Na, vajon kik egyengetik a migránsok útját?
Ne legyenek kétségeink! Az újkori népvándorlásban sokan esélyt látnak az unió további föderalizációjára; a csökkenő lélekszámú és öregedő európai társadalmak vérfrissítésére; a fogyasztás szinten tartására és persze ezek mentén a saját hatalmuk megőrzésére. Ezért támogatják a migrációt. Berlin és Brüsszel a migráció kérdését európai szinten tartja, hogy arra “európai megoldást” találhasson. Néha persze “rá kell segíteni” a problémára.
Van képük hozzá.
Ez történt Budapesten is 2015. szeptember legelején. A Keleti pályaudvar előtt feltorlódó migránsok között futótűzként terjedt el a német ARD bécsi stúdiójára hivatkozó twitter-üzenet, miszerint “Berlin vonatokat küld Budapestre a szírekért”. A hírt hamar cáfolták, ám a tömeg úgy gondolta, ha a hegy nem jön Mohamedhez nem jönnek a vonatok Németországból, majd ők mennek el Germany-be. Szeptember 4-én el is indultak. Gyalog. Erre hivatkozva nyitotta meg Merkel kancellár egyoldalú döntésével a német határt. Ez a provokáció sikeres volt.
Amikor 2015. szeptember 15-én elkészült a déli műszaki határzár, és Röszkénél az utolsó kaput is bezárták, az Ahmed H. és más provokátorok által feltüzelt tömeg megrohamozta a magyar határt. A nyugati mainstream média persze most is a tömeg negyedét-harmadát adó nőket és gyermekeket mutatta, és nem a köveket dobáló, erőszakos fiatal férfiakat. Mint azóta tudjuk, a ciprusi lakos Ahmed H.-nak hét útlevele volt és “egészen véletlenül” egy, a Soros-hálózat által is pénzelt álcivil NGO látta el a bíróság előtti védelmét. Ez a provokáció eredménytelen maradt, a határzár azóta is működik.
A nyugat-balkáni útvonal 2016. márciusi lezárása sem ment simán. A görög — észak-macadón határon levő Idomeninél is nagy tömeg torlódott fel. Egészen “véletlenül” pont két nappal a Merkel-Erdogan megállapodás előtt szórólapok jelentek meg a feltorlódott migránsok között, amelyek egy állítólag kiszáradt folyó medrén át biztos átkelést ígértek. Az áradó folyóban hárman lelték halálukat, a tömeg visszafordult. A “March of Hope” fedőnevű provokáció a felsorakozott kamerák szeme láttára vallott kudarcot.
Amikor Matteo Salvini olasz belügyminiszterként 2018. június közepén lezárta országa kikötőit a migránstaxik előtt, a Euronews riporternője szintén egészen “véletlenül” az egyik ilyen blokádtörő hajó, az Aquarius fedélzetéről tudósított. A könnyfacsaró sztorik pont két héttel a migrációról szóló uniós csúcstalálkozó előtt kerültek adásba, ám hiába. A bevándorlást ellenző országok ezt a dramatizált támadást is vissza tudták verni.
A sort meg folytathatnánk, ám most legyen elég a legújabb példa, Moria befogadó tábor Lesbos szigetén. A migránsok itt is évekig tűrték sorsukat, ám micsoda véletlen, pont két héttel az új migránscsomag bejelentése előtt gyújtották fel a táborukat. A mainstream média kamerái persze most is a sorstársaik által hajléktalanná tett nőket és gyermekeket mutatták, a provokáció gyújtogatás eredményként beállt helyzet “tarthatatlanságáról” cikkeztek és ismét “európai megoldást” követeltek.
Nem árt ismerni ezeket a “véletleneket”, mivel várhatóan még sok ilyen “véletlennel” fogunk találkozni az újkori népvándorlás során. Akármilyen helyzetet is teremtenek a titkosszolgálatok, bevándorláspárti NGO-k és mainstream média “láthatatlan kezek” provokációi, tartsuk magunkat a jól bevált elvhez: Nem a bajt kell idehozni, hanem a segítséget kell a nélkülözőkhöz vinni!
(Kép forrása: itt.)