azóta is lassabban ereszt le, mint sok-sok „baloldali” kollégája. Kétségtelen politikai szívóssága azonban sokkalta többet fejez ki annál, mint amilyen a figurája.

A beszéd az MSZP története nélkül csupán felszínesen érthető. 

Őszödöt Medgyessy megpuccsolása előzte meg, aki a neoliberális koalíciós keretek között próbált még valamiféle szociális színezetet adni a szocialistáknak. Gyurcsánnyal a neolib igazodás már totálisra sikeredett, olyannyira, hogy talán még az SZDSZ is csodálkozott rajta. Az őszödi beszéd mindenkinek azt üzente, hogy a sikeres átmentés bő másfél évtizede után az MSZP maradék (eleve kellően homályos) baloldalisága immár odavan. A gazdasági hatalom stabilan a miénk, ideje levetni a „balos”, szocialista maszkokat. Hazudtunk, mert kellettek a szegény kiskádáristák voksai, de a hogyan tovább eldőlt. A nómenklatúrából tőkéssé vedlett tulajdonosi erőcsoport immár komprádor típusú világgazdasági integrálódást akar, a pártnak ezt kell szolgálnia, más alternatíva nincs. Nálunk a szakértelem, mi vagyunk a progresszió.     

Hogy ezt csúnyább szavakkal, kissé idétlenül – nyilván dupla W-s befolyásolás alatt – hozta „elvtársai” tudomására? Persze, mert ott helyben nyilván megint elöntötte saját „zsenijének” tudata, s mély meggyőződéssel úgy gondolta, ő ezt is megteheti, hiszen jóval okosabb azoknál, akikhez beszél.

Pártja egy-két halovány ellenszegülés után lényegében föltette a kezét, nem vetette ki magából „zsenijét”, hagyta, hogy teli bendővel maga távozzon, s aztán mohó kishalként (DK) fokozatosan falja fel a bamba nagyhalat (az MSZP-t).

Pestiesen szólva, a szocialistákat ezzel végleg gajra vágta, ami kétségtelenül pártpolitikusi teljesítmény. Legendás kormányzati inkompetenciájával azonban az egész baloldalt gyorsan megszabadította hajdani, úgymond csodafegyverétől, a szakértelemtől, hacsak a Békesitől Kunhalmiig húzódó impozáns intellektuális kínálatot nem érzékeljük felívelésnek. 

Gyurcsány, ezt legelvakultabb fanjai kivételével mindenki láthatja, politikusi féltehetség. Kavarni tud, vezetni, építkezni nem.

A komprádor progresszorok ma mégis ott tartanak, hogy megint benne látják megváltójukat. Az ő szívósságuk nélkül Gyurcsány már régen politikai elfekvőben lenne, de immár két évtizede nem találtak jobbat nála. És ha már így van, arra a következtetésre jutottak, hogy ostobaság volna nem támogatniuk. A szuverenisták, a másként gondolkodó nemzeti kapitalisták hátha megtörhetőek még, az esélyt nem szabad elszalasztaniuk. Két lehetséges út, két lehetséges jövő. Vagy ők, vagy mi.

Figurák jöhetnek-mehetnek, de a struktúrák maradnak.

Őszöd örök. 2022-ben történelmi lesz a tét.

Szóval Antalóczynak igaza van.

(Kép forrása: MTI/Földi Imre)