Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Mire a falevelek lehullanak…

Az ötödik hónapjába lépett háborúban mindkét hadviselő fél a fronton akar helyzetén javítani. Az oroszok visszataláltak a maguk brutálisan komótos módszeréhez, amivel lassan, de biztosan őrlik fel az ukrán hadsereget. Az ukránok most éppen a nyugati nehézfegyverekben bíznak, miközben Zelenszkij ukrán elnök mindent egy lapra tesz fel.

 XII. Károly svéd király, Napóleon és Hitler sem akart a maga évszázadában annyira keletre menni. Az is közös bennük, hogy mindhárman egy-egy döntő csatától várták Oroszország térdre kényszerítését, amire a narvai (1700), a borogyinói (1812), vagy a kijevi csata (1941) után sem került sor. Most valahol újfent itt tart a történet, az oroszok Luhanszk és Donyeck megyékben akarják az ukrán hadsereget az I. világháború nyugati frontjáról ismert módon egy decisive battle során kivéreztetni.

Az ukrán hadsereg most a nyugati nehézfegyverektől remél fordulatot a fronton és a pszichológiai hadviselésben is. A propagandaháborúban a várva-várt csodafegyvereknek nyugati nehézfegyvereknek már előre demoralizálniuk kéne az orosz katonákat. A háborúnak ezt a vetületét jól mutatja az a csörte, ami a francia Caesar lövegek kapcsán alakult ki. Az orosz Uralvagonzavod mérnökei “megköszönték” Macron elnöknek azt a két példányt, amit az orosz csapatok a fronton zsákmányoltak és ők tanulmányozhattak. Alig meglepő módon arra jutottak, hogy a francia csúcstechnika nem ér fel az ő gyártmányukkal.

Kinek a kezébe kerülnek?


Miközben az ukrán propaganda demoralizálná az orosz katonákat, az orosz propaganda próbálja tartani a morált.

Azt már több katonai elemző is észrevette, hogy az Ukrajnába szállított nyugati fegyverek nem a legmodernebbek, amit pont az indokol, hogy adott esetben azok ne juthassanak az oroszok kezébe. Emlékezetes példa a délszláv háború idején lelőtt amerikai lopakodó gép, ami a gyanú szerint Kínában kötött ki.

A következő szakaszhatárt orosz részről a két szakadár köztársaság teljes területének közelgő elfoglalása jelenti, ami a “különleges katonai művelet” eredeti célja is lehetett. Kérdés, hogy itt megállnak-e, hiszen Szun-Ce szerint “a háború egy nemzet legnagyobb vállalkozása”, és ha már elindultak, akkor az áldozatnak érdemi eredményt kell hoznia.

Az ukránoknak átadott modernebb nyugati fegyverek is alakítják az orosz hadicélokat. Az idestova 60-80 kilométer hatótávolságú lövedékek a határmenti oroszországi célpontokat is elérik, így legalább ennyivel kell hátrébb szorítaniuk az ukránokat.

Ezt látva Zelenszkij elnök most mindent egy lapra tesz fel: Miközben Putyin orosz elnök szerint “minden terv szerint halad” és a hadműveleteknek nincsen időkorlátja, addig az ukrán elnök a tél beálltát jelölte meg a harcok lezárásnak határidejeként.

Az ismerős “Mire a falevelek lehullanak…” fordulat merész kijelentés Zelenszkij részéről, hiszen az önmagának szabott határidőn belül neki kell eredményt felmutatnia. Katonait, vagy diplomáciait. Ukrajna helyzete a fronton egyre romlik, a nyugati segítség jelenlegi mértéke néhány tucatnyi fegyver egy-két hétre elegendő lőszerrel. Jelenleg már csak az angolszász országok tudnak komolyabb mennyiségű fegyvert és lőszert szállítani.

Az ukránok diplomáciai fronton sem állnak jobban. Megtámadott félként számíthatnak ugyan a világ szimpátiájára, ám csupán a Föld országainak negyede csatlakozott az Oroszország elleni szankciókhoz. A többség kivár és a frontvonal alakulását, valamint a nyugati országok lakosságának tűréshatárát figyeli.

A labda tehát az ukrán és a nyugati térfélen pattog. Zelenszkij kijelentésével magára húzta a bizonyítási kényszert, lépéskényszerbe hozva az őt támogató nyugati, főként angolszász hatalmakat.

Kép forrása: Newsweek