Offshore – van megoldás

Amennyiben sikerülne felszámolni az adóparadicsomokat, egy átlagbérből élőnél éves szinten 180 ezer forinttal több jövedelem maradhatna.

A Panamai papírok nyilvánosságra kerülését követően 300 neves közgazdász az aláírásával ellátott nyílt levelet nyújtott át a világ vezetőinek, melyben az adóparadicsomok megszüntetését követelik. Okkal merül fel a kérdés, hogy ha az adóparadicsomokba a fejlett világból viszik a pénzüket a vagyonosok, miért is kell győzködni a (fejlett) világ vezetőit az adóparadicsomok megszüntetéséről?

(Kép forrása: itt.) 


Miért offshore?

Az offshore az 1970-es évektől kezdődve jelent meg a világban. Az elnevezést eredetileg azokra a vagyonokra használták, melyeket tulajdonosaik nem belföldön, hanem a „partokon túl” tartottak. Az adóparadicsomok azokat az országokat jelentik, ahol a vállalatoknak és magánszemélyeknek profitjuk és vagyonuk után jelentősen alacsonyabb adót kell fizetniük, mint a legtöbb országban, valamint a pénzügyi titoktartás következtében inkognitóban maradhatnak az itt bejegyzett cégek és vagyonok tulajdonosai. Ezekben az országokban rövid idő alatt és alacsony költségek mellett jegyezhet be jóformán bárki (fedő)cégeket.

Mennyi pénz van offshoreban?

Napjainkban az offshore jelensége a Nagy-Britannia (Man-sziget, Jersey, Kajmán-szigetek) – Luxemburg – Svájc tengely mentén összpontosul. Gabriel Zucman, az offshore téma szakértője 2015-ben publikálta a The Hidden Wealth of Nations című könyvét, melyben felméri az offshore-ban tartott vagyonok méretét. Számításai alapján (melyet szakértők igen konzervatívnak minősítenek) globális szinten 7600 milliárd dollárnyi vagyont tartanak magánszemélyek és vállalatok offshore-ban (mely a világ éves GDP-jének kb. 1 százalékát, valamint a háztartások pénzügyi vagyonának 8 százalékát jelenti). A másik jelentős offshore kutató James Henry (a McKinsey korábbi vezető közgazdásza) 2012-es kalkulációja alapján ennél jóval nagyobb vagyonok parkolnak az adóparadicsomokban: 21 és 32 ezer milliárd dollár közötti összegre teszi az offshore vagyonok értékét (az éves globális GDP 27-42 százaléka). Fontos megjegyezni, hogy ezek a számítások csak a pénzbeli javakra vonatkoznak, az anyagi javak (jachtok, aranyrudak, ingatlanok) ebbe nem számítanak bele.

Az offshore vagyonokból vissza lehetne fizetni a fejlődő országok államadósságát

Henry számításai szerint 2010-ben a fejlődő országok vagyonából 7300-9300 milliárd dollár értékű vagyon parkolt offshore számlákon, mely ezen országok bruttó külső adósságának kb. kétszerese. Az offshore vagyonokból tehát vissza lehetne fizetni a fejlődő országok államadósságát, melyre éves szinten akkora adósságszolgálatot fizetnek GNI arányosan, mint az általuk kapott külföldi segélyek mértéke. Magyarországról a James Henry nevével fémjelzett Tax Justice Network számításai szerint 1982-2010 között 3,5-4-szer annyi jövedelem áramlott offshore-ba, mint az államadósságunk.

Amennyiben Magyarországon is befolynának ezek az adók, egy átlagbérből élőnél éves szinten 180 ezer forinttal több jövedelem maradhatna

Az adóparadicsomokban tárolt vagyonok összege önmagában rendkívüli, azonban mértékénél sokkal lényegesebb, hogy milyen hátrányai származnak az állampolgároknak abból, hogy ezek a pénzek offshore számlákon parkolnak. Az előnyei egyértelműek: az adóparadicsomok egyrészről a vagyonukat ott névtelenül elhelyező magánszemélyeknek és vállalkozásoknak kedveznek, valamint maguknak az adóparadicsomoknak a kezelési díjakon, a belföldi tevékenységeken és a nemzetközi térben erősödő szerepükön keresztül. Az offshore hátrányát az átlagember és a kormányok számára elsősorban az adóelkerülés jelenti. Zucman konzervatív eredményei azt mutatják, hogy évente kb. 200 milliárd dollárnyi adót nem fizetnek be a vagyonok tulajdonosai. Ez az összeg az éves szinten globálisan beszedett összes adó 1 százalékát jelenti (azonban Henry becslései alapján a globális adóbevételek 3-4 százalékát). Az adóelkerülés következtében jelentkező kieső adóbevételeket pedig végső soron a kormányok az adófizetőkre kivetett magasabb adókkal kompenzálják. Amennyiben globálisan és Magyarországon is befolynának ezek az adók, úgy egyszámjegyűsíteni lehetne a személyi jövedelemadót, így éves szinten egy átlagbérből élőnél 180 ezer forinttal több jövedelem maradhatna.

Van megoldás

Az offshore problémának többféle megoldása is lehetséges. Megoldást jelenthet egy nemzetközi pénzügyi regiszter felállítása, mely név szerint tartalmazza, hogy az egyes országokban tartott vagyonoknak ki a végső tulajdonosa. Az adatok automatikus kicserélése a regiszter és a nemzeti adóhatóságok között végzetes csapást mérne a pénzügyi titoktartásra. További megoldást jelentene az egyes országoknak okozott veszteségekkel arányos szankciók kivetése (pénzügyi, kereskedelmi – mint, ahogy Oroszország esetében a Krím annektálását követően), valamint végső soron az adóparadicsomok globális pénzügyi rendszerből való kizárása. A kereskedelmi korlátozásokat tekintve Olaszország, Franciaország és Németország a svájci árukra és szolgáltatásokra kivetett 30 százalékos importvám segítségével elérhetné, hogy Svájc számára a vámok költségei meghaladják az olasz, francia és német rezidensek náluk tárolt vagyonainak hozamait. Végül megoldás lehet a nagyvállalatok adóztatásának nemzetközi megreformálása. Az OECD az ún. BEPS irányelvein keresztül tett erre kezdőlépéseket, melyek 2016-17-ben lépnek érvénybe, azonban kérdés, hogy beváltja-e a hozzá fűzött reményeket. Ennek értelmében a vállalatoknak a hozzáadott érték megtermelésének helyén kellene adózniuk, nem pedig ott, ahol profitjuk (papíron) keletkezik. Erre jó példa a magyar kormány 2010 utáni gazdaságpolitikai intézkedése, mely alapján a bankok és különböző nagyvállalatok adóalapja nem profit, hanem mérlegfőösszeg és árbevétel alapján kerül kiszámolásra.

Ezekhez a megoldásokhoz azonban széleskörű nemzetközi összefogásra van szükség, amit igen nehéz annak fényében elképzelni, hogy a kiszivárgott Panama papírok alapján 143 politikus (köztük 12 nemzeti vezető) is offshore vagyonnal rendelkezik. Abban azonban reménykedhetünk, hogy a demokráciában a nép hangja igenis számít: amennyiben a 300 neves közgazdásznak sikerül a közvélemény figyelmét a kérdésre összpontosítania, az kikényszerítheti a cselekvést a világ vezetőiből. Mert ahogy a Tao is mondja, „az ég alatt nincs lágyabb és gyengébb, mint a víz. Mégis, ha megtámadja a keményet és erőset, semmi nem tudja legyőzni, és semmi nem változtatja meg. A gyenge legyőzi az erőset, a lágy legyőzi a keményet.”