Nyakunkon a kötelező migránskvóta

Jó előre szóltunk! A tömeges migrációval a globalista elitek több célt akarnak egyszerre elérni: az öregedő és csökkenő népességű Európa lélekszámának fenntartására nem az őshonos európai családok gyermekvállalását támogatják, hanem a szomszédos kontinensek népességfeleslegét engedik földrészünkre.

Az Európába egyszer már bejutott migránsokat akkor sem toloncolják “haza”, ha menedékkérelmüket elutasítják; nem integrálódnak; bűnelkövetővé válnak, vagy nem működnek együtt a hatóságokkal. A bevándorláspárti politikusok “adottnak” veszik a beáramlást, ezért a menedékkérőkből “sávváltással” munkakeresőket akarnak csinálni, akik reményeik szerint majd elvégzik azt a munkát, amit az európaiak nem akarnak.

Az nem zavarja őket, hogy a 2015 óta beáramló 1,5 - 2 millió migráns nem pótolta a nyugdíjba menő szakmunkásokat, nem álltak idős- és betegápolónak, katonának, vagy tanárnak, hanem többségük jó esetben minimálbéres betanított munkás, vagy segélyezett.

A globalisták terveiben a migránsok idővel állampolgárságot kapnak, így ők is szavazhatnak. Valószínűleg nem a bevándorlásellenes és szuverenista pártokat fogják választani, így ezek a globalista elitek akkor is hatalmon maradnának, ha az őslakosok többsége már ellenük szavaz.

Ne felejtsük el Soros György korábbi javaslatát sem, amely most az át nem vett migránsok után fizetendő húszezer eurós büntetéssel részben megvalósul. Az ügyvitelt fiának átadó spekuláns ugyanis korábban azt javasolta, hogy a migránsok kezdeti integrációjára tizenöt- húszezer eurót költsenek. Ő ennek költségét egy, az EU által a tőkepiacokon felvett ezermilliárd eurós örökjáradék-hitelből teremtette volna elő. Ha a migráció uniós politikává válik, ki tudja, talán idővel még felmelegítik Soros javaslatát.

További szempont az EU gazdasági aktivitásának szinten tartása, ami csökkenő lakosságszám mellett szintén lejtmenetbe kerülne. A migránsok betelepítésével a fogyasztás minimum szinten tartható, még akkor is, ha az ő fogyasztásuk a mások által megtermelt, vagy hitelből finanszírozott transzferekre épül.

A mostani javaslatról már most tudható, hogy nem fog működni. Nem is ez a célja. Az európai választás és a 2024 II. félévi magyar, illetve 2025 I. félévi lengyel uniós elnökség előtt többségi szavazással keresztül akarják verni a kötelező kvótát, hogy az már “kész tény” legyen, és immáron csak annak “részleteiről” kelljen tárgyalni.

Miért nem működik a most elfogadott javaslat? Ugyanazért, amiért az eddigi javaslatok sem működtek. Nem a probléma okait kezeli, nevezetesen a bevándorláspárti országok (főként Németország) azon gyakorlatát, hogy nem vizsgálják érdemben a menedékkérők adatait (lásd a “minden ‘szírt’ befogadunk” és a magukat “kiskorúnak” valló felnőttek esetét); az otthonihoz képest paradicsomi szociális juttatásokat biztosítanak; nem toloncolják haza az elutasított és bűnelkövető, integrációt elutasító menedékkérőket; és ami a legrosszabb, elnyomják a migrációról szóló demokratikus vitát.

Nézzük a mostani javaslat további régi-új hibáit. A magyar gyakorlatot átvéve a külső határokon létesített tranzitzónákban bírálnák el a migránsok menedékkérelmét. Ilyen volt a görögországi Leszbosz szigetén az a tűzesetéről hírhedté vált Moria tábor is, ahol a görögök egy ideig gyűjtötték a migránsokat, majd komppal a kontinensre szállították őket, ahol “nyomuk veszett”. Az olaszok is ugyanezt csinálták Lampedusa szigeténél.

Az új javaslat sem oldja meg azt a problémát, hogy a migránsok maguk akarják kiválasztani letelepedési cél országukat. Hiába “sorsolja őket a gép” mondjuk Romániába, vagy Lettországba, ők dafke egy párhuzamos társadalomra vágynak, amit Nyugat-Európa nagyvárosaiban találnak meg. Ezért is szavazza meg számos tagország a javaslatot, mert úgyis tudja, hogy a hozzájuk küldött migránsok már másnap elindulnak nyugatra.

A magyar és lengyel álláspont sokkal őszintébb és demokratikusabb, mivel ellenzi, hogy a migráció kezelésének egyre több része a közösségi politika részévé váljon és alternatívát kínál ezzel szemben.

A büntetések leginkább a befogadó országok gazdaságnak szánt támogatások, amik csak “átfolynak" a migránsokon és csupán a családjaiknak az óhazába küldött pénz nem kerül vissza a körforgásba. Kérdés, hogy ezt miért nekünk kell finanszírozni? A helyzet faramuciságát mutatja, hogy Lengyel- és Magyarország nem is kapja meg a neki járó uniós forrásokat, így legfeljebb majd a visszatartott pénzből vonják le az át nem vett migránsok utáni húszezer eurós büntetést.

A migráció kezelésére (is) a magyar megoldás a legjobb: a meglévő uniós jogszabály alapján védjük a külső határokat, hogy a schengeni térségben megmaradjon a mozgás szabadsága. A magyar családjaink gyermekvállalását támogatjuk, ezzel őrizve kultúránkat és anyanyelvünket. A globális problémákra pedig helyben kell megoldást találni, a támogatást pl. a Hungary Helps program is a nélkülözőkhöz viszi, hogy nekik ne kelljen idejönniük.

Fotó: MTI/EPA/ADRIEL PERDOMO