Németország: mindenki vesztett

A vasárnapi németországi tartományi választásokon valójában senki sem nyert, kivéve persze a jobboldali populista AfD –t. Hiába tudta mindhárom tartományban az éppen aktuálisan kormányzó párt megőrizni elsőségét, ha egyfelől elvesztették természetes koalíciós partnerükkel a továbbkormányzás lehetőségét, másfelől pedig a győzelem ellenére is komoly visszaeséseket kellett elkönyvelniük.

(Frauke Petry, a jobboldali populista Alternatíva Németországnak (AfD) vezetője)


De menjünk szépen sorjában. A közel 11 milliós Baden-Württembergben a Zöldek sztárpolitikusa, a regnáló Winfried Kretschmann miniszterelnök győzelemre tudta vezetni az ökopártot. Népszerűségének oka többek között az, hogy Kretschmann érti és beszéli is az alapvetően konzervatív tartomány nyelvét, illetve meggyőződéses támogatója Merkel menekültpolitikájának, míg a baden-württembergi CDU gyakran ellenezte a kancellárasszony ötleteit. Ugyanakkor üröm az örömben, hogy a Zöldek természetes koalíciós partnere az SPD pedig történelmi vereséget szenvedett vasárnap, csupán negyedik helyen futottak be, így biztos, hogy a zöld-vörös koalíció nem tudja folytatni a tartományi kormányzást. Valójában egyik nagy párt sem rendelkezik elegendő mandátummal ahhoz, hogy bevált partnerükkel alakítsanak kormányt a Landtagban. Kretschmann vasárnap éjjel úgy fogalmazott, hogy a szélsőségesek előretörése miatt (lsd. AfD) új szövetségeseket kell keresni, tehát elviekben lehetőséget engedett egy zöld-kereszténydemokrata koalíciónak is. Mivel a liberálisok (FDP) sem egy CDU-SPD-FDP, sem egy Zöld-SPD-FDP koalícióban nem vennének részt, ezért a legvalószínűbb, hogy Kretschmann, Angela Merkel kereszténydemokratáival fog kormányt alakítani – erre nagyon kevesen mertek volna fogadni a választások előtt.

Az AfD előretörése pedig egy külön történet, hiába próbálta a mainstream média bagatellizálni az egyre népszerűbbé váló bevándorlás-ellenes erőt, úgy tűnik ez a szavazókat nem hatotta meg, és minden tartományban – így Baden-Württembergben is – az előzetes várakozásokon felül teljesített a párt, 15%-os eredményt elérve. Akkorát harapott ki a radikális párt ezzel a „mandátum tortából”, hogy meg tudta akadályozni a „hagyományos” kormányalakítást a tartományban.

Rajna-vidék Pfalzban részben papírforma szerint alakultak az eredmények, hiszen a baloldal egyik bástyájaként számon tartott tartományban az SPD miniszterelnök-asszonya Maria Luise „Malu” Dreyer ismét nyerni tudott – az elmúlt hónapokban sikerült ledolgoznia CDU-s kihívójával szembeni hátrányát. A CDU szempontjából pedig elmaradt a katarzis. Egyfelől régóta szerették volna az SPD-től elhódítani azt a tartományt, ahol Helmut Kohl született és ahol miniszterelnök volt 7 éven át, másfelől az a Julia Klöckner indult a kereszténydemokraták jelöltjeként, akit Angela Merkel lehetséges utódjának tekintenek a pártban. A rheinland-pfalzi miniszterelnökség pedig egyfajta ugródeszka lehetett volna Klöcknernek a Szövetségi Kancellári Hivatalba. Azonban a rajna-vidéki tartományi választás sem maradt meglepetés nélkül, mivel itt a Zöldek buktak akkorát, mint Rottenbiller, lehetetlenné téve ezzel az SPD-Grüne továbbkormányzást. Dreyer vasárnap este már emlegette is a tartomány erős „szociálliberális hagyományait”, utalva ezzel arra, hogy szíve szerint az SPD-Zöld koalíciót a liberális FDP-vel kiegészítve folytatná a tartomány kormányzását és most ez is tűnik a legvalószínűbb egyezségnek. Az AfD itt is jobban szerepelt a vártnál, hiszen a közvélemény-kutatók által mért 8-9%-hoz képest közel 13%-ot értek el a jobboldali-populisták.

A legérdekesebb eredmény az ex-NDK-ás Szász-Anhalt tartományban alakult. Érdemes rögtön az AfD-vel kezdeni, hiszen majd’ 25%-os eredményük példa nélküli a háború utáni Németország történetében. Ekkora előretörést az establishmenten kívüli erő még nem ért el, pláne nem jobbról. Nyilván ennek az eredménynek megvannak a hely-specifikus okai is, de önmagában is meglepő és minden bizonnyal a németeket is váratlanul érte. Hozzá kell tenni, hogy az AfD-t Magdeburgban Szász-Anhalt fővárosában alapították, illetve azt is, hogy keleti tartomány lévén a szavazók hajlamosabbak radikális pártokat is nagyobb arányban támogatni, nem véletlen, hogy a Linke, részben az NDK állampártjából kinőtt eurokommunista erő is a keleti országrészben népszerű. Az ún. új tartományok (Neue Bundesländer) választói egyébként is sokkal határozottabban bevándorlás-ellenesek, mint a nyugati testvéreik. Drezdában alakult meg pár éve a PEGIDA, bevándorlás-ellenes mozgalom is, melyhez az elmúlt év menekültellenes tüntetései köthetők.

A tartományban ugyan a CDU megőrizte első helyét, azonban korábbi koalíciós partnere a szocdem SPD negyedik helyre szorult, így lőttek a kétpárti nagykoalíciónak, egyetlen esély az SPD mellett a Zöldek részvétele a tartomány továbbkormányzásában.

Ahogy korábban is említettük a választások egyértelmű győztese az AfD, hiszen minden tartományban várakozásokon felül teljesített, meg tudta akadályozni a természetes koalícióspartnerek kormányalakítását, átrajzolva ezzel némileg 2-2,5 pólusú német politikai térképet. Az egyelőre nyilvánvaló, hogy egyik mainstream párt sem lesz hajlandó szövetségre lépni a most már 8 tartományi parlamentben ülő jobboldali populista párttal, de vajon mi fog történni akkor, ha a jelenlegi eredményeken felbuzdulva még nagyobb sikereket ér el Németországban az AfD. Volt idő, amikor a Zöldek is csak progresszív felforgatóknak minősültek. Emlékszünk még a kövekkel autókra dobálózó anarchista Joschka Fischerre? Na ugye. Később Schröder külügyminisztere lett. Elhamarkodott következtetés lenne az állítani, hogy a német establishment pártjai az AfD-t is olyan könnyen kiengednék a jövőben a karanténból, mint ahogy a Zöldekkel tették ezt, lévén radikális jobboldali pártról van szó, de a kényszer nagy úr…

A legfontosabb kérdés pedig az eredmények ismeretében az, hogy változik-e vajon Angela Merkel menekültpolitikája? Úgy tűnik, hogy igen, változik. Már az is nagy előrelépésnek tekinthető, hogy a kancellárasszony a CDU vereségeit nagy részben a menekültkrízisnek tulajdonította. Továbbá a szerdai, Bundestagban elmondott beszédében kvótaügyben is visszavonulót fújt, hiszen elvetette a kötelező törökországi menekült-áttelepítések gondolatát. Ehelyett Merkel az önkéntes török kvóták elfogadására tesz javaslatot az e hét végén zajló újabb EU csúcson. Angea Merkel talán kezdi megérteni a választók üzenetét és talán CDU vezetése is figyelembe veszi azt, hogy a választók egy része bizonytalan, egy másik része pedig nagyon is biztos a dolgában, éppen ezért szavazott az AfD-re, tehát elkerülhetetlen a fordulat a kereszténydemokraták politikájában.

Arról ne is beszéljünk, hogy az eredmények további muníciót adnak a bajor CSU és Horst Seehofer  kezébe ahhoz, hogy a nyilvánosság előtt tovább kritizálják Merkel menekültpolitikáját és hangot adjanak eddigi követeléseinek, pl. felső határ a Németországba érkező migránsok tekintetében. Seehofer már hétfőn kemény hangot ütött meg, mikor az Unió-pártok létét kérdőjelezte meg a rendkívül kedvezőtlen eredmények miatt. Ugyan Bajorországban nem voltak választások, de ha hiszünk a közvélemény-kutatásoknak, akkor éppen a CSU határozott politikája miatt úgy tűnik a bajoroknak sikerül 5% alatt tartani az AfD-t. Ha Merkel valóban elkezd hallgatni a józan észre és bajor kollégájára még van némi esélye arra, hogy 2017-ben megőrizze berlini székét és megakadályozza azt, hogy – ugyan egy nagyon negatív forgatókönyv szerint, de – Németország kormányozhatatlanná váljon.