Mi kell még?

(A brüsszeli Zaventem repülőtér a robbantások után.)

A reggeli támadásokban nem a halálos áldozatok száma, vagy a merényletek trivialitása a legborzasztóbb, hanem az, hogy a belga fővárosban közel négy hónapja rendkívüli biztonsági készültség van érvényben. A terroristák pedig nem az utcán vagy egy szórakozóhelyen, hanem kiemelt védelem alatt álló helyeken robbantottak. A Zaventem repülőteret szabályosan telepakolták bombákkal. A támadások másik helyszínét, Maelbeek metrómegállót pedig csak néhány perc séta választja el az Európai Bizottság és az Európai Parlament épületeitől. A támadással azt jelezték, hogy ott csapnak le, ahol csak akarnak. 

Két hónappal ezelőtt magam is jártam a reptéren. A merénylet utáni állapotokat megörökítő képeken felismerem a kapukat, amelyeknél én is sorban álltam, miközben belga készenléti rendőrök figyelték az utasok minden mozdulatát.

Az a tény, hogy a terroristák a párizsi terrortámadások után pár hónappal játszi könnyedséggel szerveztek meg egy terrortámadást Brüsszel egyik legnagyobb repülőterén, azt mutatja, hogy a belga hatóságoknak fogalmuk sincs arról, hogy mit történik az országukban.

Még dermesztőbb belegondolni abba, hogy a reggeli merényletekkel nyilvánvaló üzenetet küldtek a terroristák: Salah Abdeslam négy nappal ezelőtti elfogása egyáltalán nem gyengítette meg őket, sőt, még egy olyan fokozottan védett területen, mint a repülőtér is képesek csapást mérni Európára.

Miközben Salah Abdeslam elfogásával a hatóságok azt igyekeztek sugallni, hogy Európa védettebbé, biztonságosabbá vált, a mai terrortámadások egyértelműen bizonyítják, hogy gyalázatosan védtelenek vagyunk.

Ankarától Brüsszelig bárhol lecsaphatnak a terroristák. És eközben Európa még mindig azzal van elfoglalva, hogy embereket importáljon olyan terrorista-keltető országokból, mint Szíria vagy Irak.

A következő napokban a Facebookot el fogják lepni a belga zászlós profilképek. A részvétnyilvánítás mellett azonban fontos, hogy tisztában legyünk azzal, hogy a profilkép-módosítás nem fogja megvédeni az európai polgárokat. Ehhez arra lenne szükség, hogy – Sarkozy szavaival élve – végre kimondjuk, hogy Európában háború van. És miután ezt beláttuk, végre elkezdjünk úgy viselkedni, mint akik háborút viselnek.