Galló Béla
Galló Béla politológus

Néma Auróra

A folyó utcai és egyéb jelenetek szereplői nem egyformán kockáztatnak.

A kormány aktuális fenyegetettsége minimális. Az ellenzék pártocskái ezzel szemben csak tovább gyengülhetnek, ha ez a kívülről is szított akciózás sem lesz nekik elegendő ahhoz, hogy saját szerény létezésüket nyomatékosítsák.

Amit a folytatásos prezentációkban láthatunk, az a vehemens, de hatástalan Orbán-gyűlölet, ami nem új keletű emóció. Rugdosták itt már a tüntetők a maguk gyártotta Orbán-szobor fejét a Clark Ádám téren, nem is olyan régen. Hiába rugdosták, a választáson utána a Fidesz-KDNP megint parlamenti kétharmaddal győzött.

Ehhez képest az „O1G” – féle piacosított üzenet, nem olyan nagy ötlet, csupán a politikai ízléstelenség egy újabb gyöngyszeme, melyet még csak nem is önálló kútfőből kotortak elő. (Tényleg, ha már üzlet, az ötletgazda S. L. kapott ezért tőlük valami jogdíjat? Nem mintha rászorulna, csak úgy a piaci rend kedvéért.)  


Nota bene, az ellenzék nem azért gyenge, mert Magyarországon szisztematikusan felszámolták a demokráciát. Önfelmentésnek is elég gyöngécske érv ez, mi több, önáltatás, vagyis hiba. A demokrácia legnagyobb problémája éppenséggel az, hogy az ellenzék egésze – krónikusan - gyenge. Avagy 2010-ben nem két ciklusnyi balliberális kormányzás után szereztek Orbánék - még a régi választási szisztémában - először kétharmadot? Valaminek csak kellett történnie, ami ehhez vezetett. De azóta sem utal rá semmi, hogy ezt a történelmi kudarcot az ellenzék érintett pártjai kellő önkritikával feldolgozták, s meghaladták volna. Ellenkezőleg. Tragikomikusan ugyanabban a folyóban tapicskoltak tovább 2014-ben, majd 2018-ban is. És azóta is mindennap lovat ajándékoznak a kormánynak, miközben folyvást szörnyülködnek, hogy ni csak, az fölpattan rá.

Minek kellene még ahhoz történnie, hogy legalább magukban maguknak motyogják el: mea culpa…?

Helyette az összefogás ízetlen levesét hevítenék újra, persze csak addig, míg a szükséges vágóképek elkészülnek, azaz ideig-óráig. Még csak éket sem kell verni közéjük, hiszen eleve ékkel a szájukban születtek. Páran közülük most azonban azokkal a pártokkal is összefognának, akik az első kétharmados fiaskót okozták, s akik miatt – pontosabban, akik ellen - ők maguk is a világra jöttek. Fura frigyükhöz olyan „szakmai” hátterek szolgáltatnak nekik - nagyvonalúan mondjuk úgy, szellemi - muníciót, amelyek nemrégen még maguk is a szélsőjobboldal térnyerése ellen jajongtak, konferenciáztak, ám most már paroláznának Vonáékkal, ma ez lévén az ukáz. Történt, ami történt, az a sok csúnyaság, az már „régen” történt, spongya rá. Most meg ez történik, mert most ennek kell történnie, ma ez az idők szava, a forradalom központja (a Szmolnij) ma a Spinoza-ház.

A jobb sorsra érdemes szavazók egy része pedig mi mást tehetne? Kényszeredetten bólogat erre. Ám a java részük, úgy fest, mintha nagyot legyintene.               

Mindenesetre a minapi hétvégére kilátásba helyezett országos ribillió - sőt egyesek szerint rebellió - a kedvező időjárás ellenére, érdeklődés hiányában elmaradt.

Lehet szétszerelni szép komótosan az Aurórát, s elmélyült, lehetőleg XXI.századi szaktudással újra zsírozni.

 

(Kép forrása itt.)