Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

No migration!

Orbán Viktor a második budapesti CPAC-en elmondott beszédében a migráció, a genderideológia és a háború elleni fellépés időszerűségéről beszélt. Sorozatunk első része a migráció, pontosabban a kötelező betelepítési kvóta jelenleg is aktuális veszélyéről szól. Brüsszel és a bevándorláspárti politikusok ugyanis még a 2024-es magyar, illetve a 2025-ös lengyel uniós elnökség előtt döntést akarnak kicsikarni.

A demográfiai alaphelyzet nem változott. Amennyiben nem lesz érdemi fordulat, a vén kontinensen 2100-ra ötvenmillióval kevesebben fognak élni, mint a millenniumkor. Az öregedő társadalmak problémáját a globalista elitek továbbra sem a magyar családtámogatási rendszer átvételével, hanem a tömeges bevándorlással próbálják orvosolni. Teszik ezt a 2015 óta eltelt már idestova majd’ tíz év tapasztalta ellenére: az akkor Európába beengedett egymillió migráns több mint fele azóta sem vált a befogadó társadalom produktív tagjává. Többségük szociális segélyen él, vagy minimálbérre bejelentett munkát végez.

Az agysebészek és rakétatudósok egyébként sem a woke lázban égő Észak-Amerikát, vagy Nyugat-Európát választják, hanem a XXI. század növekedési központja, Ázsia felé veszik az irányt. Ahol a 72 gender mentén tanítják a biológiát, vagy a fizikát és matematikát az öreg fehér, heteroszexuális és keresztény férfiak privilégiumának és diszkriminatívnak tartják, oda józan fiatal nem jelentkezik egyetemre. Az sem teszi vonzóbbá a nyugati világot, hogy betiltják a vitát és korlátozzák a véleményszabadságot, ideológiai alapúvá teszik a tudományt.

Maradnak a jóléti migránsok, akiknek a nyugat-európai jóléti társadalom maga a földi paradicsom. A Századvég Európa Projekt kutatás 2022-es adatai szerint az európaiak 78 százaléka aggódott a migráció miatt. A fizikai és jogi határzár által is védett Magyarországon ez az arány 65%, míg a migráció célországaiban, pl. Angliában, Ausztriában, Hollandiában és Svédországban 78%, Francia- és Németországban 75%. Persze a többi európait nem kérdezte meg a maga kormánya arról nemzeti konzultáción vagy népszavazáson, hogy akarnak-e több százezer új “honfitársat”? Arról sem kérdezték meg őket, hogy a tömeges beáramlás anyagi és társadalmi költségét hajlandóak, és képesek-e fizetni?

No Migration!


Ne legyenek kétségeink: a migrációnak a tetemes anyagi költség mellett óriási társadalmi költsége is van. Mint amikor a gyerekünk osztályában a tanulók többségénél a tanárnő a felzárkóztatással lesz elfoglalva, és nem az új tananyag átadásával. Számos iskolában már most muszlim többség van, ahol a nem muszlimoknak kell alkalmazkodniuk. Sok tanár(nő) ezért választ inkább más foglalkozást.

Persze, van, aki nyer a migránsokon. Rendre felvetődik, hogy kapjanak állampolgárságot, vagy szavazati jogot, hogy a bevándorlásellenes pártokat leszavazzák. A migránsoknak bérelt lakások díja és ÁFA-ja, valamint a nekik kifizetett segély is pörgetik a gazdaságot. Ameddig a kérdés napirenden van, Soros György és az ő szervezetinek “szoros szövetségesei” is felvethetik az örökjáradék-hitel ötletét.A bevándorláspárti elitek lehetőleg még az európai parlamenti (EP) választás, illetve a 2024 II. félévi magyar, illetve a 2025 I. félévi lengyel uniós elnökség előtt el akarják fogadtatni a kötelező betelepítési kvótát. A német, francia, olasz, belga és spanyol kormány még az EP-választás előtt úgy akarja megreformálni a közös menekültügyi rendszert, hogy az már a kötelező betelepítési kvótát is tartalmazza, vagy egy olyan büntetési mechanizmust, amely a migránsok új életkezdését a befogadásra nem hajlandó országokkal fizetteti meg.

Nancy Faser szocdem német belügyminiszter azért is igyekszik, mert az októberi Hessen tartománybeli választáson ő vezeti az SPD listáját, és a “tárt kapuk” politikájával aligha nyerne. A bevándorláspárti erők az EP- és más – pl. a spanyol – választások előtt ezért beszélnek most hangsúlyosan a “külső határok védelméről”, amit a migrációt elutasító országok is támogatnak. Ami Lengyel- és Magyarország számára a végállomás, az a bevándorláspárti politikusoknak a kiindulópont.

A külső határok védelme mellett az ő javaslatuk ugyanis olyan tranzitzónákat is tartalmaz, ahol a menedékkérelmeket elbírálnák. A befogadott menedékkérőket innen a befogadásra hajlandó országokba küldenék tovább, az elutasított menedékkérőket pedig a hazájukba toloncolnák vissza. A már az unió területén tartózkodó, elutasított menedékkérőket is gyorsabban toloncolnák “haza”. Ennek érdekében a kibocsátó országokat nagyobb nyomás alá helyeznék. Az, hogy eddig egyetlen Európával szomszédos ország sem jelentkezett ilyen tranzitzóna befogadására, vagy “saját” lakosságfeleslege elutasított menedékkérő állampolgára visszavételére, nem zavarja a bevándorláspárti Felhőkakukkvár lakóit.

A kibocsátó országokkal is egyre nehezebb tárgyalni: az unió területén élő migránsaik gyakran már több pénzt utalnak haza, mint amit az EU a fejlesztési együttműködés keretében fizet. Az uniós segély feltételeit ráadásul a “feminista külpolitika” jegyében a woke és gender ideológia mentén határozzák meg, ami olyan messze van a muszlim világ hétköznapjaitól, mint Makó Jeruzsálemtől. Marad tehát a probléma Európán belüli kezelése, amit 2015-ben már láttunk: az egyértelműen tagállami hatáskörbe tartozó bevándorlás kérdésében az Európai Tanács önkéntes kvótákra vonatkozó döntését az EU Tanácsában a miniszterek többségi szavazása felülírta, majd az EU Bírósága utóbb szentesítette a jogsértést. A Magyarországnak 2015 áprilisában “jutó” 304 migránsból így lett 2015 őszére háromezer.

Ne legyenek kétségeink: a mostani “önkéntes” szétosztási mechanizmus, vagyis betelepítési kvóta is kötelezővé válna, amennyiben migrációs vészhelyzet állna be. Azt már láttuk 2015-ben, hogy egy szelfi, vagy egy “Minden szírt befogadunk!” mondat egy egész újkori népvándorlást tud elindítani. Ezért fontos, hogy az ukrajnai háború közepette is ismerjük a brüsszeli kvótaterveket és legalább olyan határozottan lépjünk fel ellenük, mint eddig!

Kép forrása: Twitter / Orbán Viktor