Galló Béla
Galló Béla politológus

Negyedszerre is

A notóriusan sosem szavazókról, az inaktívakról most ne beszéljünk. Minden aktív szavazótábor három részből áll. Elkötelezettekből, csalódottakból és bizonytalanokból.

Az elkötelezettekkel van a legkisebb gond. Ezeket az úgynevezett törzs-szavazókat csupán karban kell tartani, s jókor észlelni, ha velük netán valami baj van, nehogy egyszercsak a bizonytalanok felé kezdjenek szivárogni.

A csalódottak maguk is két részre oszlanak. A fogukat csikorgató, de jobb híján még mindig maradókra, akik a törzs-szavazókból kerülnek ki, valamint olyan elpártolókra, akik szituatíve csalódtak abban a pártban, amelyre ilyen-olyan várakozásból, de nem elkötelezettként voksoltak. A "még maradók" jól időzített s fokozott karbantartást, az "elpártolók" új csábítási technikákat igényelnek. Egyik se könnyű, de kötelező feladat, mert a pártok felől nézve mind a két típusú csalódása veszélyes folyamat.

A veszély az, hogy a fogcsikorgató törzs-szavazók hamar bizonytalanokká válhatnak, a szituatíve csalódottakat pedig egy másik párt csábíthatja el.

A bizonytalanok a fentieken kívül magukban foglalják az új szavazó-generációk ama részét is, amely határozott pártpreferenciák nélkül lép a porondra. A fiatalokért folytatott harc fontos kihívás: ne legyenek inaktívak, ki képes belőlük törzs-szavazókat, de legalábbis szituatív szimpatizánsokat csinálni? Ez még egy olyan elöregedő politikai piacon is jelentős kihívás, mint amilyen a magyar.


Ha ebben a koordináta-rendszerben nézünk a magyar helyzetre, jó évtizede már ellenzéki fiaskók sorozatát regisztrálhatjuk.
Az ellenzéki törzs-szavazóknak szinte nincs is már hová kopniuk, ha ugyan egyáltalán voltak elkötelezett és nemcsak szituatív szavazóik. Akinek például volt, mint az MSZP-nek, annak ez a töredékére zsugorodott s végleg csalódott bizonytalanná vált, egy részüket pedig más pártoknak sikerült elcsábítania.

Ráadásul a viszonylag stabil helyzetű, elkötelezett csoportokat mozgató ellenzéki pártok (DK, Momentum) is növekedési problémákkal küszködnek. Szinte kizárólag az ellenzéki tábor csalódottjait szippantgatják fel, amivel csak a belső erőviszonyaikat módosíthatják, magát a tábort nem növelik. A Fidesz névtelen csalódottjaihoz nemigen érnek el, az ellenzéki média-felületeken vitézkedő nevesebb "Fidesz-árvák" jelenléte ugyanis megtévesztő: nekik nincsenek tömegeik. Az ellenzéki tábor terjedelmében szétfolyó, gyenge, ámbár hangos, de számossága ettől még nem gyarapszik, és nincsen alternatívaképző, pozitív vonzó ereje. Nélkülözi a hatékony csábítási technikákat, győzelmi reményeinek valóra váltását nemzetközi fordulatok, tényezők hatásaitól reméli, nem pedig jól felépített önerőből.

Megalapozottnak tűnik tehát a gyanú, hogy a következő parlamenti választást sem a kormány, hanem az ellenzék csalódottjai fogják eldönteni.

Immár negyedszerre is.