Merkel megy, a kvótaterv marad

Sokszor kérdezik tőlem, hogy miért ragaszkodnak Brüsszelben és Berlinben ennyire csökönyösen a kötelező betelepítési kvótához. Mások arra kíváncsiak, hogy Angela Merkel távozásával vajon várható-e fordulat a német és (ezzel áttételesen) az európai migrációs politikában. A válaszom utóbbira – sajnos – egy világos NEM.

Ameddig a premisszák nem változnak, addig a neoliberális elit sem fog változtatni politikáján. Mivel Európa népessége folyamatosan csökken és az “őslakos” európaiak továbbra sem vállalnak a lakónépesség fenntartásához elégséges számú utódot, a nyugati elitek szemében a migránsok kvóta alapú betelepítése továbbra is egy opció marad.

A nagy nyugat-európai országok önmagukban továbbra sem versenyképesek globális vetélytársaikkal, még a német gazdaság sem tudna az USA-val, Kínával, Indiával, Japánnal vagy Brazíliával versenyezni. Az arányokat jól mutatja, hogy csak az Apple tőzsdei kapitalizációja 1,3-szor akkora, mint az összes DAX-cégé együttvéve.

Az európai gazdasági integráció biztosítja a nyugat-európai (főként a német, francia és holland) konszernek “házi piacát”, gazdasági hátországát. A lakosságcsökkenés  duplán is árt az üzletnek: kevesebb ember kevesebbet fogyaszt, így csökken a GDP egyik hajtóerejének számító belső fogyasztás. A csökkenő lakosságból nehezebb pótolni a nyugdíjba vonuló Baby Boomer generáció munkaerejét, csak a német gazdaságnak évi négyszázezer új szakmunkásra lenne szüksége. Az ötszázmillió emberre kiépített infrastruktúra sem maradhat “kihasználatlanul”.

Az európai kvótaterv tehát ezekre a problémákra adna megoldást. Mivel minden tagországban csökken a lakosság, ezért gondolkodnak “európai megoldásban”, vagyis betelepítési kvótában. A Juncker-képlet alapján évi kb. 15 ezer migráns jutna Magyarországnak, így a családegyesítéssel érkező évi összesen kb. ötvenezer emberrel szinten tartható a lakosságszám. A konszernvezetőknek és politikusoknak mindegy, hogy ki lakik a kontinensen, csak vásároljanak és végezzék el a munkát. Ők védett villákban laknak, gyermekeik elitiskolákba járnak, az “integráció“ problémáival vesződjenek csak az átlagemberek.

Kik lakják be Európát? 

Az újkori népvándorlás eddigi tetőzésénél, 2015-ben egy “Big Bang”-gel próbálkoztak, a tömeges beáramlásból fakadó dinamikával akarták a kvótát bevezetni. Amikor a kvótapárti politikusok most azt mondják, hogy “2015 nem ismétlődhet meg”, akkor csupán a tömeges beáramlást zárják ki, az ütemezett betelepítést nem.

A dublini rendszer reformjaként, a migrációs kérdés kezeléseként, az “európai értékek” megjelenítéseként továbbra is az asztalon van a kötelező kvóta terve. A német uniós elnökség pont egy éve nyújtotta be javaslatát, amely alaphelyzetben önkéntes kvótákkal operálna, ám tömeges migrációs nyomásnál már lehetővé tenné kötelező kvóták elrendelését. Azt 2015 óta már többször láthattuk, ahogy az EU Bírósága jóváhagyta az önkéntes befogadásból többségi szavazással kötelezővé tett kvótát, vagy elmarasztalta a beáramlást csökkentő magyar migrációs intézkedéseket.

Ne legyenek kétségeink! A szeptemberi német, januári olasz és májusi francia választások előtt a mainstream politika és média a klímakérdést fogja tolni, hogy addig se kelljen az újkori népvándorlásról beszélni. Ezért lett hirtelen comme il faut a kerítés, ezért mantrázzák, hogy “2015 nem ismétlődhet meg”.

Eközben a mainstream agytrösztök javaslatai mind arról szólnak, hogy a 2016. márciusi EU-török megállapodás mintájára Iránnal, vagy más kapuőr tranzit országokkal is olyan megállapodást kéne kötni, amelynek részeként ellenőrzött és ütemezett módon, repülővel érkezhetnének migránsok az unióba, akiket egy képlet alapján osztanának szét.

Az ilyen tervekkel szemben már egész Európában formálódik az ellenállás, ám ez eddig csak Kelet-Közép-Európában és ideiglenesen Olaszországban vezetett sikerre. A magyar kormány nemzeti konzultáción és népszavazáson is megkérdezte polgárait, hogy akarják-e nagyszámú idegen népesség betelepítését. A visegrádi országok közös fellépése lassította a berlini és brüsszeli tervek megvalósítását. A csata még nem dőlt el.

Végezetül fontos kiemelni, hogy a patrióta migrációs politika nemcsak nemet tud mondani, hanem igent is. Igent az életre, így a magyar kormány a családok gyermekvállalásának támogatásával elérte, hogy a lakosságszám csökkenése megálljon. E politika 2022 utáni folytatása esetén az 1,2-ről 1,5 fölé emelkedő születési rátát talán sikerül még feljebb tornászni.

A magyar kormány igent mond a menekültek helyben történő segítésére is, akiket szülőföldjükhöz közeli, biztonságos helyeken támogat a Hungary Helps program. Ha a magyar költségvetésből világszerte már eddig 250 000 emberen tudtunk segíteni, akkor az EU erőforrásaiból mennyin tudnánk? A kontinens problémáit pedig nekünk, európaiaknak kell(ene) megoldanunk, saját “kultúrkörünkön” belül.

(Kép forrása: itt.)