Miről szól a TTIP? Gazdasági növekedés vagy életminőség?

Örök dilemma közgazdászok körében, hogy mivel mérjük az anyagi jólétet. A konszenzus az, hogy a GDP vagy magyarul bruttó hazai termék az egyik legjobb mérőszám, hiszen kifejezi, hogy egy adott országban mennyi terméket és szolgáltatást állítanak elő egy évben.

A közgazdászok hajlamosak túlaggódni a GDP növekedéssel kapcsolatos kételyeket. Valóságos tömeghipnózis alakul ki, ha nem nő a GDP; itt a vég, recesszióban vagyunk, jelennek meg sorra a szalagcímek, de nem biztos, hogy ez a legfontosabb közérzetjavító vagy rontó téma.

Miközben az USA-ban a 80-as évek eleje óta az egy főre jutó GDP megduplázódott, addig az alsó 90 százalék jövedelme nem nőtt. Magyarországon az egy foglalkoztatott által megtermelt jövedelem megháromszorozódott 1970-2010 között, miközben a nettó átlagbérek csupán 28 százalékkal emelkedtek.

Az európai gazdaság a 2008-as válság óta nem tud érdemleges növekedést felmutatni. Sorra jelennek meg az elemzések, amelyek a világgazdasági növekedés legnagyobb gátjának Európa recesszióját és a kínai növekedés lassulását tartják.

A zárt ajtók mögött zajló, a transzatlanti kereskedelmi és befektetési partnerségről (TTIP) szóló szabadkereskedelmi tárgyalások egyik legfontosabb célja, hogy újraindítsa Európa gazdasági növekedését. Mindezt úgy, hogy létrejöjjön egy olyan hatalmas, egységes piac, amely méreténél fogva képes az euroatlanti térség gazdasági fölényét hosszú távon fenntartani Kínával, Indiával és a többi feltörekvő régióval szemben.

A nemzetközi hatásvizsgálatok a TTIP hosszú távú növekedésre gyakorolt hatását 0,2-0,5 százalékpontosra teszik Európában és az USA-ban. A magyar GDP 0,2-0,3 százalékponttal gyorsabban bővülhet a jelenlegi ütemhez képest és tartósan 22 ezer új munkahely jöhet létre, elsősorban a gépjárműiparban.

De milyen áron?

Mivel a vámok már most is alacsonyak (3-5%), az igazi gazdasági növekedést a szabályok egységesítésétől várják a tárgyaló felek. A tárgyalásokról a civil szféra képviselőit és az érintett országok állampolgárait ugyanakkor nem tájékoztatják megfelelően. A civil szervezetek arra panaszkodnak, hogy az EU-tagországok külügyminiszterei, az EP képviselők és az amerikai kongresszus tagjai is csak a végső anyagot kapják majd kézhez, és csak arról dönthetnek majd, hogy elfogadják-e vagy sem. Mire ez a nagy titkolózás? A kiszivárgott  részletek szerint egységesítenék az USA-ban és Európában az élelmiszer-biztonsági, állat- és növény-egészségügyi szabályozást. Európában jelenleg nagyon szigorú GMO szabályozás van érvényben, és szigorú a használható növényvédő szerek körére vonatkozó szabályozás is. A megállapodás visszalépést jelente Európa számára és lehetőséget biztosítana az amerikai termelőknek, hogy klórral fertőtlenített csirkehúst, növekedésserkentőkkel hizlalt állatokból készült élelmiszereket és a jelenlegi EU határértéknél több növényvédő szer maradványt tartalmazó gyümölcsöket hozzanak Európába. Azt is szeretnék elérni, hogy a génmódosított összetevőt tartalmazó élelmiszerek esetén ne kelljen jelölni a génmódosítás részleteit. Az érintett agrár-lobbi az említett szerek és génmódosított élelmiszerek hatásai körüli „tudományos bizonytalanságra” hivatkozik.

Tudományos bizonytalanság márpedig mindig is lesz, kérdés, hogy ki dönthet majd a jövőben a tudományos bizonytalanságban rejlő kockázatokról. A TTIP-nek erre is van válasza, az ISDS, az ún. befektető versus állam vitarendezési mechanizmus, amelynek értelmében a magánvállalatok magánbíróságokon megtámadhatják a demokratikusan elfogadott törvényeket és kártérítésre, valamint törvényeik megváltoztatására kötelezhetik a nemzetállamokat, amennyiben azok veszélyeztetik profitelvárásaikat. Például, ha egy amerikai vállalat génmódosított terméket szeretne Magyarországon forgalmazni, de ezt a magyar törvények tiltják, akkor az amerikai vállalat beperelheti a magyar államot egy választott magánbíróság előtt a TTIP-ben biztosított jogok alapján.  Nonszensz.

Európa vonzereje mindenekelőtt a természetes és az épített környezet minőségében, valamint az európai életmódban és kulturális örökségben rejlik. A gazdasági növekedés beindítása nem mehet ennek rovására.