Galló Béla
Galló Béla politológus

Nem törtek át

Sokan jósolták, várták, hogy a minapi francia önkormányzati és a hétvégi spanyol parlamenti választásokon tovább erősödik, sőt akár nagy fordulatot is hozhat az utóbbi évek két szembetűnő politikai trendje. A bal- és jobbközép pártok tovább erodálódnak majd, bizalmi tőkéjük rohamosan csappan, helyükre pedig a megerősödő szélsőjobb, illetve új típusú politikai alakulatok nyomulnak.

E két trend lényegében egy tőről fakad. Mindkettő a társadalmak mélységes elégedetlenségét fejezi ki a hagyományos politikával szemben, jelezve, hogy Európában valami nagyon nincsen rendben.

A szélsőjobb Franciaországban, az új szereplők pedig Spanyolországban látszottak esélyesnek.

Mégis úgy fest, egyelőre egyikben sem következett be a nagy fordulat.


Franciaországban olyan eredményes suba alatti összefogás működött a Nemzeti Front ellen, hogy Le Penék talán még ma sem fogják fel a kudarcot. Az első fordulóban aratott fényes győzelmük után, a másodikban a szó szoros értelmében leszerepeltek, miközben Le Penék asztalán már kibontásra vártak a behűtött pezsgők. A bal- és jobbközép szavazótábor ezúttal nem a távolmaradásával tüntetett Sarkozy, illetve Hollande ellen, megértette, hogy nem engedheti meg magának az első forduló luxusát. Pedig még csak látványos nagypolitikai összeborulás sem volt e két érdemdús férfiú között, sokkal inkább szavazóik gondolták úgy, hogy noha ők olyanok, amilyenek, na de, hogy helyettük Marine Le Pen jöjjön? Azt azért mégsem.

Spanyolországban nem a szélsőjobb, hanem a baloldali Podemos, valamint a centrista-liberális Ciudadanos voltak a kihívók. Mindkettő a jobbára stagnáló spanyol gazdaság, valamint a tekintélyes méretű – ezen belül is főleg a fiatalokat érintő – munkanélküliség bázisán erősödött meg, s persze azért is, mert a választók egyébként is unják már a hosszú ideje működő Néppárt kontra Szocialista Párt libikókát. Egyszer az egyik van fenn, máskor a másik, na és? Ettől a korrupció még korrupció, csupán más a pártlogó. Ami meg a helyzetüket illeti, hát az lényegében mindkét esetben ugyanolyan marad, elégedetlenkedtek némi joggal évek óta már a spanyol szavazók.

(A kormányzó spanyol Néppárt megőrizte első helyét a vasárnapi választáson.)

Ennek ellenére a vasárnapi voksok azt mutatják, bár a libikókának immár mindenképpen annyi, s nagy valószínűséggel valamilyen koalíciós kormányzás jön, a Néppárt azonban megőrizte első helyét, a Szocialista Párt megtartotta a másodikat. Mintegy 30 százaléknyi szavazatot vesztettek együtt, ami eufemisztikusan fogalmazva nem kevés. Magyarán: sok. A balegyenes (Podemos) és a jobbhorog (Ciudadanos) betalált tehát, talán padlót is fogtak tőle egy-egy pillanatra, de kiütésről szó sincs. Hogy aztán ki kivel áll majd össze, ma még azt csak találgatni lehet, de végtére, felőlünk nézve, ez szinte mindegy is. Espana es diferente, azaz Spanyolország más, Spanyolország különbözik, tartja róluk egy mondás. S valóban pontatlanság, sőt botorság volna most könnyen konvertálható példálózásokkal előhozakodni.

Általánosítható tanulság a fentiekből legföljebb csak annyi, hogy a trendek folytatódnak, mint ahogy a társadalmi elégedetlenség is. De egyelőre sem Le Penék, sem az új spanyol erők nem törtek át.

Még nem.