Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Nem akarnak “német” viszonyokat

“Támogatja az európai bürokrácia által ránk erőltetett kötelező mechanizmus révén több ezer közel-keleti és afrikai illegális bevándorló átvételét?” A magyarok után a lengyelek lesznek a másodikak, akik népszavazáson dönthetnek a Brüsszel által a vén kontinensre zúdított illegális bevándorlók átvételéről. A bevándorlás nyugat-európai célországinak polgárai csak álmodnak egy ilyen demokratikus lehetőségről, őket ugyanis legfeljebb az óraátállításról kérdezik.

“Aki fél Kalkuttát befogadja országába, az nem Kalkuttát menti meg, hanem annak az országa is Kalkuttává válik!” — Peter Scholl-Latour német-francia újságíró híres mondata ma érvényesebb, mint valaha. Az újkori népvándorlás eddigi tetőzésénél, 2015 áprilisában, Brüsszel egy “önkéntes” kvótával indított, aminek alapján hazánknak 300 migránst kellett volna befogadnia. 2015 szeptemberében a belügyminiszterek tanácsa többségi döntésével egy két évre szóló, “ideiglenes” kvótáról döntött, ami már 1,300 migráns betelepítését jelentette volna. Idén júniusban, szintén többségi döntéssel, pedig egy permanens kvótát fogadtak el, amely évente akár egy kisvárosnyi migráns letelepítését jelentené országunkban.

Most a lengyelek dönthetnek


Az új, felső korlát nélküli kötelező kvóta — 2024 eleji európai parlamenti elfogadása után — a frontországok túlterheltsége esetén lép életbe, és azt jelenti, hogy a “menedékkérőket” a Juncker-képlet alapján szétosztják a tagországok között. A menekültügyi eljárást a kvóta által kisorsolt országban kell lefolytatni, és az ennek keretében befogadott migránsokat letelepíteni, vagy az elutasított menedékkérőket onnan “haza” toloncolni. A kvótától Brüsszel azt reméli, hogy az tehermentesíti a front- és cél országokat, valamint annak révén azok a tagországok is kiveszik részüket a migráció terheiből, amelyeket az eddig kevéssé érintett. Amelyik tagország nem akar a fent vázolt folyamatban részt venni, annak minden rá jutó és át nem vett migráns után 22,000 euró büntetést kell fizetnie annak a tagországnak, amely a rá eső, de át nem vett migránst végül befogadja. Ahogy az eddigi “mechanizmusok” sem működtek, úgy várhatóan ez sem fog, mivel a migránsok maguk akarnak cél országukról dönteni.

Magyarországon nemzeti konzultáción és népszavazáson is megkérdeztek bennünket arról, hogy kikkel (nem) akarunk együtt élni. Erről szólt a 2018-as országgyűlési választás is, az eredmény mindhárom esetben egyértelmű: a magyarok elutasítják nagyszámú idegen népesség kötelező betelepítését és maguk akarják meghatározni, hogy kiket engednek be az országba. Most a lengyelek dönthetnek.

Brüsszel ugyanis a lakosságszám csökkenése és a szakmunkáshiány enyhítésére nem az európai családok gyermekvállalását támogatja és a fizikai munka presztízsét emeli, hanem megnyitná az utat a szomszédos kontinensek lakosságfeleslegének Európába áramlása előtt. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy ez tévút: a 2015-ben Németországba érkezett egymillió migráns fele még mindig szociális segélyen él, azóta pedig további közel egymillió migráns érkezett melléjük, csak afgánból 400,000 él német földön.

Morawieczki lengyel miniszterelnök a “német” viszonyok elkerülésére buzdít. Nézzük röviden, mit is jelentenek a migrációnál a “német” viszonyok: az illegális határátlépés révén az EU területére érkező migránsok hivatalosan “menedékkérők”, akiknek kérvényéről egyéni elbírálás során kell dönteni. Mivel ez évekig is elhúzódik, és a hatóságokon van a bizonyítási kényszer, a migránsoknak szinte nyert ügye van. Elég magukat homoszexuálisnak, áttért kereszténynek, esetleg kiskorúnak mondani, és jellemzően máris két évre befogadják őket. Az országon belüli kvóta alapján szétosztják őket és az önkormányzatoknak kell gondoskodni róluk, amire a berlini szövetségi kormány valamennyi normatív támogatást ad.

A befogadott menedékkérőknek nyelvtanfolyamot és szakképzést is biztosítanak, amit többségük nem vesz igénybe, holott évente félmillió német szakmunkás megy nyugdíjba és óriási a minőségi munkaerőhiány. Berlin kitalálta a “sávváltást”, vagyis az elutasított menedékkérő “sávot válthat” és munkakeresőként próbálkozhat. Ettől azt várták, hogy a hiányszakmák felé fordulnak, ám ez a remény sem vált be. A német bíróságok határozatai alapján alig lehet az elutasított menedékkérőket kitoloncolni, sőt, volt olyan afgán, akit kitoloncolása után kellett eljárási hibák miatt vissza kellett hozni. A Soros-hálózat NGO-i dolgoznak.

A kelet-közép-európai országok viharos történelmük során megtanulták, hogy nagyszámú idegen népesség betelepülése milyen következménnyel jár. Elég a nagyobb nyugat-európai városokon végigsétálni, és a társadalmi változás szembe ötlik. Ezért sem csoda, ha az illegális migráció elutasítása mára többségi állásponttá vált az európai polgárok körében, mint azt a Századvég Európa Projekt kutatása is jól mutatja. Talán pont ezért nem forszírozzák a globalista kormányok által uralt országokban az erről szóló népszavazást, és támadják akár a nekik járó uniós források megvonásával Lengyel- és Magyarországot, amelyekben nem csak az óraátállításról kérdezik meg a polgárokat.

(Fotó: Századvég)