MZP a rezsiárat is háborúba sodorná
Választási sorozatunk előző részében már rámutattunk arra, hogy a baloldal miniszterelnök-jelöltjének szavait komolyan kell venni, hiszen ha ő vezetné Magyarországot, a kimondott szót tettek is követnék. Talán már minimum verbális háborúba sodródtunk volna Oroszországgal és – a német katasztrófavédelem kisfilmjét követve – mi is nemsokára teamécsesekből és virágcserépből eszkábálhatnánk magunknak fűtőtestet. Ezért sem mindegy, hogy ki vezeti az országot!
MZP kommunikációja egyre inkább Gyurcsány Ferenc őszödi beszédéhez hasonlít, saját hangon követ el hetente politikai harakirit. Annyi szavazói csoportot sértett már meg, és annyi meghökkentő mondatot mondott, hogy felsorolni is hosszú lenne. Az ukrán konfliktus kapcsán a rezsicsökkentés eltörlésére vonatkozó szavait idézzük, hiszen MZP a “világpiaci” energiaáraktól várja a fogyasztás érdemi csökkenését. A Századvég minapi rezsi konferenciáján bemutatott számok alapján ez az áramnál legalább kétszeres, a gáznál legalább háromszoros lakossági áremelkedést eredményezne. Egy átlagos magyar háztartás havi rezsiszámlája kb. harmincezer forinttal emelkedne, ami éves szinten 366 ezer forintot jelentene. És ezek a számítások még az orosz-ukrán konfliktus előtti helyzetet tükrözik.
Persze ezt most tagadják, mint ahogy 2002-ben Lendvai Ildikó is lassan mondta, hogy mindenki megértse, “Nem lesz gázáremelés!” Aztán nyolc év alatt tizenötször emelték az energia árát, elsőként már 2002 őszén.
Amikor a baloldal és miniszterelnök-jelöltjük az orosz energetikai függőség felszámolását követeli, olyat követel, amit az USA sem tesz meg, hiszen Biden elnök az Unió helyzetéről szóló beszédében sem jelentette be az amerikai orosz olajimport felmondását. Hülye lenne a novemberi választások előtt az energiaárak további növelésével fűteni a már így is 7% körüli inflációt. A német kormány hangzatos bejelentései ellenére az Északi Áramlat 2 kapcsán annyit tett, hogy visszavonta az engedélyezési kérelmet, magyarán a saját kezében tartja annak lehetőségét, hogy a konfliktus rendeződése után azt újra benyújtsa. A német atom- és szénerőművek lekapcsolása után ugyanis gázerőművekkel pótolnák a megújuló energia időjárás okozta akadozását, amiket a legolcsóbban és a legkevéssé környezetszennyező módon még mindig az orosz vezetékes gázzal tudnak működtetni.
Az orosz bankokat is úgy zárták ki a nemzetközi SWIFT-rendszerből, hogy az amerikai és európai orosz energiaimportot azért ki tudják fizetni.
A fentiek alapján tehát egyértelművé válik, hogy a magyar baloldal, és az “ellenzékváltás” ígéretével megjelenő új epizodista listavezetője sokadszorra nem a magyar emberek érdekét képviseli, hanem olyan követeléseket fogalmaz meg, amelyektől még a nyugat vezető hatalmai is tartózkodnak. Azzal, hogy a magyar baloldal a nyugati héják maximális követeléseit szajkózza, nem a békét és a rezsicsökkentés eredményeinek megőrzését szolgálja, és biztosan nem a pragmatikusan felfogott magyar érdeket képviseli.