Máthé Áron
Máthé Áron történész

Nem Vasfüggöny, hanem határzár

A Vasfüggöny a totális diktatúrák országait választotta el a szabad világtól, az épülő határzár pedig pedig a rend és a törvény világát a káosztól.

Bizonyára mindenki emlékszik még tanulmányaiból a „limes” kifejezésre. Vajon a rómaiak kirekesztő módon jártak-e el, amikor szigorú határzár – a limes – segítségével tartották távol az összefoglalóan Barbaricumnak nevezett területek lakosságát?

Természetesen mint minden történelmi példa, ez is sántít. Egyvalami azonban bizonyos: a limes a maga korában azokat a területeket védte, ahol a rendezett viszonyrendszer és a viszonylagos jólét uralkodott. Az is egy hasonló mintázat, hogy a bebocsátást békésen vagy erőszakosan követelő népeket nem különösebben érdekelte, hogy miért és hogyan jött létre az állapot, amelynek áldásaiból részesülni kívántak.

Ma a világon számos helyen építettek kerítést egy-egy ország határán. Ezek egy része kifejezetten határvédelmi célokkal épült – ilyen például az izraeli fal, de ilyen lesz az EU által is finanszírozott vizesárokkal és lőtornyokkal cifrázott rendszer az orosz-ukrán határon – más része viszont azért, hogy az illegális határátlépők rohamát feltartóztassa. Ilyenről beszélhetünk az Egyesült Államok esetében, ahol a mexikói határon épült 6 méter magas kerítés. Egy ugyanilyen céllal épült szögesdrót kerítés létezik a bolgár-török határon is, amely egyúttal az Európai Unió határa is. De említhetnénk Ceuta és Melilla kerítéseit is.

MTI Fotó: Kelemen Zoltán Gergely


 Amikor szó esett a magyar határzár megépítéséről, „természetesen” rögtön felmerült a Vasfüggöny kifejezés is. Súlyos tévedés azonban a Vasfüggönyhöz hasonlítani a határzárat.

A legfontosabb különbség, hogy a Vasfüggöny totális diktatúrák országait választotta el a szabad világtól. Mintegy körbekerítette a „béketábort”, egyfajta országokon átívelő kommunista láger kerteseként. A kommunista diktatúrát védte és a népeket rabságban tartotta. Ma pedig a szabad országok igyekeznek a rend és a törvény világát megóvni – vagyis a mai határzárak a jogállamiságot védik.

A második lényeges különbség az, hogy milyen irányú mozgást gátolnak ezek a kerítések. A mai határzárak a befelé irányuló jogellenes bejutás megakadályozását szolgálják. A Vasfüggöny lényege az volt, hogy a rab népek közül a szökevényeket feltartóztassa – vagyis, mint ahogyan az a legjobban a berlini fal esetében látszott, a kifelé irányuló mozgást volt hivatva megakadályozni.

A harmadik különbség pedig az, hogy az illegális határátlépést akadályozó mostani kerítések nyílt politikai viták között, világosan kimondott céllal születtek. A Vasfüggöny viszont suttyomban és hazug módon készült – a berlini szakaszt például „Antifasiszta Védőfalnak” nevezték.

Végül azt is érdemes megemlíteni, hogy a Vasfüggöny történetének első szakaszában lényegében taposóaknákból állt, az elektromos jelzőrendszer bevezetésére később került sor. Ma ilyesmiről természetesen szó sincs. Európában pedig még arról sem, hogy az illegális határátlépőket lelőnék, nem úgy, mint ahogyan egykor a Vasfüggöny mentén a szocialista táborból szökni kívánókat meggyilkolták…