Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

MZP és a fizetős egészségügy

Új választási sorozatunkban egyes szakpolitikákat vizsgálunk meg, a sort az ellenzék körvonalazódó egészségpolitikai ajánlatával kezdjük. A részleteket itt is titkolja a baloldali szövetség, ami az eddig ismerhető javaslataik ismeretében érthető: a jelek a fizetős egészségügy irányába mutatnak.

Márki-Zay Péter egy dolgot biztosan megtanult Gyurcsány Ferenctől. A baloldal legerősebb pártjának vezetője őszödi beszédének szavait következetesen letagadja, többes szám első személyre terjeszti ki és az elhangzottakat azóta is “szenvedélyes igazságbeszédnek” tartja. Márki-Zay Péter is rezzenéstelen arccal és következetesen tagadja le akár csak egy-két nappal korábban tett nyilatkozatait.

Mint azt az egészségügy példáján is látni fogjuk, itt nem egy-két “szerencsétlen elszólásról”, “félreérthető mondatról”, vagy “néhány másodpercnyi kivágott idézetről” van szó. Amikor a “kapitány” azt mondja, hogy ő “nyugodtabb, ha az egészség üzlet, mintha nem üzlet”, vagy, hogy “illúzió és álszent dolog az ingyenes egészségügy”, akkor a baloldal győzelme esetén ránk váró alternatíva működési logikájáról beszél.


Márki-Zay mondatai abba az irányba mutatnak, hogy nemcsak a rezsiköltségeknél, hanem az egészségügyben is az üzlettől, vagy a világpiaci áraktól várja a hatékonyság növekedését és a fogyasztás csökkenését. Talán ezért üdvözölte korábban a Gyurcsány-kormány által pont 15 éve bevezetett vizitdíjat és kórházi napidíjat, amelynek bevallott célja pont ez volt, nevezetesen a “szükségtelen” orvos-beteg találkozók és kórházi tartózkodások csökkentése.

Nyugodtabb, ha üzlet.

Azt, hogy a baloldal miniszterelnök-jelöltje is így gondolkodik az egyes szolgáltatásokhoz való hozzáférésről, a rezsicsökkentéshez való hozzáállása is jól tükrözi. Szerinte itt a világpiaci energiaárak veszik majd rá a magyarokat “kevesebb víz, áram és gáz fogyasztására”, ami szerinte az igazi rezsicsökkentés. Ezek alapján csak következetes, hogy Márki-Zay "nem tarja ördögtől valónak” a vizitdíjat, még ha a szociális népszavazás óta tudja, hogy azt a magyarok többsége elutasítja.

Mélyebbre ásva már látszik is, hogy milyen fordulattal állítanák át a magyar egészségügyet “fizetőssé”. A hódmezővásárhelyi polgármester azt az Új Világ Néppártot tartja politikailag legközelebb magához, amely még az előválasztási miniszterelnök-jelölti induláshoz szükséges 25 000 támogató aláírást sem tudta összegyűjteni. Ennek a pártnak egészségpolitikusa Lantos Gabriella, aki néhány éve még azt vetette fel, hogy azoknak a nyugdíjasoknak is kéne egy egészségügyi alapdíjat fizetniük, akik egész munkáséletük alatt fizettek járulékot a generációk közti szolidaritásra épülő, felosztó-kirovó rendszerbe.

Az Új Világ Néppárt egészségügyi programját olvasva azonban kiderül, hogy hol nyitnának kiskaput. Az egészségügyi program végére görgetve, a “Magán és közellátás szinergiája” fejezetben már “A közellátás pontosan definiált egészségügyi alapcsomagjáről” beszélnek. Az már csak döntés kérdése, hogy mi tartozzon az alapcsomagba, és mi nem.

Azt már mi tesszük hozzá kérdésként, hogy az átlagpolgár miből fogja tudni egy szűkre szabott “közellátási alapcsomagon” túli szolgáltatásait kifizetni, ha a “progresszív adó” = adóemelés által csökkenő jövedelméből a világpiaci rezsiárakon túl még az “extra” egészségügyi ellátásokért is “üzleti” = piaci árat kell fizetnie?

A szemünk előtt nyílna meg egy új hitelpiac, ami a 2010 előtti elpocsékolt nyolc évhez hasonlóan megint csak a spekulánsoknak, multiknak és a nagybankoknak kedvez, és legkevéssé sem a magyar embereknek. Erről is döntünk április 3-án!