No Marci – No Party!

„No Marci – No Party!” Bár erősen elgondolkodtam a „No Merci” fordulaton is, mert mostanában a szélbal aktivista Gulyás Márton Partizán-interjúiban lassan tényleg nincs köszönet, hiszen, ha csak az utolsó pár adást elevenítem fel: az idős Kőszeget 7 órán át kínozta, G. Fodorból egyfolytában ki akart szedni valamit, Ungárt pedig ki akarta végezni családilag. Persze, nem kell rögtön a legvéresebb elődök módszereire gondolni, Marci retorikailag támad vagy présel, mert a 21. században ettől válik igazán rocksztárrá haladó oldalon.

De maradjunk az eredeti címnél. Hogy miért garancia Gulyás Márton a parti sikerére? Mert ahogy ő kalapol, úgy nem kalapol senki. A NAV közzétette az 1%-os adófelajánlások adatait. Szemeket párásító köszönővideóban dicsekedett el a 21.122 magánszemély beléfektetett bizalmáról. „Forintmédiává váltunk!” – mondja némi gúnnyal Marci, hiszen mindenki számára nyilvánvaló innentől, hogy a dollármédia megnevezés a csúnya, gonosz Rogán séf által kifőzött bélyeg volt eleddig a Partizánra. Na, de most! A támadások jellegétől függően hol újságíró, hol aktivista Marci most több mint 200 millió forinttal gazdálkodhat „pluszban” (ha csak az adóbevételt nézzük). Érdekes ez a „pluszban” kitétel, mintha csak desszertre való lenne ez a sok-sok 1%, és nélküle is simán meglenne. Hogy miért gondolom, hogy 1%-ok nélkül is meglenne a csapat?

Amerikai ösztöndíjprogramokkal és kormányzati pénzekkel már amúgy is megduplázták korábbi bevételüket Marciék, ami saját beszámolójuk szerint több mint félmilliárdra rúgott tavaly. A Partizán sikerét kár lenne tagadni. Gulyás jól ráérzett arra az ellenzéki közhangulatra, ami összeterelte az O1G-hordát és az ellenzékkritikus, lassan az egész politikából kiábrándult, jellemzően 30 és 50 közötti urbánus rétegeket. Igen, utóbbi a Puzsér-Pottyondy-Fókuszcsoport-tengely, akik, ha épp nem lázálmokat, szarkasztikus feminista humort vagy idétlen vihogást akarnak fogyasztani közéleti tartalomként, akkor a Partizánnal megkapják a BBC-sztenderd újságírást, a tényfeltárást és a mélyinterjúkat is egyben. Nincs elég macskakörmöm, amit használnom kéne, így nem éltem vele. A Bajnai-féle DatAdattal, valamint több alapítványon keresztül Sorosékkal is kapcsolatban álló Gulyás minden bizonnyal a civil támogatások nélkül is jól pörögne, de így most mehet a flexelés a rekordot jelentő felajánlásokkal, mehetnek a hagymázas lózungok az emberekért való áldozatos munkáról.  A tavaly egy konkrét villába költöző szerkesztőség létszáma pedig egyre csak gyarapszik a diktatúra ellenére, és még a 21.122 fő adakozóért sem érkezett fekete autó.

Finoman jelzem, hogy Gulyásék feketeöves kuncsorgása a harmadik helyre hozta fel összegben a Partizán alapítványát, amit csak az OMSZ és a Heim Pál Gyermekkórház alapítványa előz meg. Ez számomra azt mutatja, hogy olyan szinten van itt társadalmi önérzet és aggodalom a demokráciáért, kérem, hogyha valaki civil szervezeteket akar megdobni az adója 1%-ával, akkor két, alapvetően jószolgálati és egészségvédelmi szervezet után azonnal egy demokráciaélményt hajszoló újkomcsi bandát tisztel meg a bizalmával. Hiszen nyilvánvaló, hogy nekik van leginkább szükségük a sármos rendszerkritikájukat tovább stabilizálni.

A Partizán újabb és újabb podcastjeit már követni sem tudom, úgy nőnek, mint a kisgömböc, és mindezek után az az állításom, hogy az orbáni személyi kultusz felesküdt ellenségeként harcoló zsurnálgéniusznak lassan akkora lesz az arca és az étvágya, hogy épp saját maga nem veszi észre önnön személyi kultuszának kiépítését.

A köszönővideó egyik legérdekesebb része számomra pedig az a burkolt üzenet, amit a baloldalnak (média és politikum) üzent: „Igenis lehetséges ebben az országban ekkora társadalmi támogatottságot összerakni, hogyha olyan ügyet választasz, és úgy végzed a munkádat, hogy az a közösség bizalmát kiérdemli.” Ennél szebben nem szólhatott volna be sajátjainak.

Gulyás Márton tehát bejelentkezett arra a szerepre, amivel fenekestül fogathatja majd fel a kormányellenes szférát. Hogy ez egy médiabirodalom vagy egy párt lesz, azt majd Marci aktuális hangulata (vagy a tartótiszt) eldönti. Miképpen hol újságíró, hol aktivista, számokérések alól ki-kibújva.

(Kép forrása: Facebook/Partizán)