Next Generation EU 2, 3, 4 és 5?
Mivel az Európai Központi Bank (EKB) az eurózóna adósságválsága óta már ellőtte szinte minden puskaporát; a nettó befizető (“fukar”) országok pedig nem szívesen vállalnak újabb terheket; az energiainfláció tartósnak bizonyul és a kamatok csak növekednek, sokan most látják a hitelfelvétel Brüsszel számára utolsó “optimális” időpontját. Az EU ugyanis a rövid- és középtávú kihívások kezelésére újabb finanszírozási forrásokra van utalva.
A mintát és az ürügyet a koronavírus-járvány adta, amikor francia, majd német-francia javaslatra a 850 milliárd eurós Next Generation EU (NGEU 1) hitelcsomagot elfogadták. Ebből százmilliárd megy a munkahelyek védelmére, míg 750 milliárd a klímacélok elérésére és a digitalizációra megy.
Pontosabban Lengyel- és Magyarország esetében csak menne, mivel Brüsszel politikai zsarolási célzattal nem utalja át a közösen elfogadott klímavédelmi célok e két tagországban történő megvalósításához szükséges forrásokat. A magyar kormány még az inflációs szakasz előtt vett fel a nemzetközi piacokról 7 milliárd eurónyi hitelt, amiből a klímavédelmi projektek előfinanszírozása történik.
Mivel Brüsszel egyszer már becsapta ezt a két országot és most is a “jogállamisági feltételrendszer” nevű politikai zsarolási mechanizmushoz kötnék a kifizetéseket, kérdés, hogy Varsó és Budapest hihet-e az újabb közös hitelfelvételnél Brüsszelnek? Hihet-e akkor, amikor a 7. cikkely szerinti eljárással el akarják vonni a szavazni jogunkat, vagy a források visszatartásával veszélyeztetik a közösen elfogadott célok elérését.
Most is lesz kompromisszum?
Az EKB kötvényvásárlásának összege időközben az euró(adósság)zóna GDP-jének 82 százalékánál tart, amit 2020 májusában a német szövetségi alkotmánybíróság is kifogásolt, mivel az uniós szerződések tiltják a tagországok államadósságának költségvetési finanszírozását. A bankóprésből érkező friss pénz nélkül az euró(adósság)zóna déli tagországai csak magas kamatra tudnák államadósságukat és működésüket finanszírozni, így jobb híján marad az EKB.
A kiszivárogtatott újsághírek alapján Brüsszel legalább három-négy témában készül újabb közös hitel felvételére. Az első, hívjuk NGEU 2-nek, Ukrajna “víz felett tartását” célozza és három hónapra 15 milliárd dollárt jelentene. Ebből ötmilliárdot az USA átvállalna. A második, NGEU 3, a fosszilis orosz energiáról való öt év alatti leválást célozná és az első hírek szerint 195 milliárd eurót tenne ki. A negyedik (NGEU 4), még nem beárazott csomag Ukrajna újjáépítését szolgálná és többszáz milliárd eurót tenne ki. A szükségletet érzékelteti, hogy csak a megsemmisült ukrán közlekedési infrastruktúra pótlása százmilliárd eurós tétel. Egy ötödik (NGEU 5) hitelcsomag szolgálhatná a tagországok felfegyverzését az orosz-ukrán háborúból nyert tapasztalatok alapján. A pénzre szükség van, hiszen a békeévek alatt annyira leépült a német fegyvergyártás, hogy egy új Leopárd 2 tankra legalább két évet kell várni, egy RHC 155 tarackra két és fél évet.
Ezeket a feladatokat az unió költségvetésből már nem lehet fizetni, így az újabb hitelfelvételekről szóló híreket már szivárogtatják az európai közvélemény megdolgozására. Azt persze nem teszik hozzá, hogy mindez az európaiak jólétének rovására és a következő generációk terhére történne.
Magyaroroszág – mint korábban a migrációnál és a járványkezelésnél – most is egy működőképes alternatívát mutat az EU többi országának. Nálunk kezelhető mértékű az államadósság, ami a gazdasági szuverenitás alapja. A fegyvervásárlások ellentételezésére számos fegyvergyár települt hazánkba, biztos munkahelyeket teremtve. Az ésszerűtlen energiaszankciók elutasítása pedig az átmeneti idő alatt is biztosítja a háztartások, valamint a hazai ipar és szolgáltatószektor energiaigényét. A brüsszeli politikusok többször jöhetnének Budapestre – tanulni!
Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán