Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Miért nem jut az ellenzék egyről a kettőre?

Az ellenzék hosszú ideje lamentál azon, hogy vajon az utcán, vagy a parlamentben folytassa küzdelmét a kormányváltásért. A túlóra szabályainak módosítása ellen tartott tiltakozásuk után világossá vált, hogy az utcán kudarcot vallottak. A tüntetésen feltűnően kevesen vettek részt, ráadásul a demonstrálók döntő többsége az idősebb korosztályt képviselte – még csak nem is azokat, akiket érinthet a változás. A hétvégi tiltakozás kudarca után nem maradt más, mint hogy az ellenzéki pártok a parlamentben keltsenek káoszt.

Szocialista és DK-s képviselők az Országgyűlés plenáris ülésén.


Az az Országgyűléshez méltatlan viselkedés, amit az ellenzéki politikusok tegnap a parlamentben tanúsítottak, a frusztrációjuk egyértelmű jele. Az ellenzéki pártok között ugyanis kialakult egy egészségtelen verseny, hogy ki tud nagyobb botrányt okozni a közéletben, és ebben a légkörben az ellenzék politikusai egymásra licitálnak. Ez azonban egy ördögi kör, hiszen ezzel a politikai magatartással nem tudnak új szavazókat megszólítani, sőt, az általuk képviselt agresszió és káosz a bizonytalan szavazókat is csak taszítja. Így, a nagyjából azonosan alacsony támogatottsággal bíró ellenzéki pártoknak hónapról hónapra kevesebb szavazón kell osztozkodniuk – ahogy azt a közvélemény-kutatási eredményekből is láthatjuk. Ez a radikális, botránykeltő politika évek óta csak ront a helyzetükön.

Ahhoz, hogy új szavazókat érjenek el, először is szembe kellene nézniük az eddigi politikájuk kudarcával, és – egy mérsékeltebb hangnemre váltva – fel kellene hagyniuk a kormánnyal szembeni totális kritikával. Az ellenzéknek legalább hallgatólagosan tudomásul kellene vennie, hogy a magyarok a kormány politikáját bizonyos területeken – például a családtámogatási rendszer, a migráció elleni intézkedések vagy éppen az adózási rendszer területein – elsöprő többséggel támogatják. Az ellenzék azonban ezeket a kormányzati intézkedéseket is vehemensen támadja, miközben szemmel láthatóan cseppet sem törődik azzal, hogy a magyar társadalom többségének véleményével megy élesen szembe. Ha azonban ma bármelyik ellenzéki párt úgy döntene, hogy egyes témákban nem támadja a kormányt – és elfogadja a magyar választók véleményét –, riválisai rögtön árulónak bélyegeznék, és visszarángatnák a gyűlölködés ördögi körébe.

A csapda pedig – amelyet az ellenzék saját magának állított – ezennel bezárult.

 

(Kép forrása: MTI/ Máthé Zoltán)