Mit vár az USA Brüsszeltől?
A szemünk láttára vajúdja ki a XXI. század azt az új világrendet, amely évtizedekre meghatározza a nagyhatalmak közötti erőteret. A kibontakozó amerikai-kínai valutaháborúról már írtunk, ennek mentén könnyebb a történelmi síita (iráni) - szunnita (szaúdi) közeledést és a Moszkvának nyújtott (egyelőre csak szimbolikus) kínai támogatást megérteni. Nézzük, milyen témákról beszélhetett az amerikai elnök a brüsszeli bizottság vezetőjével.
Ukrajna: A közelgő amerikai elnökválasztás és az amerikai közvéleményben beálló hangulatváltozás miatt Biden nem kockáztatja tovább a biankó csekket Kijevnek, azt pedig pláne el kell kerülnie, hogy amerikai “békefenntartó” csapatok Ukrajnába küldésének akár csak a lehetősége is felvetődjön. Az amerikai politikai és katonai elit sem engedi, hogy minden erőforrás Európába menjen, erre hívta fel a figyelmet Nancy Pelosi tajvani és jereváni útja tavaly.
Washington a jelek szerint megvárja a tavaszi offenzívákat, aminek az esélye a donyecki húsdaráló elhúzódásával mindkét oldalon arányosan csökken. Egy ilymódon beálló patthelyzetben az újraindulását felesége által belebegtető Biden — optimális esetben a júliusi vilniusi NATO-csúcsig, de lehetőleg még az elnökválasztás előtt — ráveheti Zelenszkijt Kijevet egy olyan fegyverszünetre vagy békekötésre, amely a Minszk 1 és 2 megállapodásokhoz képest erősebb nyugati katonai garanciákat ad (maradék) Ukrajnának, leginkább a vele szomszédos Lengyelországban és Romániában állomásoztatott, NATO-tagországok által felajánlott amerikai fegyverekkel felszerelt csapatok által.
Most nem SMS-ben tárgyalt.
Ebben a forgatókönyvben Oroszország nem omlik össze, így a “másik” nagy atomhatalom nem süllyed káoszba, de annyira kivérzik és elszigeteltté válik, hogy évtizedekbe teljen, míg újra összeszedi magát. Egy ilyen Oroszország azért is “praktikus” Washingtonnak, mert katonailag nem tud Kínának, Iránnak és más feltörekvő hatalmaknak segíteni, sőt, maga is kurrens eszközök (pl. drónok) és technológia (pl. félvezetők) importjára szorul ezektől.
Amennyiben ez így alakul, akkor Európának kell(ene) zömében Ukrajna működését és — a Világbank becslése szerint 320 milliárd eurós — újjáépítését finanszírozni, illetve a területi garancia mögé katonai erőt biztosítani, ami a 2003-as iraki beavatkozáshoz hasonlóan egy “Coalition of the willing” formájában valósulhat meg.
A technológia alapú dollár és az olajhoz kötött (idővel aranyfedezetű) jüan felé is nagy lépést tesz a világ. Scholz kancellár washingtoni útjához időzítették azt a hírt, hogy a német kormány várhatóan annak ellenére, hogy tíz német autóból négyet Kínában adnak el mégis kirakja a kínai Huawei és ZTE termékeit a német 5G-hálózat kiépítéséből, amit persze nem a kémkedés veszélyével, hanem a kínai cégek “piacot uraló helyzetével” indokolnának. Az Északi Áramlat 1 és 2 ellen elkövetett terrortámadásnak is csak lett “elkövetője”, így a német és orosz gazdaság kettéválasztása a mainstreamben már nehezen megkérdőjelezhető.
A 400 milliárd dolláros amerikai Inflációellenes törvény (IRA) a 2024-es elnökválasztás előtt adókedvezményekkel élénkíti a gazdaságot és buzdítja “Made in USA” termékek vásárlására az amerikaiakat. Az EU ezzel nem tud versenyezni, hiába sürgeti a francia és olasz uniós biztos újabb közös hitelek felvételét. Washington most azt ajánlja, hogy amennyiben az EU csatlakozik a Kína-ellenes szankciós politikájához, akkor az európai cégek termékeit is “befogadják” az IRA által kedvezményezett körbe. Persze úgy könnyű kinyitni a kaput, ha cserébe lehet kérni hogy Európa az orosz energiáról való leválás után ismét lője lábon magát a kínai piacról való leválással valamit és egyre több európai nagyvállalat helyezi át termelését a tengerentúlra.
A kevés konkrét eredmény egyike a körvonalazódó nyersanyag vásárlási alap. Kína ugyanis előnyben van a ritkaföldfémeknél és más stratégiai nyersanyagoknál, ezért az EU már korábban is akart egy akár százmilliárd eurós alapot létrehozni. A mérnökök dolgoznak ugyan a lithium akkumulátor európai alapanyagokból történő kiváltására, ám ezek a megoldások még nem sorozatérettek. Az EU és az USA közös fellépése az Inflációellenes törvénynél is jótékony hatással lehet, és lökést adhat az EU-US Trade- and Technology Council (TTC) tárgyalásoknak, amelyek révén nem tarifális korlátozásokkal (pl. CO2-adóval) akarják kiszorítani a kínai termékeket a nyugati piacokról.
Az orosz fosszilis energiáról való leválás az energia intenzív termelés Európából való elvándorlását okozta Ázsiába és Észak-Amerikába. Amennyiben az európai gazdaság most elkezdene Kínáról is leválni (decoupling), azzal még jobban kiszolgáltatottá válna az USA — Inflációellenes törvény által felturbózott, hitelekből finanszírozott — piacának és ezzel elvágná magát a világ jövőben is prosperáló, nagyobb részétől.
Kép forrása: Getty Images