No gender!

A globalista elitek gondolkodásának kiindulási pontja nem változott: ha mindenki úgy élne, mint mi, nyugatiak, akkor az emberiségnek egy évben három Föld erőforrására lenne szüksége. Mivel Ázsia is kezd felzárkózni a fogyasztói társadalmak sorába, a Föld erőforrásai iránti igény is növekszik. A klímaváltozás elleni fellépésnél, mint minden társadalmi változásnál, van egy (szerves fejlődésű) piacgazdasági és egy (erőltetett) ideologikus út.

A helyzet paradoxona, hogy pont a magát “demokratikusnak” nevező Nyugat járja az ideologikus utat. A klímaszorongás és a genderideológia útját, amely a felülről indított (top-down) társadalom átalakítás eszközéül szolgál. A klímaszorongás már jelen volt a nyugati társadalmakban, ám sokáig technológiai problémának tűnt. Ahogy az 1970-es évek olajár sokkját az atomenergiára való áttéréssel tompították, úgy most a fosszilis üzemanyagokat is elkezdték növényi alapú (biodízel) vagy elektromos megoldásokkal felváltani.

Floridában kampánytéma lesz.

A globalista ideológiák fő feladata pont ennek elkerülése, vagyis, hogy a globalisták által felvetett kérdéseket ne technológiai, vagy rétegproblémaként kezeljük, hanem korunk sorskérdéseiként. A globalista gumicsontok az uralkodó elit hatalmának átmentését szolgálják a XXI. századra, és mivel nincsen jó ajánlatuk a nyugati embereknek és társadalmaknak, ezért egyre látványosabban nyúlnak az elnyomás eszközeihez.

A Gréta Thunberg 2018 nyári megjelenése óta maximum hangerőre feltekert klímaszorongás segített abban, hogy a nyugat-európai társadalmak diskurzusát a migrációs krízisről a klímakérdés felé tereljék és ennek örve alatt a 2019-es európai parlamenti választás idejétől kezdve mozgósítsák a fiatal szavazókat.

A klímaszorongás és a különböző kisebbségek előtérbe helyezése (BLM, genderideológia) ugyanarra a mechanizmusra épül, mint a középkorban a búcsúcédulák. Elődeink és saját magunk is “bűnösek” vagyunk: a nyugati országok elitje és középosztálya évszázadokon át a rabszolga kereskedelmen és -munkán gazdagodott meg, így “illő”, hogy ebből a gazdagságból most “visszaadjanak” valamit. A kelet-közép-európai országoknak nem voltak gyarmatai, ám az 1990 után meginduló fogyasztásunkkal mi is növeljük klímalábnyomunkat. A globalista mainstream média máris megteremtette a bűntudatot.

Hogyan “vezekelhetünk” a magunk és felmenőink bűneiért? A globalista Zöld és progresszív pártokra szavazással saját és elődeink minden bűnét “megválthatjuk” — üzenik. Mivel valahol mindig választás van és a globalista elitek ajánlata választásról választásra csak egyre rosszabb lesz, ezért ezt a fajta bűntudatot folyamatosan fenntartják. Ezt a célt szolgálja a klímaszorongás és a genderideológia beépülése a hétköznapokba.

A mainstreammel való azonosulás hétköznapi kimutatására nyúltak vissza a diktatúrák olyan szimbolikus politikai eszközeihez, mint a szóhasználat. Aki 1945 után nem az elvárt “Szabadság, elvtársak!” fordulattal köszönt, hanem a “Jó napot kívánok!”, vagy az “Adjon Isten!” köszöntéssel, az nemcsak gyanússá vált a hatalom szemében, hanem az alkalmazkodó többség tükrében magát hamar kisebbségben lévőnek láthatta. A nagy többséggel szemben a kisebbség pedig vagy meghunyászkodik és “kivonul”, vagy ő maga is beáll a sorba.

Ezt látjuk napjainkban nyugaton, ahol a gender nyelvhasználat és szimbólumrendszer a hétköznapok részévé vált. Aki nem használja a gender nyelvezetét, ugyanolyan gyanús, mint aki nem teszi ki a szivárványos profilképet közösségi oldalára, vagy a zászlót cége, vagy üzlete bejáratára a “Pride hónapban”.

Mi, kelet-közép-európaiak a negyven év diktatúra tapasztalatával be vagyunk “oltva” a totalitárius ideológiák ellen. Ezért kezeljük helyén a klímaszorongást és a genderideológiát. Nyugaton most még megengedőbbek az emberek, vagy csak — legalábbis most még — több a vesztenivalójuk. A multik is inkább kiteszik a szivárványos zászlót és transzvesztitákkal reklámozzák a sörüket, csak ne bojkottálják őket.

Mi változott? A nyugati társadalmakban most kezdenek csak rájönni arra, hogy nem egy múló hóbortról átmenti jelenségről van szó, hanem — mint azt az Oscar-díjak szabályrendszere mutatja — egy tartósnak szánt társadalomellenőrzési mechanizmusról, amely már most átszövi a hétköznapokat és a magánéletet. Ron DeSantis floridai kormányzó, Republikánus párti elnökjelölt és — számos pálfordulása után — Marcus Söder bajor tartományi miniszterelnök is a “woke” ideológiák ellen kampányol. Nem tennék, ha nem éreznék társadalmaikban a klímaszorongás és a genderideológia elleni zsigeri ellenszenvet. A COVID-lezárások kapcsán a nyugati társadalmak már megtapasztalták, hogy milyen rövid idő alatt vonhatják meg tőlük a sokáig magától értetődő szabadságot.

Magyarország sokadszorra számít üdítő kivételnek Nyugaton, így a második budapesti CPAC résztvevői láthatták, hogy a fontos kérdésekről nálunk élénk és demokratikus vita zajlik. Ahogy a migráció és a COVID kapcsán nemzeti konzultáción ütköztek a vélemények és alakult ki a viták mentén egy széles társadalmi konszenzus, úgy tavaly a gyermekvédelem kapcsán egy népszavazáson is mindenki elmondhatta a véleményét. Az eredmény ismert, a magyarok többsége a “woke” ideológiák helyett a hagyományos családmodell és értékek mellett tette le a voksát.

Kép forrása: USA Today / DANIEL A. VARELA/AP